Magyar vagyok itt is, Erdélyben is, és a világon mindenhol

Vágólapra másolva!

Szilágyi Enikő, a Budapesti Operettszínház vendégművésze egy éve dolgozik a társulattal, és négy szerepet alakít. Az Origónak adott interjújában azt mondta: az Operettszínház vezetői és a kollégák segítőkészek, kedvesek, előzékenyek, udvariasak, és a legnagyobb mértékben odafigyelnek egymásra. Emellett pedig magas színvonalú eladások születnek. "Ebben a zord világban az Operettszínház egy mesevilág, amelyet csodálatos emberek laknak" – hangsúlyozta. Kivételes tehetség Szilágyi Enikő. Kolozsváron született, majd színésznőként végzett Marosvásárhelyen, a legnagyobb színpadokon játszott, több nemzetközi filmben kapott főszerepet, rengeteg díjjal kitüntették. Élt Amszterdamban és Belgiumban is, majd Magyarországon játszott évekig. Több színházban láthatta a közönség. 1999-ben elkészítette első francia sanzonestjét, amelyet Budapesten hetente műsorra tűzött a Thália Színház. Innen indult a franciaországi karrierje. Szilágyi Enikő ezután Párizsban élt, és rengeteg fellépése volt a legnagyobb francia városok rangos színházaiban, koncerttermeiben, de Európa más országaiba is rendszeresen hívták. Jelenleg Magyarországon él, az Operettszínházban játszik, tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, és önálló estekkel lép fel. Az Origónak beszélt az Operettszínház különlegesen egyedi világáról, a szerepeiről és a járvány okozta nehézségekről is.

Vági Barbara

Vágólapra másolva!

Budapesti Operettszínház Szilágyi Enikő

Éppen egy éve dolgozik a Budapesti Operettszínházban. Hogyan látja az elmúlt esztendőt?

A járvány megkeserítette az életünket, ennek ellenére mégis azt mondom: nagyon gazdag évünk volt.

Csodálatos előadások születtek az Operettszínházban, kitűnő rendezőkkel, nagyszerű társulattal és kiváló műszakkal.

Fontos számomra kiemelni a színpadon nem látható személyek munkáját, hiszen nélkülük nincs színház: a varrónőkét, fodrászokét, öltöztetőkét, sminkesekét, kellékesekét és a műszaki stábét. Balázs Zoltán volt az első rendező, akivel együtt dolgoztam a Nine című musicalben. Liliane La Fleur szerepét bízta rám. Ezután a Mágnás Miska című előadásban a nagymama szerepét alakítottam. A Marica grófnőben Cecília hercegnőt alakítom, és a János vitézben a mostoha szerepét viszem színre. Ez utóbbi kettőt Bozsik Yvette rendezte és koreografálta. Az utóbb említett előadással ünnepelte az Operettszínház a Petőfi-bicentenáriumot – ez egy főhajtás Petőfi Sándor előtt.

Hogy érzi magát a színházban? Milyen a közös munka a vezetőséggel és a kollégákkal?

Soha nem találkoztam még olyan vezetővel, mint Kiss-B. Atilla főigazgató. A nap huszonnégy óráját az operettnek, a társulatnak, a munkának szenteli. A legapróbb részletekre odafigyel. Jelen van a próbákon, az előadásokon. Rendkívül érzékeny lelkű, kifinomult, igényes művész. Kulturált magatartása nagyon imponáló. Egyszóval Kiss-B. Atilla egy csodálatos ember. A Nine című darab próbái is a legnagyobb harmóniában zajlottak. Nagyon kemény és értékes munka volt Balázs Zoltán rendezővel együtt dolgozni.

Az Operettszínházban a hangulat csodás, az ember szárnyal, amikor dolgozni jön.

Ez boldoggá tesz, hiszen olyan sokat tapos bennünket az élet minden oldalról. Legalább a munkahelyre ne kelljen összeszorult torokkal érkezni.

Ebben a zord világban az Operettszínház egy mesevilág. Ezt a mesevilágot pedig nagyszerű emberek lakják.

Árad a szeretet az emberekből.

Hogyan találta meg Önt az Operettszínház?

Kiss-B. Atilla főigazgató még Erdélyből ismerte a munkásságomat. Fiatal művész volt, amikor az én pályám már felfelé ívelt. Később ő Magyarországra jött, én Belgiumban, majd Párizsban dolgoztam. Eközben Kiss-B. Atilla is bejárta a világot – Párizsban, és a legnagyobb és legfontosabb európai színpadokon lépett fel, kiváló hangú operaénekes. Egy éve ő hívott engem, ő javasolt Balázs Zoltánnak – aki szintén ismert engem, és terveztük is, hogy egyszer majd dolgozunk együtt, de úgy tudta, hogy én Párizsban vagyok.

Jelenleg négy darabban szerepel – milyen szerepekben láthatja a közönség?

Ahogy már említettem, a János vitézben a Mostoha szerepét játszom. A szerepeim általában "szépasszony"-karakterek; voltak, amelyek egy életen át követtek.

Ez a boszorka nagy kihívás volt. El kellett torzulni kívül-belül, begörnyedni, gonosznak lenni és bottal járni.

Ez egy kompozíció. Imádom! A másik szerepem a Nine című darabban Liliane La Fleur managerasszony, a Folies Bergère volt sztárja, tulajdonosa. A harmadik a Mágnás Miskában a híres kleptomániás nagymama szerepe, amelyet a csodálatos Gobbi Hilda is játszott. Amint már ezt is említettem, a negyedik a Marica grófnőben Cecília hercegnő szerepe. Ez az előadás Bozsik Yvette egyik tündérországa.

Nagyon közel áll a lelkemhez Bozsik Yvette színházi világa, kifinomult érzékenysége, fantáziadús, látomásos képi világa és a csodálatos koreográfiái.

Ő a színpadon is transzcendentális erőket mozgató mágus. Évtizedek óta ismerem és követem munkásságát e remek művésznek.

Szilágyi Enikő a János vitézben - a Mostoha szerepében Forrás: Budapesti Operettszínház

Ön drámai színésznő. Milyen várakozással lépett be az Operettszínházba?

A legnagyobb szeretettel és nyitottsággal. Természetesen kihívás is volt, hiszen az operett műfajában mindössze egyszer játszottam, talán '95-ben a Kecskeméti Katona József Színházban. Jacobi: Sybill című operettjében a nagyhercegnőt alakítottam. Azóta zenés darabban nem léptem fel. Viszont gyerekkorom óta körülvesz az opera és a komolyzene, hiszen édesapám operaénekes volt. Pici korom óta operát hallgattam, vasárnap szimfonikus hangversenyekre jártunk Kolozsváron. A zene imádata már édesanyám hasában kezdődött...

Ha jól tudom, egészen kicsi gyerekként már teljes operákat tudott kívülről...

Igen, a papával énekeltem az áriákat, én a szopránnal besegítettem neki négy-ötévesen. Klasszikus zene nélkül ma sem tudok élni.

Az Operettszínházban tanítja is a kollégákat. Mit oktat a színészeknek, énekeseknek?

Színpadi művészi beszédet tanítok. Tudja, két csodálatos lehetőség is van a színházban – olyan lehetőségek, amelyekről sehol a világon nem tudok.

Hangképzést és művészi beszédet lehet tanulni teljesen ingyen.

Máshol ezekért nagy pénzeket fizetnek a művészek. Itt szakmai továbbképzés folyik az igényes művészi megvalósítások érdekében.

Szilágyi Enikő Forrás: Budapesti Operettszínház

A Színház- és Filmművészeti Egyetemen is művészi beszédet tanít. Hogyan zárták a félévet?

Tizenhét diákom van, és ragyogóan megértjük egymást. Úgy érzem, oda-vissza működik egyfajta szeretethullám közöttünk. Lezártuk az első félévünket, szép, komoly és tartásos vizsga volt, büszke vagyok az én tizenhét „manócskámra". Érettek, motiváltak, szorgalmasak, tehetségesek. Eredetileg tizennégy helyünk volt, de tizenhét diákot vettünk fel.

Egyrészt nagy volt a túljelentkezés, másrészt pedig rendkívül tehetségesek voltak.

A hangulat az egyetemen is kitűnő. Beleássuk magunkat a lényegbe, a munkába és a tanulásba. Sajnos a járvány itt is sok diákot érintett, de ennek ellenére igényelték, hogy online tanítsam őket még a lábadozásuk ideje alatt is. Természetesen az élő kapcsolat mindig jobb, de a művészi beszédet online is lehet oktatni, ha muszáj, és így nem maradtak el az órák.

Egy éve újra Magyarországon dolgozik. Haza is költözött?

Most Magyarországon élek. Hazaköltöztem. De valójában hol is a haza számomra? Erdélyben születtem, oda is hazajárok - dolgozni is, előadásokra is. Magyarországon is itthon vagyok, itt van a második otthonom.

Magyar vagyok itt is, Erdélyben is, és a világon mindenhol.

De ez nem jelenti azt, hogy ne lennék européer.

Párizsban ünnepelt sztár, a legnagyobb színházak hívták. Ki és mikor figyelt fel önre?

Francia sanzonesttel léptem fel Magyarország több színházában. A budapesti Thália Színház rendszeresen műsorra tűzte az estet. Egy alkalommal a közönség között ült egy szakértő, aki az előadás után bejött az öltözőbe, és meghívott Franciaországba. Ez 2002-ben volt. Az volt az első franciaországi előadásom. Az est végén valaki bekiabált taps közben, hogy:

maradjon itt, Franciaországban, asszonyom! Időpocsékolás lenne visszamennie Magyarországra."

Egyrészt jólesett, de fájt is ez a mondat. Hazajöttem. De egyre többször jártam vissza, folyamatosan hívtak, szinte már hetente jártam Párizsba. Végül oda költöztem. Egy ideig. 15 évre. Sok színház hívott, sok koncertterem nyitotta meg kapuit. Majd elkészült még egy szívemhez közelálló előadás is, egy Kurt Weill-est, amit magyarul, németül, franciául és angolul is játszom. Párizsban kevesen beszélnek németül, de még a zeneszerző korai korszakáról szóló részt is – amelyet természetesen németül éneklek – örömmel fogadták a párizsiak. A francia korszakot – amit franciául adok elő - sokszor állva tapsolta meg a közönség. A Kurt Weill-estemet itthon is be szeretném majd mutatni.

Forrás: www.artandlens.hu/Varady Nikolett Peter Laszlo

Ha már szóba került a járvány: a pandémia kitörésekor éppen hol volt? Hogyan élte meg a járvány legnehezebb időszakát?

Marosvásárhelyen dolgoztam 2019-ben, egy tehetséges rendező – Sebestyén Aba – irányítása alatt. Az Eltűntek című darab főszerepére hívott. Ősszel bemutattuk az előadást, folyamatosan játszottuk a darabot, aztán decemberben jött a hír, hogy Kínában kitört a járvány. Nem sokkal később Budapestre jöttem, 3-4 hetet dolgoztam itt, televízió-, rádió- és interjúfelkéréseim voltak. Aztán visszamentem Belgiumba. Ekkor szabadult el Európában is a vírus, és mindent lezártak. Minden előadásunk elmaradt.

A pandémia két éve alatt három monodrámát készítettem el.

Az első a Szőcs Géza Kossuth-díjas költő által szerkesztett műsor, amelynek címe: Ez már feltámadás – Trianon 100. évfordulójára készült. Két előadás volt belőle, nem lehetett többet játszani a járvány miatt. Szőcs Géza írt egy tanulmánykötetet Kolozsvári sétatér címmel, és felkért, hogy a kötet bemutatójának alkalmával készüljek egy verses esttel. Elküldte a verseket, amelyeket hallani szeretett volna a könyv bemutatóján. Elkészítettem az estet, de a dedikálás örökre elmaradt. Az előadást viszont megtartottam a csodálatos író, költő barátom, Szőcs Géza emlékére. A harmadik önálló estem pedig egy erdélyi színésznő és Jászai Mari visszaemlékezéseiből szőtt drámai szöveg, melynek címe: Mi lennék nélküled?

Milyen tervei vannak még itthon – nyilván az Operettben és az egyetemen végzett munkáján kívül?

A terveimről még nem szívesen nyilatkozom. A meglévő előadásaimat szeretném minél többet játszani. A Mi lennék nélküled? című előadásommal készülök most egy erdélyi turnéra, amit nagyon várok. Kell a lelkünkben lennie egy pici résznek, ami érintetlen, hogy azt meg tudjuk nyitni, amikor színpadon vagyunk.