Mélyen vallásos ember, akinek Assisi Szent Ferenc a példaképe, és évek óta mély tiszteletet érez az isteni irgalmasság iránt. Terence Hill ritkán beszél hitéről és vallásos neveltetéséről, melyet édesapjának köszönhet. Király Levente új könyve, a Zsugabubus viszont számos lélekemelő gondolatot tartogat az olvasóknak. Többek között az is kiderül belőle, hogy a színész hívő katolikusként szinte mindig az Assisi Szent Ferenc virágoskertje című könyvből olvasott gyerekeinek – írja a Magyar Nemzet. A Zsugabubus című könyvből nemcsak a vidám olasz komédiás filmes karrierjét ismerhetik meg az olvasók, de a világ egyik legzárkózottabb színészének személyiségébe és életébe is mélyebb bepillantást nyerhetnek.
„Az édesapám gyerekkoromban egy könyvet olvasott nekem Szent Ferencről. Ő a példaképem. Azóta vagyok hívő. Nem sokszor beszélek róla, mert a hit számomra értékes és rendkívül személyes dolog. A kapcsolatom a vallással tehát nagyon bensőséges kapcsolat: boldog, komoly, néha még haragos is. Azt hiszem, hogy nehéz ilyen típusú kapcsolatokról beszélni, mivel folyamatosan változnak. Úgy vélem, hogy
így vagy úgy, de mindenkinek van kapcsolata Istennel.
Ez egy olyan bensőséges viszony, amit meg kell tapasztalnod. Sok éve gyakorlom az isteni irgalmasság tiszteletét” – vallja Terence Hill, aki soha nem vállalt olyan szerepeket, amelyekről úgy érezte, ellenkeznek elveivel, valamint a keresztény értékekkel. Kevesen tudják, hogy John Rambo szerepét is felajánlották neki, de nemet mondott, de más, ehhez hasonló szerepekre is felkérték, amelyekből aztán nem lett világraszóló siker.
„Mikor egy nagyon befolyásos filmproducer felhívott egy erőszaktevő szerepe miatt, és megfenyegetett, hogy tönkreteszi a karrieremet, ha nem mondok igent, tudatosult bennem, hogy eljött az a pillanat, amikor mennem kell. Sokat jelent nekem, hogy színész vagyok, de csak úgy, ahogy azt én képzelem” – véli a színész, aki soha nem vállalta el gonosztevő vagy egy egyszerű rosszfiú szerepét sem.
„Milyen gyengék vagyunk, hogy nem tudunk megbirkózni az igazsággal! Szórakoztatásra vágyunk, nem az igazságra. Olyanoknak kell lennünk, mint egy vitorlás hajó kapitánya. Nem mi vagyunk a szél. Mi csak a hajósok vagyunk. Minden erőnket latba vethetjük, hogy a hajót irányba tartsuk, de a szél ereje nem mi vagyunk. Hoztam olyan szakmai döntéseket, amelyeket mások oktalannak tartottak. Nagy pénzeket utasítottam vissza, viszont boldog voltam. Ezért tudok ma hiteles lenni Matteo atyaként” – mondja Hill, aki
nemcsak magánemberként éli meg keresztény hitét, hanem a filmekben is.
Terence Hill 1983-ban játszott először papi szerepet a Don Camillo című filmben, aztán 2000-ben elindult az azóta is nagyon sikeres Don Matteo című sorozat, amelynek címszerepét játssza Terence Hill.
Feleségével, Lori Hillel úgy döntöttek, Ross után (aki 1990-ben autóbaleset következtében 16 évesen meghalt) egy másik kisfiút is örökbe fogadnak. Erről azt mondja, „az örökbefogadás nem pontos kifejezés. Ez egy olyan téma, amelyről nem szeretnék túl sokat beszélni. Ezekről a dolgokról spekulálni, magad reklámozni nekem ízléstelennek tűnik. Azt mondhatom neked, hogy a kis Mani Wongot, egy thaiföldi kisfiút, aki ma nyolcéves, a feleségem és én örökbe fogadtunk, abban a pillanatban, amikor az a megtisztelés ért, hogy az egész életére gondoskodhatunk az anyagi biztonságáról. Mani szülei és a gyermekeik is nehéz körülmények között élnek, emiatt gyerekeik egyike egy intézet vendége lett. A színész egyébként nem zárja ki, hogy ez a gyerek valamikor igazi családtagjuk lesz.
Terence Hill már többször járt Magyarországon, legutóbb akkor, mikor egy jótékonysági akció és a Nevem: Thomas című filmjének népszerűsítése miatt volt itt, és a tapasztalatairól akkor azt mondta, „Magyarországon azt tapasztaltam, hogy bármerre megyek,
a magyar rajongóim a legdiszkrétebbek, a legkedvesebbek és a legudvariasabbak, legjobban neveltek.
Máshol az emberek ordítoznak körülöttem, meg akarnak érinteni. Budapesten viszont azt éreztem, hogy a magyarok vigyáznak rám, és ez nagyon jó érzés. Nem rohannak le. Remélem, majd visszatérhetek ide.”