Nem fognak élve eltemetni

Agárdy Gábor színész.

Az apai ágon örmény származású színész már gyermekként színpadra került a szegedi színházban. Mindamellett a Tisza parti városban cseperedve csodálkozott rá, micsoda karizmája van az olyan embereknek, mint amilyen Juhász Gyula, Móra Ferenc, József Attila, vagy éppen Szent-Györgyi Albert volt. Az élénk fantáziájú, kiváló megfigyelőképességű fiú tizenöt évesen került be – középiskolai tanulmányait feladva – egy színitanodába. A szegedi pályakezdés után évekig vándorszínészként gyakorolta hivatását. Idővel kőszínházakban is feladatokat kapott, ám több évtizedes országos ismertség után is – a közönség szeretetét számtalan alkalommal megtapasztalva - méltatlannak érezte magát ahhoz, hogy a Nemzeti Színház tagja legyen. Az lett, majd a sikerek mellett némi hányattatást is megtapasztalva, testvérként szeretett kollégájával, Sinkovits Imrével együtt kapta meg 2000-ben az első alkalommal odaítélt Nemzet Színésze címet. Az ikonfestőként is maradandó alkotásokat létrehozó – munkái megtalálhatóak a Pannonhalmi Apátságban és a Vatikánban is – Agárdy Gábor életútja számos esetben visszatükrözi azon korszakok jellegzetességeit, amelyek megadattak a számára.

Színészóriás a fa alatt
Agárdy Gábor szerződtetése első évében statisztál, másodévben pár mondatos segédszínész – karkötelezettséggel.

Élete végéig fújja majd ötven opera tenor szólamát.

Az operettekben olykor kiemelt feladatokat is kap. Tánctanára, Erdődy Kálmán – aki egyben a színház egyik vezető művésze – kedvenceként. Erdődy, amikor kiderült, hogy Agárdy Gábor szerződtetésének akadálya lehet, hogy nincs saját frakkja – a színészeknek kötelező bizonyos számú öltözettel rendelkeznie –, átadja az egyik sajátját a fiúnak, valamint megtanítja viseletére is.

Sziklai Jenő igazgatása alatt Agárdy Gábor idővel – az operettek mellett – a legkülönbözőbb műfajokban is kisebb szerepeket kap.

Megmutatkozásai még nem járnak sajtóvisszhanggal, gázsija sem ér az egekig. Nyaranként Pestre jár, és a társaival együtt a színészkamara előtt ácsorog, várva, hogy egy-egy ügynök kikiáltsa egy nyári produkció címét, valamint a szerepet, táncos feladatot, amelyhez előadó kerestetik.
1939 nyarán a Városligeti Színkörben táncol, Erdélyi Mihály színházában, a direktor Zsimberi-zombori szépasszony című operettjében. A két főszereplő Honthy Hanna és Csortos Gyula. Csortos órákkal az előadás előtt kitaxizik a ligetbe. A színház udvarán, egy fa árnyékában vár a kezdésre a számára kikészített fotelban. Amikor első alkalommal meglátja Agárdyt, elmosolyodik, megkérdezi:

No, fiatalember, mikor vacsorázunk együtt?

Agárdy tudja, hogy Csortos nem vár választ, ezért csupán fejet hajt a híres kolléga előtt, megköszönve, hogy az felismerte.

Modellváltás
1939 őszén Sziklai Jenőt származása miatt eltiltják hivatása gyakorlásától. Ugyanakkor a gazdasági nehézségek miatt bevezetnek egy új, a vidéki színházakat érintő színházi modellt. A szegedi, debreceni, pécsi, és a kassai teátrumot a kiemelt A kategóriába sorolják. Saját társulatot működtethetnek, kapnak valamennyi állami és önkormányzati támogatást –, de mindegyik egy-egy műfajra szakosodik, és kéthavonta váltják egymást a másik anyaszínházába.

Az új modell magyarázata: az olykor hetven-nyolcvan különböző darabot is futtató vidéki színházak leterheltek, így egyes produkcióik olykor a kívánatos színvonal alatt maradnak.

A szegedi színház élére Ihász Aladár kerül, aki 1962 nyarán levélben kéri Agárdy Gábort, hogy listázza szerepeit, s ruhatárát. Agárdy Gábor nyolcvanhárom szerepet sorol fel, ruhatárának darabja mellett. Ihásznak kedvére van a leltár, míg sokakat elküld a szegedi társulattól, Agárdy maradhat.A szegediek Pécsett kezdik az évadot, profiljuk az operett. Agárdy Gábor apró karakterszerepeket játszik.
Az új színházmodell modell egy év után megbukik. A saját színházhoz közönség rosszul tűri, hogy mire megszeret egy csapatot, az mindjárt odébb áll.

Agárdy Gábor a Tükör hetilap 3. évfolyamának 30. számának címlapján, 1966-ban Forrás: Arcanum

Vándorélet, orosz fogság
1941-ben Agárdy Gábor elszegődik Hlatky László vándortársulatába.
A repertoár nagy része itt is operett, ám olykor neves pesti vendégek is fellépésével. Operettek dominálnak Szabó Hangya Márton dalitársulatánál is, melyhez Agárdy Gábor 1943-ban igazol áll. Ennél a truppnál nincsenek neves vendégfellépők, s míg Hlatky László jó nevű festőművészeknél rendelte a háttérképeket a díszletfalakra,

Szabó Hangya csapatában Agárdy Gábor vonatkozó, festői képességére is szükség van.

Jody Károlynál ugyancsak, amely újabb állomás Agárdy Gábor pályafutásán.

Itt már vezető táncoskomikus. Fontos pozíció.

A stráfkocsikon vándorló színészek rendszerint az őket megvendégelő helyieknél szállnak meg a vég nélküli turné során – ha van, aki megvendégelje, kvártélyozza őket. A táncos komikusnak rendszerint akad szállás adója,

miközben az asszonyszemeket magához vonzó bonviván is hoppon maradhat - éppen vonzereje okán, amelynél fontosabb a családi béke.

A szállásadó közönség persze a színészházaspárokat fogadja be legszívesebben.
Ám Agárdy Gábor nem ezért, hanem a fellobbanó szerelem késztetésére veszi feleségül pár hónap vándorlás után kolléganőjét, Tóth Ilonát. Az asszonynak már egy leánya is van, akit Agárdy Gábor adoptálni fog, s a leány felnőve maga is színi pályára kerül majd, Agárdy Ilona néven.
Agárdy Gábor persze nem a szív parancsára vállalja a nehéz sorsú vándorszínészetet. Nem is azért, mert nem kívánna nívósabb lehetőséget.

Hanem azért, mert a gyorsan mozgó társulatok búvóhelyül szolgálnak a katonai behívó elől.

Egészen a németek bevonulásáig. Agárdy Gábort a hátországban működő Tábori Színházba rendelik szolgálatra. Különleges igazolványt kap, civilben járhat, civilek előtt is felléphet társaival – főként mulattató produkciókban. Ám nem sokkal később a Tábori Színház Front Színházzá alakul. Truppként üzemel tovább. Kijevben lépnek fel utoljára mielőtt orosz fogságba esnek.

Hazafesti magát, színész lesz megint
A hadifogolytábor parancsnoka, Alekszander Konstantin civilben a leningrádi egyetem tanára. Kíváncsi a foglyul ejtett színészekre, tolmácsa segíti kikérdezésükben. Agárdy Gábort rokonszenvesnek találja. Amikor kiderül, hogy a fogoly a festészetben is járatos, azt ajánlja: vallja magát festőnek, mert színészként még évekig a többi hadifoglyot szórakoztathatja. Agárdy Gábor a jó tanácsért cserébe felajánlja: elkészíti a parancsnok portréját. Aleksander Konstanti viszonzásként megígéri:

ha a kép jól sikerül, átvezényli Agárdy Gábort egy Magyarországhoz közelebbi táborba.

Úgy is lesz. Aztán egy újabb parancsnok portréjának megalkotása után megint úgy. Agárdy Gábor néhány hónap alatt hazafesti magát.
Cegléden kerül gyűjtőtáborba, ahol hiba nélkül esik át az igazolóbizottság procedúráján. Múltját fedhetetlennek találják, a hivatalos emberek hozzájárulnak, hogy működési engedélyt kérjen a Budapesten baloldali művészekből – első számú vezetőjük Major Tamás – frissen megalakult színészszakszervezettől.
Működési engedélye birtokában Agárdy Gábort a Szabad Színész Szakszervezet Bajza utcai székháza előtti színészvásáron ad számot az érdeklődő direktoroknak addigi szerepeiről. Ormai Miklós azonnal szerződteti utazótársulatához.

Színesedik a palettája
Csornai állomáshelyükön egy szovjet tisztet annyira lenyűgöz Agárdy Gábor operettekben mutatott teljesítménye, hogy elismeréseként hazahozatja a hadifogolytáborból a színész János öccsét, Jánost. /Aurél bátyja épségben vészelte át a háborút, a béke Szegeden érte. Édesanyjukat 1942-ben vesztették el. Sz.Á./

A szovjet tisztek operett iránt érdeklődése jóval nagyobb, mint a háborút átvészelő vidéki magyar lakosságé. A játszóhelyek széksorai meglehetősen szellősek.

Agárdy Gábor és Bánki Zsuzsa színművészek Békés István Szabad szívek című daljátékának felvételekor, a Magyar Rádió stúdiójában 1960-ban Forrás: Fortepan / Szalay Zoltán

Agárdy Gábor fizetése ugyan több százezer pengő, de megesik, hogy egy húskonzerv hétfőn tizenhatezer pengőbe kerül, kedden már harminchatezerbe, péntekre közelíti a százezret. Ormai direktor egy idő után terményekben kéri a jegyek árát, színészeit tojással, cukorral, liszttel, zsírral fizeti.
1946 augusztusában Székesfehérváron állomásoznak. A hónap végén a Marica grófnővel búcsúzik a társulat a várostól. Majd Agáryd Gábor és felesége a társulatnak mond isten hozzádot.

Balog László cizelláltabb truppjában folytatják az országjárást. Agárdy Gábor A Luxemburg Grófjának Sir Bazilja mellett Szatyint is eljátszhatja az Éjjeli menedékhelyben.

Kollégái között idővel majd ismertebbé váló színészek is vannak, mint például Spányik Éva, Barsi Béla (majdani Kossuth-díjas), Solymosi Zoltán.
Amikor bevezetik az új pénzt a pengő helyett, Agárdy Gábor a vidéki társulatok tagjaihoz hasonlóan havi 220 forintot, 100 forint ruhapénzt és cipőtalpalási utalványt kap gázsiként.
Az 1947-es évadtól feleségével együtt Juhász János társulatához szerződik.
A trupp műsorkínálata itt még szélesebb.

Eljátssza Gorkij Kispolgárokjában Tyetyerevet, a Revizorban Dobocsinszkijt, Steinbeck Egerek és emberek című darabjában Georgot, Katona József Bánk bánjában Ottót.A vendégként fellépő színészek közül partnere lesz Tolnay Klári, Turay Ida, Bilicsi Tivadar, Latabár Árpád, Simon Erzsi.

Az országosan ismert művészek nem tartják rangon alulinak, hogy ipartestületi székházakban, szállodai hallokban lépjenek fel az szakma szerte megbecsült, egykori szegedi színész, Juhász János kérésére. Agárdy Gábor számára az egyik legmeghatározóbb „tanulmányi" állomás az 1947-től 1949 nyaráig tartó időszak.

Érzeteit firtatják, Miskolcra kerül
1949-ben a színházak államosítása idején háromtagú bizottságok járják az országot. Az általuk javasolt színészek számíthatnak arra, hogy állami színházhoz kerülnek, vagyis nagy biztonsággal a pályán maradhatnak. Juhász János társulatából a direktor, valamint Agárdy Gábor és felesége, Tóth Ilona kerül fel a listájukra.
Agárdy Gábort Mohácsi állomáshelyükről rendelik fel Budapestre, ahol egy újabb bizottság – egyik tagja Szendrő Ferenc, az államosított miskolci színház új igazgatója – kérdezi ki

felmenőiről, szerepeiről, a szocialista realizmushoz fűződő érzeteiről.

Pár nappal később, Mohácson kapja meg az ukázt: 1949 szeptemberétől a miskolci színház tagja, fizetése nyolcszáz forint.
Agárdy Gábor érkezése idején még az előző évad plakátjai borítják a hirdető oszlopokat. A leváltott direktor, Földessy Géza utolsó bemutatója a Mária főhadnagy című operett volt. A Szendrő Ferenc vezette új társulaté az orosz Szofronov műve, a Moszkvai jellem.

A miskolci Széchenyi utca és a Miskolci Nemzeti Színház egy 1963-as felvételen Forrás: Fortepan / Lechner Nonprofit Kft. Dokumentációs Központ

Elmélyült, élményszerű alakítások

A bemutató után a Színház és Mozi című lap arról ír, hogy a miskolci publikum felállva ünnepelte Sztálint, Rákosit, a pártot, valamint a játszókat.
A színészek mást tapasztalnak.

A korábbi társulat törzshelyén, a Székely kertben a moszkvai jellemeket megszemélyesítő színészek kiszolgálást is megtagadja a személyzet.

Igaz, néhány hónappal és bemutatóval később már az új társulatnak is a Székely kert a törzshelye. A vezető színészek – köztük Agárdy Gábor – pedig „csúzlira" – hitelre – is fogyaszthatnak.
Agárdy Gábor miskolci évadai idején, 1949-től 1952-ig huszonkét darabban játszik főszerepet. Akadnanak közöttük drámák: Fagyejev Ifjú gárda, Gorkiij Ellenségek, Davidoglu Bányászok, Magyar jakobinusok. Vannak Operettek: Offenbach Gerolsteini nagyhercegnő, Dunajevszkij Szabad szél, Bródy tamás Palotaszálló. Az új kortárs drámák is színre kerülnek: Gyárfás Miklós Hatszáz új lakás, Háy Gyula Az élet hídja, Urbán Ernő Tűzkeresztség.

Elmélyült, élményszerű alakítást nyújtott

– írja az Észak- Magyarország kritikusa Agárdy Gábor Székely Endre ugyancsak kortárs, Aranycsillag című darabjában mutatott játékáról.

Jól felépített, rokonszenves alakítással gazdagította sikereit. "Szerjózsa játékosságát, vakmerőségét, megnyerő egyéniségét közel tudta hozni a néző szívéhez

– jegyzi le a helyi lap ítésze az Ifjú gárda kapcsán.
Általában dicsérik, s a dicséretekből kirajzolódik színészetének – más fajsúlyos színházi alkotókat is jellemző – sajátossága: egyéni karaktere hozzásimul, beleépül a felépített karakterébe. Sosem elfedve azt, ám

ha egyéniségét még hátrébb vonva építené a figuráit, úgy a nézőnek mindenképpen hiányérzete támadna.

Nincs még vége,a folytatáshoz lapozzon!