Meghalt Erdélyi Lajos

Életének 91. évében meghalt Erdélyi Lajos marosvásárhelyi születésű fotográfus és újságíró.

Meghalt Erdélyi Lajos marosvásárhelyi születésű fotográfus, újságíró, Auschwitz túlélője és memoárírója, a régi zsidó temetők és az erdélyi portréfotózás mestere – írja a Szombat.org. Erdélyi Lajos 1929-ben született Marosvásárhelyen. 1936 és 1940 között a zsidó elemiben, majd a gimnáziumban, illetve a kolozsvári Zsidó Líceumban tanult 1944-ig, a német megszállásig. Ebben az időben

családjával együtt a marosvásárhelyi gettóba került,

ahonnan Auschwitzba deportálták őket. Édesanyját és húgát szinte azonnal megölték, ő édesapjával néhány nap auschwitzi tartózkodás után munkatranszporttal Schotterwerkébe majd Dörnhauba került, ahonnan együtt tértek haza nagyjából egy év után, 1945 májusában.

null

null

Erdélyi Lajos tanulmányait Marosvásárhelyen és Kolozsváron végezte. A kolozsvári egyetemről osztályidegen apja miatt elküldték, végül a Bolyai Tudományegyetemen szerzett diplomát. Annak ellenére, hogy diplomával rendelkezett, esztergályosként is kellett dolgoznia. Majd az Új út és a Dolgozó Nő szerkesztőségébe került, és fényképész volt az Akadémia kolozsvári fiókjánál. A Hét, a Korunk, a Művelődés és több napilap munkatársaként szerzett ismertséget, bel- és külföldi riportokat, fotóelméleti és fotóesztétikai cikkeket is írt. Ezek mellett pedig

többször is szót emelt egy korszerű fotómúzeum felállításáért.

Orbán Balázs író és fotográfus restaurált fényképeiből kiállítást rendezett Székelyudvarhelyen, és Orbán Balázsról, a fényképészről filmet készített a Román Televízió magyar adása számára 1979-ben. Könyv formájában hasonló sikerrel dolgozta fel és adta ki Teleki Sámuel jeles erdélyi Afrika-kutató a múlt század második felében készült belső-afrikai eredeti fényképfelvételeit.

Hozzájárult a fotó és irodalom kapcsolatának fejlesztéséhez is.

Gazdag fotóanyaggal kísérte Marosi Ildikó húsz romániai magyar íróval készített interjúit az 1974-es, Közelképek című kötetben, és a romániai magyar írókról és képzőművészekről készített portréit kiállította a Korunk (1976) és az Új Élet (1977) galériájában. Jó pár önálló kötete is megjelent.

Erdélyi Lajos 1988-ban áttelepült Magyarországra, cikkeit 1992-ig a Magyar Nemzetben publikálta. Élő lexikon volt, írásokban, interjúkban és élő beszélgetésekben őrizte és adta át mindazt az élményanyagot, amit kettős identitású magyar zsidóként, ezer találkozás részeseként megőrzött. Portréfotói és az erdélyi zsidó temetőkről készült képei hazai és nemzetközi kiállításokon vettek részt, fotóalbumait több nyelven is kiadták. Az 1980-as évek végén feleségével, a csernovici születésű Annival, akivel hét évtizeden át éltek együtt, Budapestre költöztek. Túlélés – egy fotográfus visszaemlékezése címen jelentette meg memoárját