A budapesti Farkasréti temetőben szerdán temették el Andorai Pétert, a nemzet színészét. „Nagyon szerettünk és szeretünk, Péter – mondta Eperjes Károly Kossuth-díjas színművész a búcsúztatáson. Azt is elmondta, hogy Andorai Péterrel még fiatalon megegyeztek, hogy ha eljön az idő, és egyikük túléli a másikat, akkor a másik mondja a búcsúbeszédet. Ez most bekövetkezett.
Szabó István, Oscar- és Kossuth-díjas filmrendező nagyon nagy színésznek nevezte Andorai Pétert, aki mindig gondolatokat, érzelmeket jelenített meg szerepeiben, és
mindig a fontosat és az örököt kereste.
Energiáját a karakter célja vezette, és mindig személyesen volt jelen szerepeiben állandó intenzitással, teli apró emberi meglepetéssel. Azt is mondta, hogy különös, titkos belső energia áradt Andorai Péterből. Egyszerre a férfiasság és a törékenység, az erő és a kétkedés. Szeretetre méltó embernek nevezte a művészt, aki barátként figyelmes és hűséges volt, munkatársként pedig nyugodt, felkészült és támogató. Szabó István elmondta, hogy először 1979-ben készítettek együtt filmet, azután még nyolc alkotásban dolgoztak együtt. „Utoljára múlt évben követhette arcodat, figyelmes átható tekintetedet a kamera” – mondta a rendező. Ahogy azt is, hogy méltóság és csend, a hallgatás és a figyelem ereje áradt Andoraiból. Mindig odafigyelt a felé áradó gondolatokra, érzelmekre, a csend és a figyelem nagy művésze volt.
A Kossuth-díjas Andorai Péter rövid, súlyos betegség után február 1-jén hunyt el, életének 72. évében.