A Puskás Ferencről szóló musical gondolata már évek óta érlelődik az alkotók fejében. A konkrét munka pedig tavaly ősszel kezdődött el. A szervezők eredetileg egy hatalmas, szabadtéri bemutatóban gondolkodtak, de a koronavírus-járvány miatt mindenki biztonsága érdekében helyszínt változtattak. Így az eredeti terv, vagyis a Hősök terén tartott bemutató helyett az Erkel Színházban tartják az első előadásokat. Ahogy mondják, ez amolyan előbemutató lesz, mert terveik szerint, amint oldódnak a korlátozások,
a musicalt szabadtéren, stadionokban, több ezer ember előtt is szeretnék bemutatni.
Az ötlet megszületéséről, a készülődésekről a rendezővel, Szente Vajkkal beszélgettünk, aki az alkotási folyamatban is tevékenyen részt vett.
Kitől származik az ötlet, hogy Puskásról musical készüljön?
Szabó László producerrel egy nagyon régi és közös tervünk volt ez. 2011-ben találkoztunk először, és amolyan focibarátságként indult a mi közös utunk. Ez volt tehát a musical egyik kiindulópontja, a másik pedig a csodálatos nagyapám, aki 1930-ban született, és akit a Jóisten megtart egészségben. Ő mesélt nekem először az Aranycsapatról, Puskásról, így aztán
a gyerekkori idoljaim közé beemelkedett az Aranycsapat összes futballistája,
noha nyilván nem láttam őket élőben játszani. Felvételről is csak sokkal később, mikor először elérhető lett például a 6:3-as meccs. De már korábban, a nagyapám elmondásaiból arra következtettem, hogy ezek korszakos játékosok voltak, és nem véletlenül emlékszünk rájuk még 75 évvel később is. Ugyanis a darab bemutatásának egyik fő apropója, hogy augusztus 20-án lesz 75 éve, hogy Puskás Ferenc válogatottként először pályára lépett. Akkor az osztrákok ellen játszottunk, és 5:2-re nyertünk, az első magyar gólt pedig az akkor 18 éves Puskás lőtte. Ezért igyekszünk méltó módon, ezzel a musicallel megemlékezni erről a jeles alkalomról.
Mikor fordult át az ötlet konkrét munkába?
Az ötleten, ami nagyjából egy százaléka egy produkciónak, éveken át gondolkodtunk, de mondhatom, hogy már a tavalyi év őszén kezdtek körvonalazódni a dolgok, a darabot pedig az év elejétől írtuk, és mivel egy vadonatúj magyar műről van szó, nehéz megmondani, mikor kerül a végleges állapotába. Lessing Hamburgi dramaturgiá-jából kiindulva azt mondom, hogy szeretnék még várni: először nézzék meg a nézők. Erre is nagyszerű lesz ez az előbemutató, ami után levonjuk majd a tanulságokat. Ettől függetlenül a példánnyal nagyjából áprilisra elkészültünk.
Az még formálódik esetleg?
Inkább azt mondom, hogy nagyon fontos az, hogy az előbemutató után levonjuk a tanulságokat. Megnézzük, hogy a nézők mit szólnak hozzá. De a példány április óta igazából nem formálódik, azt próbáljuk. Vannak darabjaim, amiken változtattam a bemutató után. Például kicsit feszesebbre húztam őket. Például a Csoportterápia a premieren 21 óra 55 perckor ért véget, és a mostani, Madách Színházas előadás 21 óra 25-kor fejeződik be. Voltak benne olyan részek, amelyeket egyszerűen ki kellett szedni ahhoz, hogy feszesebb, gyorsabb vagy akár érdekesebb legyen az előadás. De akár azért is ki lehet húzni valamit, hogy emocionálisabb legyen az előadás, miközben előfordulhat, hogy az ember beleír másik jelenetet, vagy átír egy meglévőt. Ilyen szempontból
jó gólhelyzet az, hogy alkotóként vagyok benne az előadásban.
Az, hogy az ember leszűri a bemutató utáni tanulságokat, azért fontos, mert nem magunknak, hanem a nézőknek csináljuk a színházat.
Az előadás a járványügyi korlátozások miatt kerül végül az Erkel Színházba. Ez a helyváltoztatás jelent bármilyen nehézséget?
Mi ezt a bemutatót egy nagy szabadtéri helyre terveztük körülbelül ötezer embernek. De úgy gondoltuk, hogy akkor vagyunk felelősségteljesek, és akkor vigyázunk egymásra a legjobban, ha most előbemutatóként az Erkel Színházban, jelentősen alacsonyabb nézőszámmal mutatjuk be az előadást. Ez valóban jelent egy-két nehézséget, de leginkább csak nekem. Az Erkel Színház nem kicsi, de egy 24 méteres helyett egy 14 méteres színpadnyílásába kell elhelyeznem az előadást.
Ez nem egyszerű, de nagyon jól fel vagyunk készülve.
Ebben például sokat segít az, hogy a darabbal július végére megvoltunk. Mindez jelenti a színészeket, a táncosokat, a koreográfiákat. Tehát nagyon jól álltunk már akkor, így ezeket a változtatásokat van, illetve volt időm megcsinálni.
Ha jól tudom, nem volt meghallgatás, hanem felkérések történtek. Mennyire volt egyértelmű, hogy melyik szerepre kit szánnak?
A musicalek esetében általános, hogy meghallgatáson választják ki a színészeket. De most úgy gondoltam, hogy itt vagyunk ebben a kicsit speciális helyzetben, és talán egy soha vissza nem térő alkalom lehetne, hogy
úgy rakjunk össze egy szereposztást szabadon, hogy az összes álmunkat kinyitjuk.
Így ha én arról álmodozom, hogy Cseke Péter legyen Sebes Gusztáv, mert belső attitűdjében megfelel annak a szerepnek, amit írtam, ráadásul külső vonatkozásaiban és színészi minőségében is tökéletes, akkor miért ne próbálhatnánk meg felkérni őt. És így, hol gyorsabban, hol hosszasabb gondolkodás után kialakult a szereplőlista. Aminek összeállításánál természetesen figyeltem arra, hogy belekerüljenek a magyar musicaljátszás nagyjai is. Itt van például Szabó P. Szilveszter, vagy a fiatalabb generációból Gubik Petra vagy Veréb Tamás. De szerepet kaptak nagyszerű fiatal prózai vagy inkább úgy mondom, prózaibb színészek, akik egyébként nagyon muzikálisak, és jól bírják egy musical okozta gyűrődéseket: Berettyán Nándor vagy Fehér Tibor. Aztán figyeltem arra is, hogy az eredeti Szepesi György-szövegeket egy, a sporthoz értő, azt nagyon szerető valaki mondja. Így esett a választás az amúgy műsorvezetésben jeleskedő Harsányi Leventére. Szóval így raktuk össze mozaikokból ezt a remélem, hogy aranycsapatot.