A dalt Szabó Attila hegedűs, gitáros hangszerelte és bővítette ki, annak az elképzelésnek megfelelően, hogy olyan ünnepi kompozíció szülessen, amelyet sok énekes ad majd elő. A művész a lapnak elmondta:
az újabb versszakokat úgy válogatták, hogy az összes elszakított nemzettestet megidézzék.
A különböző tájegységeken született népdalszövegek részleteit pedig onnan származó előadók adják elő - tette hozzá.
Csík János, az 1988-ban alapított Csík zenekar vezetője, prímása azt mondta, mint minden muzsika esetében, itt is a közönség reakciója, véleménye, szeretete dönt majd. Megjegyezte, hogy a magyar népdalok mindenkor igaz, őszinte emberi gondolatokkal, érzésekkel vannak tele, ezért maradtak fenn generációkon keresztül.
A Marosvásárhelyen született Keresztes Ildikó számára nem volt kérdés, hogy részt vegyen-e a produkcióban, és a Magyar Nemzetnek elmondta, amikor megkapta a zenei alapot, amelyre rá kellett énekelnie, megmutatta marosvásárhelyi barátainak, és közösen sírtak a dal hallatán.