Kár-e a Carmenért, avagy operai kategória-e a fenségesség?

201. levél

Édes Néném,

lekötelez, hogy megnézte a velem készült – talán riasztóan is hosszú – beszélgetést, amelyet Szilléry Éva vett fel az Eiffel Műhelyházban. Igen, tényleg többször szóba kerül ott is a Carmen, és nemcsak a (valóban) világhírű rendező, hanem az utóbbi idők legmegosztóbb operaelőadása címet is kivívó produkció miatt is érdemes közelebbről megvizsgálnunk a történteket. Hogy megosztó lett ez az előadás, nem csodálkozom, ha visszanézi, számos helyen jeleztem is, hogy így lesz, ezért is jó, hogy az Eiffelben mutatjuk be. Rendkívül meglepett viszont az Ön levele ugyanezen Carmen kapcsán.

Forrás: Kummer János / Magyar Állami Operaház

De kezdjük ott, hogy Éva hirtelen a rendezők felé terelte szóváltásunkat, és így utólag visszanézve nekem is fura, miért csak Silvio Purcarete neve ötlött fel bennem – mondjuk pillanatnyi elmezavarnak. Hisz elmondhattam volna George Delnon, Arnaud Bernard, Vaszilij Barkhatov, Damiano Michieletto, Jean-Pierre Ponnelle vagy Michal Znaniecki nevét is, és persze, Vidnyánszky Attiláét, akit ugyan másféle előjellel igyekeznek nagyon „megismertetni" a világgal egyesek, ám attól még mi pontosan tudjuk idehaza, milyen nagy rendező is, attól még A nagyúr, a Vitéz lélek vagy a Tóth Ilonkáról szóló produkció is éppen az, ami.

És most iderakom Kegyed levelét – fogalmam sem volt róla, hogy Carmen előadásunkra épp a kisunokájával látogat, még ha ő már nem is olyan kicsi.

„Engedje meg, hogy felháborodásomat fejezzem ki a Carmen Eiffel Műhelyházbeli előadásával kapcsolatban. 16 éves unokámat vittem az előadásra s utólag szégyenkezem, hogy ezt megtettem. Édesanyját az előadás után felhívtam és elnézését kértem. Az előadás nemcsak botrányos, hanem hányingerkeltő volt. Az operát szexualizálta, de olyan mértékben, melyet egy pornófilmben vár el az ember, ezt nem túlzás leírni.
Igen, én voltam az a személy, az első felvonás kellős közepén unokámmal karöltve kisétáltam a Carmen előadásáról. Mikor az ajtó feltárult – meglehet, indulatomban valósággal kicsaptam – fény ömlött be a nézőtérre, amit a színpadról áramló füstös sötét fogva tartott. (Ezúton kívánom megkövetni azokat, akiket cselekedetem megbántott.) Ami szemeink előtt lezajlott az közbotrány. Féktelen mértékű nyilvános pornográfia, melyben az Operaház teljes férfi és női kara részt vett.
Két kérdés merülhet fel Önben. 1. Miért csak mi tüntettünk kivonulásunkkal a megbotránkoztatás ellen? 2. Miért nem álltunk fel már az első minősíthetetlen jelenetnél? Az előbbire a választ nem ismerem, és nem is tisztem más nevében nyilatkozni. Kérem, ne mondja, hogy ha tovább maradtunk volna, minden vulgáris ábrázolás értelmet nyer. Ez a fajta destrukció nem kompenzálható és nem tehető jóvá. Arra a figyelmeztetésre sem tartok igényt, miszerint ez egy 18-karikás produkció volt. Elmúltam tizennyolc éves, de az abnormalitást nem tudom lenyelni. Mégis mit kerestek kiskorúak a színpadon, a legvisszataszítóbb jelenetekben? Egyáltalán hogyan kerül egy ilyen darab a Magyar Állami Operaház repertoárjára?
A szépművészet meghódoltatása a popkultúra előtt, egy klasszikus mű felhasználása dekadens propagandára nem más, mint nihilista sötétség. Ezt a sötétséget mi keresztények Sátánnak nevezzük. Legfőbb ellenségünk, aki szakadatlan támad,– úgy tűnik – hatalmába kerítette a Carmen rendezését is. Vádolnám Calixto Bieito rendező urat, de csak sajnálni tudom, mert egy minden értelemben szegény, gyenge kombinációjú műsort kreált. Olcsó audiovizuális szennyezés. Quentin Tarantino-val való összehasonlítása már csak azért sem állja meg a helyét, mert a hollywood-i filmrendező egy nagykaliberű zseni, aki dollármilliárdokkal és milliós közönséggel szolgálja a Sátánt. Persze a szolgaságban is lehet versenyezni.
Mivel Ön az intézmény főigazgatója, Öné a felelősség. Nem a rendezőé, nem az alkalmazottaké (művészekről itt természetesen nem beszélhetünk), a felelősség az Öné. Itt két verzió van: Ön ezt vagy támogatja vagy ennek Ön véget vet. Nincs harmadik út. Ha úgy gondolja, hogy ezzel barátokat tud szerezni az opera művészete iránt, akkor igencsak téved. Ez az opera, mint művészeti ág teljes destrukciójához vezet.
Annyit tennék még csak hozzá, hogy az egész estét figyelembe véve, itt egyetlen dolog volt "művészet" (az is csak a szó átvitt értelmében), hogy milyen mértékben volt képes az Operaház társulata lealacsonyítani a Carment. Ha ez volt a cél, akkor az Operaház társulata egyértelműen elérte azt."

Forrás: Kummer János / Magyar Állami Operaház

Kedves Néném pontosan emlékezhet, hogy azt írtam: mivel az Opera ügye es az Ön panasza is fontos számomra, ezért vasárnap reggel, azonnal és személyesen válaszolok – ez volt pár hete vasárnap. Idézzük csak fel, mit is küldtem Önnek?

„Sajnos, azt kell mondjam, a hibát nem én, nem is az Opera követtük el, hanem Ön. Mivel nem elég körültekintően választott a produkcióink közül, Ön elvitte a 18-as korhatárkarikás előadásra a 16 esztendős rokonát. Ezért elnézést kérnie valóban Önnek kell a szülőktől, de nem a mi nevünkben, hanem a sajátjáéban. Megjegyzem, az ominózus, a Carmen c. történet és partitúra zabolázhatatlanságához teljességgel illő jelenetekben a gyermekkar nincs színpadon, mindössze egyetlen gyermekszereplő jól elkülönítve – de ugye, tudja, hogy számos filmben, színházi előadásban játszanak gyerekek, akikre külön nagyon odafigyelünk (emlékszik, hány kisgyermek nézi végig a Pillangókisasszonyban „anyukája" rituális „öngyilkosságát"? Azonban ez a színpadi ember/gyerek számára játék, higgye el nekem, különben senki se engedné a gyermekét statisztálni).
Egyébként meg igenis tessék odafigyelni a korhatárra! Nincs jogunk személyiket kérni, ezért mint minden ilyen esetben a kísérő felnőtteké, a szülőké a választás felelőssége. Mi pedig azért tesszük ki minden produkciónk mellé a videótrailert, a fotósorozatot is, azért van külön piktogramja (a korhatárkarika mellett!) az előadás stílusának – jelen esetben: kortárs! –, hogy Önök eldönthessék, erre kívánnak-e jönni vagy inkább másra. 80 féle produkciót adunk, van benne klasszikus színrevitel is bőven, pl. a beethoveni István király vagy Athén romjai, de jön a Bohémélet, vagy az István, a király operaváltozata is. Ezek mind korHŰ darabok, nem korTÁRS színrevitelek. Válasszon ezek közül, és két jegyre a vendégeim.
Amúgy Callixto Bieito 25 éves rendezése ez, végigsöpört a világon, ma is megy több helyen, ha számít valamit, a bécsi Opera (véletlenül) velünk együtt vette meg, ez megy tehát most a császárvárosban is. Az opera ún. verizmusának első fecskéje volt a Carmen, amely egy kemény felemelkedés-történet egy hihetetlen szexuális vonzerejű dohánygyári munkásról, akiből – ha egyik szerelmének kése meg nem akadályozza –, nemcsak sztártorreádor-feleség, de afféle Eva Peron is válhatott volna.
Elnézést az őszinte hangért, végül is Ön sem fukarkodott azzal. Remélem, nem veszítettük el a bizalmat, az említett előadásokra nyugodtan jöjjenek az unkával együtt is!"

Eddig a múltkori első levelem. Drága Néném, azt el is felejtettem írni, hogy ha egy szexuális „tettet" a rendező egy díszletelem – jelen esetben egy autó – mögé visz, azzal éppen, hogy nem szexualizálja a darabot, csak jelzi, hogy a csempész cigánycsapat árujával így megy át vámosokon és katonaságon: italt visz, és ha kell, készséges lányokat. Ha premier plánban mutatná vagy öncélúan, amikor a cselekménnyel ez egyáltalán nem indokolható, akkor volna jogos a kritika. Jelen esetben Bieito – kicsit tartok tőle leírni, de – inkább elmenekítette a dolgot, megúszta az ábrázolást. Mondjuk úgy: tekintettel volt az operára, a műre és a közönségre is. Önre is.
No, de mit válaszolt minderre Kegyed? Szerintem beleírok nagybetűkkel, mint a kollégáknak szoktam, úgy egyszerűbb.

„Először is hadd köszönjem meg az őszinte hangnemét. IGYEKSZEM MINDIG ÍGY TENNI.
Szeretnék reagálni megjegyzéseire:
1./ Azzal maximálisan egyetértek, hogy én hibát követtem el. Amikor én elnézést kérek, akkor nem más nevében teszem. AKARTAM IS ÍRNI, HOGY MÉG EGYSZER ILYET NE CSINÁLJON. ANNAK AZ ESTÉNEK A LEGTEÁTRÁLISABB TETTE VOLT 400 – MARADÓ! A VÉGÉN ÉLJENZŐ! – NÉZŐ ÉLMÉNYÉT ZAVARNI A BEJÁRATI AJTÓ KIVÁGÁSÁVAL. RÁADÁSUL SZABÁLYTALAN HELYEN HAGYTA EL A TERMET, ÍGY GONDOT OKOZOTT AZ EGYETEMISTÁKBÓL ÁLLÓ NÉZŐTÉRI CSAPATUNKNAK IS.
2./ Ezzel együtt tanultam valamit: mégpedig azt, hogy a brutális szex jelen van az Operaház színpadán. Ezt a jövőben figyelembe veszem. A SZEX AZ ÉLETBEN VAN JELEN, EZÉRT KERÜL – IMITÁLVA ÉS KISATÍROZVA, DE VALÓBAN – AZ OPERÁK SZÍNPADÁRA IS. EGYÉBKÉNT AZ A SZEX NEM VOLT BRUTÁLIS, HISZ NEM VOLT ERŐSZAKOS ÉS VALÓJÁBAN NEM IS LÁTTUK, AKI A TRIBÜN ALSÓ RÉSZÉN ÜLT, SZERINTEM MÉG A SZEREPLŐK LÁBÁT SEM LÁTTA.
3./ Sajnos Ön félreértette e-mailem fő mondanivalóját: az én véleményem (s úgy hiszem ezzel nem vagyok egyedül) az, hogy a vulgaritásnak nincs keresnivalója az Operaház színpadán. Ennek a kortárs vagy korhű színpadra állításhoz semmi köze sincs. Sajnos 18 éves bőven elmúltam, de azt továbbra is botrányosnak tartom, hogy milyen jeleneteket láttam tegnap az Eiffel Műhelyház színpadán. A szünetben több emberrel beszélgettünk, akik hasonlóan gondolkodtak. ERRŐL MÁR ÍRTAM. AKI A KÉPESKÖNYV-SZERŰ OPERAÁBRÁZOLÁST SZERETI, TALÁL NÁLUNK OLYAT IS, VILÁGOSAN JELEZZÜK, MI MILYEN. DE A NEGYVENES ÉVEK FILMJEIT SEM LEHET SZÁMONKÉRNI A MAIAKON, TOVÁBBÁ RENDKÍVÜL KEVÉS, NULLA KÖZELI LEHET MA A BAROKK FESTŐ. VÁLTOZIK A VILÁG, ÉS AHHOZ KÉPEST MI MÉG VALÓBAN SOKFÉLE STÍLUSBAN JÁTSSZUNK, ÜGYELVE MÁSOK LASSABBAN VÁLTOZÓ ÍZLÉSÉRE IS. DE HOGY PONT A CARMENBEN GOND A SZEXUALITÁS MINT OLYAN EGYÁLTALÁN JELENLÉTE, AZ KÜLÖNÖSEN ÉRTHETETLEN, HISZ AZ EGÉSZ DARAB, A CÍMSZEREP ETTŐL SISTEREG. TERMÉSZETESEN A SZEXUALITÁS AZ EGÉSZ ÉLETET ÁTHATJA, DE AZT ALÁÍROM, HOGY PL. A HÁRY JÁNOSBAN, A KÁRMELITÁKBAN VAGY AZ ANGELICA NŐVÉRBEN NEM LENNE HELYÉNVALÓ A TÚLHANGSÚLYOZÁSA.
4./ Arra hivatkozni, hogy ezt a Lajtán túl is így csinálják, meg hogy ez az opera verizmusa, különösen a mai világban, teljességgel elfogadhatatlan. Önnek a saját, a magyar értékrendet kellene közvetítenie, mivel Ön a MAGYAR Állami Operaház főigazgatója, akit a magyar adófizetők forintjai (is) támogatnak. HA JÓL MEGFIGYELI, MINDEN ERŐNKET MEGFESZÍTVE ŐRKÖDÜNK AZON, HOGY MAGYAR MŰVÉSZEK ÉNEKELJENEK, MAGYAR DARABOKAT RENDSZERESEN MUTASSUNK BE. EZ A MAGYAR SZEMLÉLET ÉS ÉRTÉKREND. AZT NEM TUDOM ELFOGADNI, HOGY EGY KISRÖKÖNY-NAGYRÖKÖNY CARMEN VOLNA A MAGYAR ÉRTÉKREND. HOGY MONDTA MAHLER (PERSZE, Ő SEM VOLT MAGYAR, DE ITT MONDTA LEGALÁBB): NE A HAMUT, A LÁNGOT ŐRIZZÜK! (VAN, AKI PARÁZSRA EMLÉKSZIK, DE MINDEGY.)
5./ Kedvességét a 2 ingyen jegyre vonatkozóan köszönöm, de azt vissza kell utasítsam, mivel nem szorulok rá, hála a jó Istennek megengedhetem magamnak s egyébként is ezek számomra elvi, művészeti és morális kérdések. MÁSSAL IS MEGTESZEM: HA NAGYON MELLÉVÁLASZT ÉS SZELLEMI SÍKRA TERELJÜK A PROBLÉMÁT, AMIBŐL ÉN IS TANULOK, FEL SZOKTAM AJÁNLANI. LÉNYEG, HOGY OLYASMIT NÉZZEN, AMELY TALÁLKOZIK AZ ÖN ÍZLÉSÉVEL, VAGY LEGALÁBBIS NEM ÁLL ATTÓL TÚL TÁVOL. EZÉRT TARTUNK NEMZETI INTÉZMÉNYKÉNT EKKORA, VILÁGVERŐ MÉRETŰ REPERTOÁRT.
Amit tévéműsorok vagy cikkek kapcsán Önről egészen tegnap estig gondoltam, az homlokegyenest az ellenkezője annak, amit tegnap tapasztaltam." NOS, ÉVEKKEL EZELŐTT MEGJELENTEK AZ ADDIG ÍROTT CIKKEIM GYŰJTEMÉNYESEN, SZERINTEM MÉG BŐVEN VAN BELŐLE, NEM SOKAN VÁGYTAK ILYESMIRE. DE ARRA JÓ, HOGY LÁSSA: ÉN SOSEM GONDOLTAM VILÁGTÓL ELZÁRT ZÁRVÁNYKÉNT AZ OPERÁRA.

Forrás: Kummer János / Magyar Állami Operaház

Drága Néném, fogadja már el, amit mindig mondok: a kisbetűs opera (a műfaj) nem régi videókazetta, és a nagybetűs Opera (tehát az intézmény) meg nem videólejátszó. Máskor, másokkal és máshogy kíván szólni ugyanarról, amit pl. a négyszáz éve komponált Poppea megkoronázásában Monteverdi közölt. Egyszóval: a Carmenért sem volt kár, az előadás sorozata pedig nagyon komoly sikerrel ment, a kollégák kiválóan, inspirálva játszották, és hogy is mondjam: ezeket a kitűzéseket mindenki önként vállalja, nincs abban semmi kényszer, hogy is lehetne, szabadúszó művészekről van szó a szólisták esetében, ezt is írjuk ide, mert ez az igazság. Az énekkar viszont alkalmazott, de tőlük sem jött semmilyen jelzés, és ismerve a kollégákat, pontosan érezni vélem, hogy lubickolnak a tehetséges produkciókban, Bieito rendezése pedig valóban az. Kemény, látványos, drámai és igaz. Nem operagálák Carmen-slágereinek bájolgása nagyestélyiben, tényleg nem az. De ha a Carmenből ki akarja vonni lételemét, a féktelen vágyat, csak valami biedermeier porcelánt kap. Hallgassa már meg egyszer ilyen füllel Carmen lalázott táncát a II. felvonásból, amikor Pastia kocsmájában José meglátogatja, kijövet a fogdából, közvetlenül a Virágária előtt. Annak az erotikájától minden festett máz lepattan.

„Zsdú átvétá, kák szálávej létá!"

Üdvözli

Szilveszter