Csukás István utolsó interjúja: Beléptem a halhatatlanság kapuján

Vágólapra másolva!

Néhány héttel ezelőtt készített interjút az Origo Csukás Istvánnal, amely eddig még nem jelent meg. A Nemzet Művésze arról is beszélt, hogy bár sok díjat kapott életében, de azt is egyfajta díjként élte meg, hogy bekerült a Nemzeti Alaptantervbe. „Azon tűnődtem, hogy ez a halhatatlanság kapuja. Belegondoltam, hogy többek között Petőfivel, József Attilával és Móricz Zsigmonddal osztozom" – mondta az Origónak. Interjú Csukás Istvánnal.

Vági Barbara

Vágólapra másolva!

Csukás István

Hogyan tudta meg, hogy bekerülnek a művei a Nemzeti Alaptantervbe?

Néhány napja hívtak telefonon, hogy hallottam-e a hírt. Nem hallottam, de nagyon örültem neki. Tulajdonképpen ez is egy díj, csak másfajta. Életemben sok díjat kaptam – hivatalos díjakat, és a gyerekektől a szeretet aranyérmeit. De azon tűnődtem, hogy ez a halhatatlanság kapuja. Többek között Petőfivel, József Attilával, Móricz Zsigmonddal osztozom. Mégpedig egy nagyon szép helyen: a gyerekek fejében. Eddig is olvasták a könyveimet a gyerekek, de most, hogy bekerültek a meséim a Nemzeti Alaptantervbe, úgy olvassák majd, hogy ezek a világ fontos tudnivalói közé tartoznak. Ez nagyon megtisztelő.

Üzenem azoknak, akik ezt megszavazták, hogy nagyon boldog vagyok.

Mit adnak a mesék a gyerekeknek?

Nagyon fontos, hogy minden korosztály megtalálja azt a könyvet, azt a történetet, ami érdekli, amit be tud fogadni. Én minden korosztálynak írtam. Vannak mesék óvodások részére, a meseirodalom nagy része nekik szól. A tíz év körüli gyerekek a rövidebb, valóságosabb történeteket szeretik. A kiskamaszok pedig a romantikus, kalandos könyveket. Fontosnak tartom, hogy a gyerekkor minden szakaszában megkapják a kicsik a nekik szóló műveket.

Úgy szoktam fogalmazni, hogy a mese segít birtokba venni a világot.

Sokan legyintenek, hogy a mese csak a gyerekeknek való. Ez egyfelől nem igaz, másfelől pedig éppen ez benne a csodálatos. Ez az egyetlen műfaj, amely teljes egészében ábrázolni tudja a világot. A csodákat, az elmúlást, a földön túli dolgokat is. Gyerekkorban alakul ki a személyiség is, és ebben a meséknek nagy szerepe van. Ha a gyerek olvas, hősöket választ a történetben, és ahhoz igazodik. Úgy gondolom, hogy a mese és a gyerekirodalom kihagyhatatlan az ember életében.

Rengeteget dolgozik – most is munka közben zavarjuk. Mire készül?

Szeretek dolgozni. Ifjú korom óta ez tölti ki az életemet. Szerencsés vagyok, mert olyan dologgal foglalkozom, amit nagyon szeretek. Minden nap dolgozom, fegyelmezett ember vagyok. Naponta két-három órán át írok, de az éppen elég. A munkának több fázisa van. Az első a legjobb, amikor még csak elképzelem, hogy mit írok majd. Aztán leülök az asztalhoz, és elkezdem leírni a gondolataimat. Ez is egy izgalmas szakasz. Most éppen egy önéletrajzszerűségen dolgozom, ami nagyon érdekes lesz. A könyvhétre szeretném megjelentetni. A könyv a fiatal költőről szól, aki én voltam. A gondolat úgy született meg, hogy kutattam a szekrényemben, és rengeteg levelet találtam, amiket hozzám írtak a barátok, mesterek és példaképek, vagy amiket én írtam nekik. Ebből gyűjtöttem össze néhányat. Aztán elkezdtem kiválogatni a rólam szóló írásokat – kritikákat, véleményeket. Ez lesz a könyv második része. A harmadik részben pedig interjút készítek saját magammal, és elmondom, hogy mit gondolok a fiatal költőről. Igyekszem hangulatosan megírni. Munka közben pedig magam is elképedek, hogy milyen is volt az ember fiatal korában.

Néhány hete fejezte be a Süsü harmadik szériáját. Tavaly egész évben ezen dolgozott?

Igen, januártól egészen ősz végéig írtam. Tizenhárom forgatókönyvet adtam le. Nagy munka volt. Még Balatonszárszóra sem tudtam elmenni nyáron, mert az írást nem lehet abbahagyni. Ha az ember elkezdi, akkor csinálni kell.

Nem lett volna nyugodtabb, kényelmesebb a Balatonnál írni a forgatókönyveket?

Ó, dehogy. Ön is tudja, hiszen már meglátogatott, hogy ott mindent lehet csinálni, csak dolgozni nem. Korán reggel megszólalnak a rigók, utána elmegyek tejért a boltba, ami ugyan néhány percre van tőlem, mégis másfél óráig tart, mert az emberek megállítanak, beszélgetnek velem, fotókat készítenek – és ennek én végtelenül örülök. Aztán délután jönnek a barátok, előkerül a bogrács és főzni kezdünk. Késő este lesz újra csend a háznál – és ki is futottam az időből. Az idén ezt nem is akartam erőltetni, mert az írást nem lehet fél kézzel csinálni. A balatoni pihenést bepótolom jövőre.

Mikor kezdik a Süsü forgatását?

Lényegében minden pillanatban várjuk, hogy elkezdődjön, de ez már nem az író dolga.

De az író azért ellátogat majd a forgatásra?

Mindenképpen. Egyrészt kíváncsiságból.

Valójában azért szeretek elmenni a forgatásokra, mert nézem a színészeket, akik csodálatosak.

Másrészt pedig mindig érdekesnek tartottam, hogy egy könyv, egy írott anyag hogyan válik filmmé – egy teljesen más műfajjá. Hogyan játsszák el a színészek – élükön Bodrogi Gyulával.

Igen, úgy hallottam, hogy ragaszkodott Bodrogi Gyulához.

Természetesen. Nem lehet más Süsü hangja, csak ő. Beszéltem is Gyulával és boldog volt. Azt mondta, nagyon szerette – és persze csodálatosan is csinálta. A harmadik ok, amiért részt veszek a forgatáson, mert mégiscsak szükség van ott is az íróra. Főleg a harmadik fázisnál, amikor szinkronizáljuk az elkészült filmet. Akkor ott kell ülnöm, és ha rövid a szöveg, hozzá kell írnom, ha pedig hosszú, húznom kell belőle. Szóval: lesz még vele írói munka. De boldogan csinálom, mert lényegében teljesen elkészült, csak csiszolgatni kell majd. Nagyon várom, hogy elkezdődjön a munka.

Elárul valami titkot az új Süsü-sorozatról?

Nem tudnám természetesen elmondani az egészet, de egy apró dolgot mégis elárulok. A harmadik sorozat teljes egészében a gyerekeknek szól – gyerek hősökkel. Gondoljunk csak bele: az első Süsüben csupa felnőtt szereplő volt. A másodikban Süsüke – a sárkánygyerek – megszületésével, és a királyfi kisfiával már voltak gyerekszereplők.

A harmadik szériában Süsüke a királyfi kisfiával elhatározza, hogy útra kel kalandokat keresni, mint annak idején Süsü és a királyfi.

Tanakodnak, hová is menjenek? Már mindenki ismeri az emberföldet is, és a sárkányföldet is. Aztán felnéznek a csillagos égre, és rájönnek, hogy ott még nem jártak. Tulajdonképpen az űrbe utaznak, és ott történnek a kalandok. Az is a címe a sorozatnak, hogy Süsüke világot lát.

Mindeközben színdarabokat is írt...

Igen, a Süsüke előtt írtam egy színdarabot a Székesfehérvári Színháznak, az most bemutatásra vár. Közben pedig az Újszínháznak is írtam egy darabot a nagy horgászról. A Játékszínben pedig folyamatosan játsszák a Gombóc Artúr, a nagy utazó című színdarabomat. Úgy érzem, szeretnek a színházak is, és én is nagyon megszerettem a színházakat. Teljesen más színdarabot írni, mint mesekönyvet. Aminek pedig még jobban örülök, hogy a gyerekek imádják a színházi előadásokat.

Nem gondolkodott azon, hogy a régebbi meséket folytatja?

De, mindenképpen jó lenne folytatni bizonyos sorozatokat, amelyek olyan gyorsan befejeződtek. A nagy horgászba is beleférne még néhány rész, és még sorolhatnám.

Az író feje tele van, most már csak az kellene, hogy leüljön, és megírja.

Ugyanakkor a versírást sem hagytam abba, pedig tudom, hogy meseíróként híresebb vagyok. Készülök most egy verseskötettel is. Gyűlnek a versek, de hogy mikorra lesz kész a kötet, azt még nem tudom. Verset végképp nem lehet megrendelésre írni. Néha napokig, hetekig nem írok le egy verssort sem. Aztán elég egy szó, vagy egy különös hangulat erősödik fel bennem, és máris eszembe jutnak a rímek, a sorok, és fejben megírok egy-egy rövidebb versszakot. Van, ami félig készül csak el, és van olyan vers is, amelyet sokáig őrzök a fejemben. Aztán leírom a verseket. Ha összegyűlik egy kötetre való, akkor elküldöm a kiadónak.