Fodor Zsóka azt mondja, most úgy él, ahogy mindig is szeretett volna. A színésznő a Borsnak azt mondta: „remekül vagyok. Ha nem lenne a vírus, élvezném a nyugalmat, kirándulást, a tévénézést, hogy nem kell időre menni. Nem pánikoltam, hiszem, hogy ami meg van írva, az fog történni. Ha kirándulni megyek, vigyázok magamra. Kis kifőzdékből hazahozom az ebédet, néha még kívánhatok is. Miért főznék? Kinek főznék? Férfi ide a lábát be nem tette. Nekem ez így jó.”
A 78 éves, Pécsen élő színésznő szinte lubickol az emberek szeretetében: „az emberek szeretete kiszámíthatatlan. Ez olyan Istentől való kegy, amiért nem tudok elég hálás lenni. Világ életemben koldultam a szeretetért, de most már kapom. Ugyanakkor nagyon egyedül vagyok.” A színésznő kétszer volt férjnél, de egyik házasságából sem született gyereke. Édesanyjával élt, aki elmúlt százéves, mikor meghalt. „Az egész életét annak szentelte, hogy mindenben kiszolgált. Az én életemet élte, tipikus színházi mama volt. Nem találtam olyan férjet, akinek szültem volna. Kinek szüljek, az anyámnak? A színháznak?
Miután másodszor elváltam, harmincéves korom óta, többé nem lettem szerelmes.
Legalábbis annyira, hogy gyereket vállaltam volna. Harminc éve tudom, hogy egyedül fogok meghalni, emiatt nem vagyok ideges. Felkészültem arra, hogy mi lesz, ha leesem a lábamról, és nem számíthatok senkire. Ahogy ez egész életemben. Ezért abból a tartalékból élek, amit félretettem, mikor még jól kerestem. Most megtudtam, hogy milyen a gondtalan nyugdíjas lét. Ha nincs probléma, és egészség is van, akkor a legjobb dolog a világon az én koromban. Élvezem, de alig várom, hogy ősszel mehessek vissza a színpadra.”