A filmdíva, akit a szovjetek vallattak, a magyar kommunisták meg elűztek a hazájából

A két háború között írták róla egy társasági lapban: „Hazai színművészetünk lapossarkú, angolszoknyás, citrom-fanyar, whisky-izű büszkesége." Muráti Lili a maga korában első számú megtestesítője volt a modern nőtípusnak, s talán minden kolleginája közül a legszebb, legszexisebb. A színházi munkát tartotta a legfontosabbnak, de mivel egyike lett az első hazai filmsztároknak is, idolként ugyancsak szépen teljesített: vörös sportkocsival száguldozott a városban; szeretett ott lenni a fontosabb társasági eseményeken, ám rendszerint késve érkezett, úgy nagyobb volt a feltűnés. Öltözködésével is figyelmet keltett, olykor botrányt kavart. Számtalan sportágat is űzött, ám mindeközben vasfegyelemmel, teljes odaadással gyakorolta a hivatását. Megosztó személyisége ellenére rajongói száma sokszorosa volt az irigyeinek. A háború után mégis utóbbiak miatt kellett elmenekülnie Magyarországról, amelyet ötven év emigráció és sikeres spanyolországi színészi karrier után is a hazájaként szeretett.

Háborús repertoár

A Muráti Lili-Vaszary János házaspárnak az Andrássy úti Színház átvétele idején eszébe nem jutna a kínos lehetőség:

teátrumuk repertoárját néhány év múlva nácinak bélyegzik majd.

Őket antiszemitának.
Amikor belekezdenek a vállalkozásukba, a világ nagy része lángokban áll. Nem reflektálnak a hadi helyzetre, teszik, amihez értenek: színházat csinálnak.
(Illetve Muráti Lili sógora, Vaszary Gábor a háború utolsó szakaszában tevékenyen is részt vett a zsidó származású honfitársai megmentésében. Sz.Á.)
A háború elmúltával majd azt is felróják Vaszary Jánosnak és Muráti Lilinek: a németek bevonulása után is tovább működött a teátrumuk.
A házaspár megbélyegzése kapcsán írja majd a jobboldali vonzalmakkal nemigen jellemezhető – a Kádár-rezsim ügynöke volt – Molnár Gál Péter Muráti-biográfiájában:

„Csak címeit soroljuk az Andrássy Színház bemutatóinak: Baj van Saloméval, Ne játssz a szerelemmel, Egyszer megcsallak, Boldoggá teszlek (1941), Viharos szerelem, Gazdátlan asszony, Ártatlan vagyok (1942), Josephin (1943), A pénz nem boldogít, Ne bízz a nőben (1944). Már a címekből világosan kitűnik, mennyire zsidófaló darabok ezek a szerelmet csűrő-csavaró bárgyúságok. Nem rázzák csatára a rozsdás vitézi kardokat, nem zsidóellenes uszítások. Egyszerű, békés, butácska mulattató darabocskák, közepes vagy annál magasabb színpadi kivitelben."

Akadt azért az Andrássy Színháznak olyan előadása is, amely – persze a maga módján – reflektál a kor történéseire.
A teátrum leghosszabban futó produkciója, az 1941 decemberében bemutatott, Vaszary János által írt és rendezett Egy nap a világ című „hadidarab". Muráti Lili és Páger Antal duettje kapcsán írja a bemutató idején Somody István a Magyarságban:

Drámai hatású, komoly, korszerű mű.

Muráti ápolónőt alakít, Páger nyolc hónapos frontszolgálatról sebesülten hazatérő pasaréti villatulajdonost. A két főhős a villa pincéjében találkozik egy légiriadó idején. Románc szövődik, elhangzik a Csak egy nap a világ című dal, amely majd slágerré lesz. Minden könnyedség mellett az előadás híven tükrözi a II. világháború tragédiáit. Egyed Zoltán az ötvenedik előadás után jegyzi le vonatkozó cikkében az előadásról:

Budapest színpadain egymagában vetíti azt a magyar sorstudatot, amely legbensőbb valónkig mindnyájunkat eltölt, és amelynek cselekményén és mondatain e színházi est hátralevő részében éppen elég gondolkoznivalónk akad.

Az Andrássy Színház 1944. szeptember 9-én mutatja be Theodor Rodet Ne bízz a nőben című vígjátékát, Vaszary János rendezésében. Főszereplők: Muráti Lili, Csortos Gyula és Bilicsi Tivadar; valamint a Nemzeti Színháztól vendégként érkező Balázs Samu. 1944. december 8-án már a Rodet-darab századik előadását játsszák. Az utolsót december 22-én.

A karácsonyi szünetben megkezdődik Budapest ostroma. Muráti Lili legközebb majd ötven év múlva lép fel magyar színpadon.

Vaszary János: Egy nap a világ. Andrássy Színház, 1942. Muráti Lili (Mária) és Páger Antal (Tamás). Forrás: wikipedia/ http://tbeck.beckground.hu/szinhaz/htm/12_info.htm

Karácsony este volt

Vaszary János Zörgetik az ajtót címmel írt könyvet az 1944 karácsonyát követő történésekről. 1949-ben, németországi magyar kiadónál jelenik meg először. Részlet a műből:

„Karácsony este volt. A szeretet és a béke ünnepe. A karácsonyfákon kigyulladtak az apró gyertyák, hogy ünnepeljék a Megváltó születését. Felzengett a karácsonyi ének."Békesség a földön a jó szándékú embernek..." Ugyanakkor szirénák üvöltése harsogott az éjszakában. Egyre erősödő ágyúdörgés remegtette meg az ablaküvegeket, amelyek még nem törtek be. Valahol, nem messze, az éjszakának leple alatt, csata-kocsik gázoltak be a vetésekbe. Gránátok verték szét a házakat. Géppisztolyok kerepeltek. Feltartóztathatatlanul - átgázolva élőkön és halottakon - közeledett, egyre közeledett egy véres, gyilkos áradat, hogy elborítson mindent."

Muráti Lili 2002-es, Magyar Nemzetnek adott interjújában egyebek közt elmondja:

1944 karácsonyán a bátyám telefonált, meneküljünk, mert jönnek az oroszok. Férjemmel együtt már jókora utat megtettünk, amikor a kocsink felmondta a szolgálatot. A sors intésének hittük, visszatértünk Budapestre, hogy aztán elszörnyülködve olvassuk, miket írtak rólunk a sajtóban. Jánost is, engem is nyilasnak állítottak be, pedig csak sikeresek voltunk, ami nyilván sok embernek fájt. Való igaz, hogy jobboldali vagyok, s maradtam mindmáig. Ezután persze többször is újra menekülni próbáltunk, jó néhányszor letartóztattak, egyszer még a hírhedt Andrássy úti épületben is jártunk, oroszok vallattak bennünket. Végül a sokadik szökési kísérlet után Ausztriánál átléptük a határt. München után Párizsba vitt utunk, ahonnan kiutasítottak, így Normandiából indultunk el Spanyolországba.

1997. október 23-án került adásba a Magyar Rádióban Juhász Judit, Solymosi Ottó és Muráti Lili beszélgetése. Solymosi Ottó rádiós szerkesztő-rendező megkérdezte a színésznőt:

Nyilasok voltak-e férjével?

Muráti Lili azt válaszolta:

Csak nem képzeled, nem alacsonyodtunk le hozzájuk.

A Magyar Nemzet 2008-ban interjúportrét közöl Székely Andrással, aki magyar színészből lett – nem kevés „kaland" után – az amerikai ABC televízió alelnöke.

A cikk bevezetője:

„Élete kész regény. Legalább háromkötetes: a két háború közötti magyar színházi és filmes világ aranyifjáé, akinek pályáját a második világháború és a francia idegenlégió zárta le. A hadifogolyé, aki évekig együtt raboskodott Karády Katalin szerelmével, a kémfőnök Ujszászy István tábornokkal és megtörhetetlen japán tisztekkel. Valamint az ABC amerikai televíziós társaság alelnökéé, aki szabadidejében stewardess feleségével mentette a tengerbe zuhant repülőgépeket. A kilencvenedik esztendejébe lépő, New York, Norvégia és budai lakása között ingázó Székely Andrásnak van mire emlékeznie. Az alábbiakban életmondását közöljük."

Székely András Muráti Lilit is érintő mondatai az interjúból:

„Higgye el, én csak azt mondom, ami személyes tapasztalatom. (...) Állíthatom azt is, hogy sem Muráti Lili, sem Szeleczky Zita nem volt nyilas."

Nincs kedvük Moszkvába menni?

Muráti Lili a Magyar Nemzetnek adott interjújában az oroszokat nevezi meg vallatóikként.

Honfitársairól nem kívánt ítélkezni.

Férje könyvében megrendítő epizód a menekülő, sodródó Vaszary házaspár találkozása egy megroppant fiatal anyával, aki csak ült kábán a megsebzett csecsemőjével. Az asszony férje mondja el, hogy előző este az oroszok a melléről tépték le a kicsit és dobták a sarokba – hogy a feleségét meg tudják becsteleníteni. A Vaszary János által megidézett epizód egyben ítélet a gyalázatos tett elkövetőiről.

Ám Vaszary János könyvéből azért egyebek is kiderülnek.

Amikor Muráti Lili és Vaszary János 1944 karácsonyán menekülni kezdenek, esztergomi ismerősök felé veszik az irányt. Mielőtt odajutnának – ahogy azt Muráti Lili is említi a Magyar Nemzetnek adott interjúban –, elromlik az autójuk. Miután lerobbannak, Esztergomból menekülő idegenektől tudják meg, hogy a várost már megszállták az oroszok. A hír hallatán gyalog indulnak vissza Hidegkút felé, ahol házról házra bujkálnak. Ebben az időszakban tudták meg az újságokból: mindkettőjüket nyilasnak bélyegezték.

Zavaros időszak. Ahogy segítők, úgy feljelentők is akadnak.

A házaspár bekerül az Andrássy út 60.-ba.
Itt érdemes felidézni Sz. Lukács Imre újságíró A halál színpadán címmel publikált emlékezését.

A szerzőt 1945. február 28-án vitte be a Politikai Rendészeti Osztály az Andrássy út 60.-ba.

Sz. Lukács könyvében lejegyzi: ott találkozott a fogva tartottak között Zadravecz püspökkel, Murátival, Vaszaryval, Orlay Cseppivel, a jazzkarmesterrel. Sz. Lukács leírja:

Úgy neveztük az őrséget, hogy debreceni gyászmagyarok, mert fekete ruhába öltöztetett fiatal parasztgyerekek voltak, akiknek beadták azt, hogy ezek fasiszták, ezek tették tönkre az országot. Szóval, szabványmese volt már akkor is.(...) Volt olyan nap, hogy hat-nyolc halottat vittem fel a kiskocsira, egy négykerekű, emberek által vontatott kiskocsira. Félig az agyonverés, félig pedig a vérhas aratott közöttünk.

(Közbevetőleg: Sz. Lukács Imre 1956-ban forradalmár lesz, majd a kommunisták ügynöke. Sz.Á.)

Vaszary János és Muráti Lili végül a szovjet politikai rendőrség (GPU) felszólítására szabadul az Andrássy út 60.-ból.

/A „miért?"-re Vaszary könyvében sincs egzakt válasz. Sz.Á./
A GPU művészetkedvelő kihallgatótisztje elé kerülnek. Az őrnagy cigarettát, italt és ételt hozat nekik, és átengedi a fürdőszobáját is. Vacsora után elviszi a házaspárt a vízivárosi lebombázott villájukhoz. A romok között összeszedhetik az ékszereiket, egyéb értékeiket. Amit találnak, azon megosztoznak az orosszal. Visszatérnek a szovjetek bázisára, ahol művészetről, moszkvai színházakról beszélgetnek az őrnaggyal.

A tiszt megkérdezi a házaspárt: nincs-e kedvük Moszkvába menni. Azt felelik: köszönik, de nincs. Két nappal később szabadon elmehetnek.

Ezt követően megüresedett hűvösvölgyi házakban próbálnak rejtőzni, 1945 márciusában pedig a máriaremetei kolostorban kapnak menedéket.

A negyedik napon a kolostorban tartóztatja le a házaspárt egy fiatal nyomozó, Érdy Sándor, majd bekíséri őket a Bimbó úti rendőrkapitányságra.

A „hőstettről" így tudósít a korabeli sajtó:

A budai II. kerületi mintarendőrség nemcsak arról nevezetes, hogy elfogta Murait, a nagykátai hóhért, Eckl századost, a százszoros gyilkost, hogy megakadályozta Budán a járványt a hullák eltakarításával, és hogy értékes szociális intézkedéseket tett, de arról is híres, hogy kétnapi nyomozás után elfogták a Hűvösvölgyben bujkáló Muráti Lilit és Vaszary Jánost. Balázs József, a rendőrség vezetője a Lugossy-Major főcsoportot bízta meg az ügy lefolytatásával. [...] A rendőrség most felkutatja, hogy Murátiék hova dugták »A pénz nem boldogít« jelszóval szerzett vagyonukat, ebből mennyit fordítottak a nyilas-fasiszta uralom támogatására.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!