A Hey, Joe című dal - amelyet Jimi Hendrix tett világhírűvé - egy féltékenységi gyilkosságról szóló blues. Földes László Hobo negyven éve lefordította és játssza a színpadon azóta is. Eszébe jutott, hogy leírja egy magyar férfi, Magyar Joe gyilkos élettörténetének vázlatát dalszövegekben. Megmutatta Vidnyánszky Attilának, a Nemzeti Színház igazgatójának, aki azt mondta: színdarabot rendez belőle. Így született meg a Hé, Magyar Joe című darab, amelyet éppen egy éve mutattak be a Nemzeti Színházban.
Az előadáson Hobo zenekara játszik és a főszerepben Rácz Józsefet láthatják a nézők. Ezt a darabot hívta meg Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója. Három esten adták elő: az aradi színházban, Nagyváradon és a Kolozsvári Magyar Színházban. A három előadást több mint ezer ember látta.
„A közönség - a magyar szokásoktól eltérően - felállva tapsolt és ünnepelt minket. Többször meg kellett szakítani az előadást, mert annyira tapsoltak az emberek - elképesztően jó volt a hangulat. Rengeteg ráadást kellett adni mind a három előadás után. A végén már majdnem az Anyám tyúkját is el kellett szavalnom, egyszerűen nem akart elengedni a közönség. Hiába mondtam, hogy ez nem Hobo koncert, ez egy komoly színházi előadás, akkor is követelték a ráadásokat" - mondta Földes László Hobo.
Volt olyan előadás, ahol egy hatalmas férfi - Hobónál egy fejjel magasabb - felugrott a színpadra, és együtt énekelte a művésszel az egyik dalt. Rácz József, a Nemzeti Színház színésze azt tanácsolta Hobónak, hogy énekeljék el a Viharban születtem című dalt az egyik előadás végén. Elkezdték játszani, és közben felkapcsoltatták a világítást. Azt látták, hogy a közönség állva énekelte a dalt. Hobo azt mondta:
voltak pillanatok, amikor el kellett fordulnia, hogy leplezze a meghatódottságát.
„De többet erről nem mondok. Harapófogóval sem húzza ki belőlem, hogy könnyeztem-e vagy sem a meghatódottságtól. A legvégén - az ezredik ráadás után - végül feloldottuk az egészet. Sikerült az egyik előadást a csúcspontra juttatni a ráadásokkal: közöltem a közönséggel, hogy elszavalom az Egy norvég mészégető balladája című verset, amit Latabár Kálmán tett híressé. Ez így hangzik:
Ég a mész, ég a mész, barna kislány hová mész? Megnézem, a mész ég-e, ég-e, vége.
"Ezzel fejeztük be az egyik előadást, amikor már tényleg nem tudtunk mit játszani, nem tudtam mit mondani ráadásként. Az előadás végén sokan kértek autogramot, volt egy férfi, aki fekete filctollat hozott, és azt mondta: a kezére írjam rá a nevem, mert ő azt másnap beletetováltatja."
Földes László Hobo leginkább a műszaki dolgozóknak hálás, hogy létrejöhetett ez a három előadás. Azt mondta: a Nemzeti Színház dolgozói hihetetlenül profik, nagyon nehéz körülmények között kellett dolgozniuk. Nagyváradon például nem volt lift, így lépcsőkön kellett felcipelniük a díszletet a színpadra. Még a kamionnal sem tudtak az épület elé állni, mert ott éppen különböző építkezések zajlanak, így lezárták a környéket. A határon túli színházak dolgozói is segítettek - pakoltak, építettek úgy, hogy nem is ismerték őket a Nemzeti Színház műszaki szakemberei. Mégis jöttek, és mindenben segítették a munkát.
„Úgy hajtottak ezek a srácok, hogy az bámulatos volt. Hat éve vagyok a Nemzeti Színházban, és tudom, hogy elképesztően profik, de mindig meg tudnak lepni azzal, mennyire tökéletesen dolgoznak. Tudom, hogy ezen múlik egy előadás - hogy minden a helyén legyen a színpadon: a díszlet, a világítás és a hang is. Végtelenül hálás vagyok nekik, ezért csináltattam egy fényképet a színpadon, ahol az egész stáb ott van. Elteszem emlékbe."
"A határon túli fellépések után a Nemzeti Színházban is előadtuk a Hé, Magyar Joe-t, és oda meghívtam őket. Az előadás végén egy kis meglepetést tartogattam nekik: az ő tiszteletükre adtam elő egy ráadást."
Földes László Hobo újabb meghívást kapott: novemberben és decemberben is fellép majd a határon túli színpadokon önálló estekkel.