Boldognak hitték, pedig rengeteg szenvedés érte a valaha élt egyik legnagyobb magyar színészt

Budapest, 1985. június 23. A magyar dal ünnepe címmel sorozatműsor indult a televízióban. A Magyar Televízió hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére megrendezi "A magyar dal ünnepét", amelyben a magyar népdalok mellett kuplék, sanzonok és táncdalok hangzanak el. A sorozatműsor hetedik előadására június 23-án került sor a Pesti Vígadóban "A város dalai" címmel. A képen: Bessenyei Ferenc énekel. MTI Fotó: Hámor Szabolcs

Bessenyei Ferenc az újkori színháztörténet egyik legnagyobb színművésze volt. Habitusában, orgánumában, megjelenésében hősi karakter. Joggal várta el a rászabott szerepeket. Megformálhatta a magyar történelem legnagyobb alakjait színpadon és filmekben is. Szélesebb skálán is hiteles alakítások voltak a repertoárján. Egyik legnagyobb sikerét a Hegedűs a háztetőn című musical tejesembereként aratta. Igazságérzetének is része volt 1956-os szerepvállalásában. Korábbi sikerei ellenére sem úszhatta meg a rámért penitenciát, de a súlyosabb büntetést annak ellenére is elkerülte, hogy a forradalmat követően megtagadta a párttagságot. Nem volt hajlandó a hatalom képviselőivel parolázni, noha azoknak lett volna igényük erre. A közönség sikeres, boldog művésznek látta, borúsabb megszólalásait a művészemberek hétköznapitól eltérő személyiségével magyarázták. Holott egy olyan világban dacolt a hatalommal, amelyben képesek voltak ezt oly módon megtorolni, hogy az a publikum számára észrevétlen maradjon, miközben az érintett folyamatosan érzékelte a kirekesztés sajátos megnyilvánulásait – még úgy is, hogy esténként vastapssal ünnepelték a színházban.

Szűk a kabát
Bessenyei Ferenc 1967 és 1973 között – a Madách Színházat elhagyva – ismét a Nemzeti Színház tagjaként folytatja pályáját. Both Béla igazgató Béres Ilonával együtt szerződteti le.

Az 1967-68-as évadban egyetlen, formátumához méltó feladatot kap, Németh László Széchenyi című drámájának címszerepét.

Budapest, 1968. november 14. - Bessenyei Ferenc és Raksányi Gellért színművészek játszanak Németh László Széchenyi című drámájának próbáján Forrás: MTI/Keleti Éva

A próbákat Bodnár Sándor vezeti, aki igen jó színészpedagógus, hatékonyan dolgozik a színház színi pályára készülő stúdiósaival, de nem véletlenül van segédrendezői státuszban. Mindemellett Bessenyei Ferenc a Széchenyiért és Száraz György dokumentumdrámájában, A vezérkari főnökben nyújtott Stromfeld Aurél alakításáért 1970-ben elnyeri a Kiváló Művész címet.

A díjátadón nem lehet ott, mert a nemzeti társulata a Szovjetunióban turnézik.

Bessenyei Ferenc 1967 és 1973 közti szerepei alapján – bár eljátszik néhány jelentősebb színpadi hőst is a Nemzetiben – úgy tűnik:

többségében méretéhez képest pár számmal kisebb kabátban kényszerül megmutatkozni.

Népszerűsége továbbra is töretlen. A kritika azonban méltóbb színházi feladataiban is fogást keres rajta.

Mind gyakrabban utalnak rá, hogy egy letűnt színházi korszak egyik utolsó képviselője.

Kortársai közül ezt senki más esetében nem emlegetik hasonló rendszerességgel, ha említik egyáltalán.

Egy szavába kerül, Ferikém...
A kádári konszolidáció részeként az ötvenhatos események után a hatalom igyekezett normalizálni a viszonyát azokkal művészekkel, akikkel a forradalom kapcsán konfrontálódott, ugyanakkor azok népszerűsége töretlen maradt.
A hatalom a művészek népszerűségével is saját legitimációját igyekezett igazolni. Volt művész, aki hajlott a párbeszédre, volt, aki ezt némi távolságtartással tette, mások buzgóbban. Bessenyei Ferenc az 1956-os forradalomtól időben távolodva

egyre markánsabban fogalmazta meg, mennyire nincsenek kedvére a hatalom birtokosai.

Annak ellenére, hogy Aczél György a forradalmat követő időszakban még évekig átszellemült, lényegében rajongó leveleket ír a színésznek minden bemutatója alkalmával. Aztán egy személyes találkozásukon rákérdez: miért nem megy át hozzá Bessenyei Ferenc kártyázni? Bessenyei azt feleli:

kártyázni kollégiumban vagy börtönben tanul meg az ember.

Aczél hamiskás (vagy mondhatjuk: aljas) mosollyal válaszol:

Egy szavába kerül Ferikém.

Nem születik barátság, a pártember rajongó levelei is elmaradnak.

Bessenyei Ferenc 1967-es visszaszerződtetése előtt a Nemzeti Színház művészeti tanácsában Básti Lajos veti fel, hogy az érkező Bessenyeinek fel kellene adni valamilyen „labdát" – vagyis komolyabb szereppel kellene fogadni. Hozzáteszi: például a Mózest.
Marton Endre főrendező – 1971-től lesz majd a színház igazgatója – kifejti:

Aczél elvtárs annak idején kérte Bessenyeit, hogy ne menjen el. Bessenyei mindenáron el akart menni, hát most ne mi ajánlkozzunk. Segítse ő elő ezt a visszajövetelét.

Ez azt jelenti: Bessenyei kéredzkedjen vissza, ha igérnek neki valamit, ha nem.
Bessenyei visszakéredzkedett, hozhatta magával Béres Ilonát is.
Mózes szerepét végül Sinkovits Imre játssza el: alakításával kiérdemli a Kossuth-díjat.
Bessenyei Ferenc, mielőtt 1973-ban ismét távozik a Nemzeti Színháztól, egy Neil Simon-komédiában kap szerepet. Felháborodva nyilatkozza:

olyan figurát bíznak rá, akinek a sliccével kell játszania.

1971., Budapest - A Magyar Rádió stúdiója, Racine Phaedra című művéből készült rádiójáték felvétele. Ruttkai Éva és Bessenyei Ferenc színművészek Forrás: Fortepan / Szalay Zoltán

Jágók a zsöllyesorban
Béres Ilona már 1969-ben elszerződik a Nemzeti Színháztól. Bessenyei Ferenccel 1970-ben szakít. A színésznő összegzése:

Én felnőttem, és felnőttként kiléptem a kapcsolatból, amit Feri meglehetősen nehezen viselt el. (...) Nem akartam őt regulázni, nem akartam, hogy megváltozzon. Én nőttem föl, én igényeltem többet egy kapcsolatban. Amiről ő azt gondolta, hogy rengeteg, nekem az kevés lett. Ő tulajdonképpen a szerelembe volt világéletében szerelmes. Mindig azt szerette egy nőben, amit ő elképzel róla. Én pedig azt szerettem, ha engem szeretnek. Zseniális ember, de önmagán kívül nem nagyon érdekli más. A világ is úgy érdekli, ahogy ő megéli.

Bessenyei szakításuk idején találkozik a húszéves Élthes Eszterrel, akivel akkoriban egy környéken laknak.

Harmincnégy évet töltenek majd együtt. Bessenyei Ferenc társra, támaszra is igényt tartott.

Negyedik feleségétől mindazt megkapta, ami örömet adott számára színházi pályafutása göröngyösebb szakaszaiban.
1973-ban Ádám Ottó a Madách Színházba visszaszerződő Bessenyei Ferenc kedvéért viszi színre az Othellót, amelynek címszerepében Bessenyei Ferenc 1952-ben legendás alakítást nyújtott. A bemutató ismét sikert hoz, a darab két évig színen marad. A kritikákban azonban a főhajtások mellett értetlenkedő mondatok is akadnak. Többen is úgy vélik, hogy a Jágót alakító Huszti Péter mellett Bessenyei Ferenc halványabb karakter.

A színészen kérik számon Ádám Ottó amúgy átgondolt, sikert hozó koncepcióját.

Bessenyei válaszul egy interjúban idézi fel az Othello egykori előadását, amely a háború után azt üzente: az emberek egymásra találhatnak a békében, a szeretet mindent felülír, s aki ezt a helyzetet el akarják rontani, azoknak pusztulnia kell. Vagyis a Jágóknak. Bessenyei úgy fogalmaz az interjúban:

Tehát Jágót gyűlölték, s imádták Othellót és Desdemonát. Múlt az idő: húsz év után eljátszottuk a Madách Színházban. Nagyon rangos szereposztásban, sokak szerint jól, csak közben kiderült, hogy Jágók ülnek a nézőtéren.

Szereti a gyerekeket
Bessenyei Ferenc második Madách Színházi korszakának, egyben pályafutásának egyik legnagyobb sikerét vendégként aratja 1974-ben – a Fővárosi Operettszínház Hegedűs a háztetőn című musicaljében. Tevje szerepében bebizonyítja: mindent tud.

A táblás házakkal futó darabot egy évad után törlik a repertoárból.Hiteles magyarázat erre máig sincs.

Bessenyei Ferenc hét év után, 1980-ban távozik a Madách Színháztól.
Esetében érdemtelen lenne idézetekkel bizonyítani, hogy a sikeres előadásokban eljátszott alakításait miként kérdőjelezte meg menetrendszerűen a kritikusok többsége.
Távozása után visszatér a Nemzeti Színházba, ahol hamarosan Székely Gábor és Zsámbéki Gábor kerülnek vezetői pozícióba. Színházi látásmódjuk idegen a színészétől. Amikor úgy érzi, hogy már nemcsak bírálói, de a szereposztó rendezők is az életét kérdőjelezik meg, akkor hatvankét évesen – ereje, tehetsége teljében – nyugdíjba megy.

Senki nem marasztalja.

Szerepeket 1981 után is elvállal.
1982-ben a Vígszínház Úri murijában alakított Csörgheő Csuliját szedik ízekre a kor meghatározó kritikusai. A recenzensek fanyalogva fogadják a Hegedűs a háztetőn 1984-es felújítását is. Amikor azonban a darab szerzője, Jerry Bock Budapestre jön és megnézi az előadást, azt mondja:

Az egyik legkitűnőbb Tevje, akit valaha láttam. Talán nem is játszotta még soha ezt a szerepet ilyen hatalmas, robusztus egyéniség. És micsoda roppant hangja van.

Budapest, 1985. május 20. - Bessenyei Ferenc a Jerry Bock-Joseph Stein: Hegedűs a háztetőn című musicalben a Fővárosi Operettszínházban Forrás: MTI/Földi Imre

A honi ítészek az 1994-es várszínházi Lear király kapcsán élő emlékműnek nevezik.

1996-ban még játszik egy Páskándi Géza-darabban a Várszínházban, majd legközelebb – egyben utoljára – a József Attila Színházban lép színpadra az 1999-2000-es évadban.

A Légy jó mindhalálig zenés változatában játssza el Pósalaki urat, Radó Denise rendezésében.

A próbák idején nyilatkozza:

Szeretem a gyerekeket, megtalálom velük a hangot, és élvezetes velük az együttlét. Elfogadták az érveimet, figyelték a felnőtt színészek odaadó játékát, jó velük dolgozni. A gyermeklélek tisztasága megejtő ebben a farkastörvényű világban, amiben élünk. A mi gyerekeink is érzékenyek, és ösztönszerűen is jóérzésűek, van tartásuk. Tudják, hogy melyik oldalra kell állniuk.

Úton a tanyára
A színész nyilvános megszólalásai a rendszerváltás után is mind keserűbbek.
Úgy véli: eltűntek a hősök, de nincs is rájuk szükség, a kor publikuma bőven beéri helyettük a szappanoperák botcsinálta „színészeivel". Gyűlölettel szólt az ócska filmekről, amelyekben mindenki mindenkinek az ellensége.
Más megszólalásaiban felülemelkedik mindazon, amit okkal, vagy csak megbántottságból sérelemnek él meg.

Ha már nem megy fel rám többet a függöny, egy sort sem írnak rólam, én már akkor is voltam. (...) Oly módon építettem föl színészi és emberi magatartásomat, hogy nem váltam összetéveszthetővé senkivel sem, belőlem nincs sorozatgyártás.

Pályája göröngyösebb szakaszaiban is talált örömet az életben.

Káros szenvedélye nem volt, ellenben szeretett hajókázni a Balatonon. Saját, nagyobbacska vízi járművét – Hédinek keresztelte – harmadik válása vitte el.

Kedvelte a jó autókat, büszke volt első Citroënjére, noha az Váradi Hédi tulajdona volt, de a színésznő engedte, hogy párja használja a saját Volgája helyett.
Negyedik felesége, Eszter – tíz év után 1980-ban házasodtak össze – 1975-ben hivatalosan megy ki az NSZK-ba, ahol fogorvosként végzi el az egyetemet. Bessenyei Ferenc eleinte rosszul viseli a távolságot, de idővel kezdi értékelni a párja anyagi lehetőségeiből adódó előnyöket.

Előbb Audijai voltak, aztán lett Mercedese is.

Striciként kell házasodni!

- mondogatta széles mosollyal szerényebb gépkocsikat tulajdonló kollégáinak. Bessenyei Ferenc nem szeretett utazni, nyaralni sem.

Kinek nyaraljak?

– kérdezte, ha szóba került a dolog.
Utolsó felesége unszolására azonban több nyugat-európai országot is bejártak, utóbb aztán a színész nagy átéléssel idézte csodálatos élményeit színházi és civil barátainak.
1974-ben megépül első háza a Gugger-hegyen. Huszti Péter, Piros Ildikó, Zenthe Ferenc s más madáchos színészek is gyakran járnak hozzá.
1979-ben párja biztatására kezd rendszeresen lovagolni.

Gyerekkora óta vonzódott a lovakhoz, hatvanévesen lesz szerelmese a lovas sportnak.

A nyolcvanas évek végén költözik feleségével Pilisborosjenőre, az ottani ház mellett már a lovaknak is jut egy külön épület.

Idővel azonban egyre több ingatlan épül a környéken, sokasodnak a turisták is a színész otthona körül – közeléből indultak a kijelölt ösvények a Kis Kevély és a Nagy Kevély elé.

1991-ben Lajosmizsére költözik. Nagyobb a nyugalom, a vidék is jobban emlékezteti gyermekkora környezetére. Lajosmizsei tanyáján hamarosan kápolna is felépül.

Hektikusság
2001-ben jelenik meg a négy szerző által jegyzett (Lásd: források. Sz. Á.) átfogó életrajzi könyv Bessenyei címmel. Mások mellett megszólal benne egyik ikerleánya, Zsófia. A 2006-ban meghalt színésznő egyebek közt elmondta:

rajongva szerette édesapját, még úgy is, hogy olykor évekig nem találkoztak.

Zsófia megértő, úgy látja:

szülőként sem lehet hétköznapi reflexiókat elvárni attól, aki mindig más bőrébe bújuk.

Zsófia egyszerre mutatkozott odaadónak és kritikusnak az édesapja kapcsán. Szavaiból mindenesetre úgy tetszik – elég egyértelműen –, hogy akadtak feszültségek a különböző korszakok különböző feleségei között, Bessenyei Ferenc gyermekeivel kapcsolatos viszonyát, érzelmeit pedig a hektikusság jellemezte.
Negyedik felesége idézi fel a színész általa gondozott honlapján, hogy miután egy alkalommal levetítették a színész első házasságából született másik ikerlánynak, Katának a hétköznapjaik, nyaraik, utazásaik szupernyolcas kamerával rögzített – hobbijuk volt a házi mozi készítés – felvételeit, Kata több mint tíz évig kerülte az édesapját.
Bessenyei Ferenc szappanoperában is felbukkanó unokahúga, a színésznő Bessenyei Emma másutt arról beszélt:

nagy család a Bessenyei, tagjai mindig összejöttek fontosabb családi eseményeken.

Szól arról is, hogy amikor Bessenyei Ferenc meglátogatta Emma édesapját, a színész Sydneyben élő egyik fivérét, kérdezték tőle, hogy nem akarna-e maga is a békés Ausztráliában letelepedni.
A színész azt felelte:

Gyerökeim, akkor én már ne is szenvedjek tovább?

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!