Rátóti Zoltán: Felelősségünk van a Kárpátalja felől érkező menekültek iránt

"Felelősségünk van a Kárpátalja felől érkező menekültek iránt, így azonnal megvizsgáltuk, hogy milyen segítséget tudunk adni. A legfontosabb az emberek, a családok elhelyezése, ezért felajánlottuk az üresen álló volt kollégiumi épületünket számukra" - mondta Rátóti Zoltán, a Színház- és Filmművészeti Egyetem új rektora, a Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas, kiváló és érdemes művésze az Origónak. Azt is hozzátette: a kollégiumot most készítik elő a menekültek fogadására. A rektort az egyetem céljairól is kérdeztük. „A legnagyobb érték a magyar nyelv. Hivatásunk alapja a magyar nyelv művelése, megbecsülése, tiszteletben tartása. Ez ugyanolyan lényeges lesz az egyetemünkön, mint az alapításkor volt" - hangsúlyozta. Arról is beszélt, hogy a felvételizőknek mivel kell készülniük, és hogyan zajlik majd a felvételi menete. Rektorként a következő hetekben találkozik majd a művésztanárokkal, és abban bízik, hogy mindenki a hallgatók érdekeit helyezi előtérbe. Interjú Rátóti Zoltánnal. 

Szomorú aktualitással kell kezdenünk az interjút, hogy fogadta a háborús híreket?

Aggodalommal és együttérzéssel. Megrendítő látni a képsorokat a menekülők tömegeiről.

Mit tud tenni egy művészeti intézmény ilyenkor?

Felelősségünk van a Kárpátalja felől érkező menekültek iránt, így azonnal megvizsgáltuk, hogy milyen segítséget tudunk adni.

A legfontosabb az emberek, a családok elhelyezése, ezért felajánlottuk az üresen álló volt kollégiumi épületünket számukra.

Jelenleg a szobák előkészítése zajlik, március 7-től már fogadni is tudjuk a menekülteket. Úgy szervezzük meg a helyiségek elosztását, hogy a családok együtt maradhassanak. A kollégium 60 férőhelyes, 30 kétágyas szobát tudunk biztosítani március 7-től.

A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház társulata Magyarországon tartózkodik. Nekik is menekülni kellett.

Az ókori mondás szerint háborúban hallgatnak a múzsák, a beregszászi magyar társulat nem tud működni.

Ezekben a nehéz időkben lelkileg is nagyon meghatározó esemény a Kárpátaljai Színház vendégjátéka.

A Nemzeti Színház több alkalommal is a műsorára tűzi a társulat Tóték című előadását. Szeretném, ha mind többen megnéznék a darabot, hiszen ezzel egyfajta erkölcsi kiállást is tanúsítunk mellettük, valamint így segíthetünk a színészeknek is, akik ki tudja, mikor játszhatnak újra a beregszászi színházukban.

Pályaorientációs szakmai napot tartott a Színház- és Filmművészeti Egyetem a Nemzeti Színházban február elején. Hogyan fogadták a nyílt napot a diákok?

Korábban a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium keresett meg minket és a Nemzeti Színházat, hogy tartsunk tájékoztatót a színházban az osztályaiknak az egyetemről. Rendkívül jól sikerült a találkozó, még az első osztályosok is érdeklődve figyeltek, és kérdéseket is feltettek. Ekkor jött az ötlet, hogy az egyetem nyílt napját is a Nemzeti Színházban rendezzük meg. Rengetegen jöttek el, és elsősorban a felvételi menetére voltak kíváncsiak. Ez természetes – én is emlékszem, hogy ez óriási izgalom egy diák életében.

Elmondtam nekik, hogy a felvételin mindenkire kellő időt fordítunk, hogy megmutathassa, mit tud.

Ahogyan tavaly, az idén sem egy-két perc alatt döntjük el, hogy ki mehet tovább a felvételi következő fordulójára, mivel Szarvas Józseffel és Méhes Lászlóval az volt a szándékunk, hogy adjuk meg a tiszteletet a hallgatónak, aki becsülettel készült a felvételire.

Tehát az első alkalommal minden diáknak adunk 15-20 percet. A második vizsgán ennél is több időt fordítunk a felvételizőre, a harmadik kör pedig már egészen komoly, öt napig tartó folyamat.

Mindannyian nagyon szerettük a felvételizőket, minden diáknál kíváncsiságot éreztünk:

Nos, ki lesz a következő? Mit mutat magából? Mennyire tehetséges?"

Valóban a tehetségeket kerestük, időt hagyva mindenkinek, hogy megnyugodjon, és úgy érzem, találtunk is jó néhány ígéretes fiatalt.

Rátóti Zoltán Fotó: Talán Csaba

Ön hogyan emlékszik vissza a saját felvételijére?

Csodálatos időszak volt. Azért is, mert elsőre felvettek, és mint egy jól sikerült hármasugrás, úgy jöttem ki belőle. Életem egyik legjobb időszaka volt – túl az izgalmakon és az át nem aludt éjszakákon. Arra törekszünk most is, hogy a diákok kellemes élményeket szerezzenek a felvételi vizsgákon. Kaptunk több visszajelzést tavaly a harmadik rosta után, hogy persze, sajnálja, hogy nem vették fel az egyetemre, de boldog, hogy itt lehetett, mert csodálatos élmény volt.

Miért, hogyan képzeljük el a harmadik rostát?

Öt napig tart a megmérettetés, és ezalatt a felvételiző ízelítőt kap az egyetemen folyó kemény munkából. Reggel már táncórával kezdenek, felmérjük a mozgáskészségüket, majd különböző egyéb szakmai órákon vesznek részt. A lényeg, hogy elég időt fordítsunk a diákokra, és alaposan megismerjük a képességeiket.

Rátóti Zoltán fotó: Talán Csaba

Mivel kell készülniük a felvételizőknek?

Öt monológgal, tizenöt verssel és öt zenés produkcióval – ami lehet bármilyen műfaj, népdal, musical vagy akár operett, saját hangszeres kísérettel, vagy felvételről szóló háttérzenével, de lehet szóló előadás is zenei kíséret nélkül. Ezekből válogatunk a felvételin.

Az első kérésünk többnyire az, hogy a diák válassza ki, mit szeretne előadni, melyik vers, monológ vagy dal a kedvence. Azt reméljük, hogy ha valaki azzal a produkcióval kezdi a felvételit, amiben magabiztosabb, akkor a feszültség is hamarabb oldódik.

A monológok, dalok, versek után helyzetgyakorlatok, improvizációk következnek. A második rostán már minimum fél órát foglalkozunk a felvételizőkkel. A harmadik vizsgafolyamaton, amikor több napig ismerkedünk a diákokkal, már a szaktanárok, logopédusok, hangképzők is jelen vannak, akik vizsgálják a hangi adottságokat, a diákok pedig ízelítőt kapnak az oktatás menetéből.

Ha valakit tehetségesnek ítélnek, akkor is felveszik, ha mondjuk baloldali érzelmű, és ezt a felvételin előadott dalokkal, monológokkal érzékelteti is?

A tehetség az elsődleges szempont.

Egyáltalán nem nézzük, hogy ki milyen világnézetű.

Bárki bármilyen produkcióval készülhet, semmilyen hátrány nem éri, ha mondjuk egy baloldali alternatív zenekar dalát hozza a felvételire, de előny sem, ha jobboldalit választ.

Rátóti Zoltán fotó: Talán Csaba

Tavaly mekkora volt a túljelentkezés, és idén mire számítanak?

Tavaly tízszer annyi diák jelentkezett, mint ahányat fel tudtunk venni az egyetemre. Az idei jelentkezéseket még nem látjuk, de az érdeklődést látva bizakodó vagyok. Az Educatio Szakkiállításon is jelen voltunk, és rengetegen látogattak el a standunkhoz.

Kik lesznek az osztályvezető tanárok?

A következő prózaiszínész-osztályt Funtek Frigyes vezeti. A zenés mesterséget Pápai Erika oktatja, míg a művészi beszédet Bardóczy Attila. Bábrendezői szakot indít Szász Zsolt. Anatolij Vasziljev színházrendező osztályt indít, ami óriási elismerés az egyetemnek, hiszen Anatolij Vasziljev lényegében világsztár, korunk egyik legnagyobb szaktekintélye, a kortárs orosz színház megújítója, egyben a 20-21. század egyik legfontosabb színházi műhelyének megteremtője.

Vasziljev érkezése kaput nyithat külföldi egyetemek felé is? Kialakíthat a Színház- és Filmművészeti Egyetem szorosabb kapcsolatot nyugati és keleti egyetemekkel?

Vidnyánszky Attila ezt már Kaposváron elindította. Óriási siker volt, külföldről érkeztek színészképzésben részt vevő hallgatók, és magyar diákok is utaztak külföldre tanulni.

Egyetemünknek eddig is volt egy nemzetközi fesztiválprogramja, de ezt ki szeretnénk bővíteni.

Nyitunk minden oldalra: Kelet és Nyugat felé is, megpróbáljuk felvenni a kapcsolatot az úgynevezett színházi nagykövetekkel, neves szakemberekkel.

Minden külföldi színháznak, amely részt vett a Madách Nemzetközi Színházi Találkozón, vagy eljön a Színházi Olimpiára, ajánljuk az egyetemet, és megpróbálunk szorosabb kapcsolatot kialakítani velük.

Szeretnénk, ha érkeznének külföldi diákok a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, és a magyar hallgatók is utazhatnának külföldre tanulni, sőt, ha a tanárok is mehetnének egy-egy kurzusra külföldre. Ez nemcsak szakmai szempontból rendkívül fontos a diákok számára, hanem a nyelvismeret miatt is. Ha évente két-három alkalommal el tudnak menni külföldre, talán könnyebben tehetnek nyelvvizsgát is. Ráadásul életre szóló kapcsolatok alakulhatnak ki. Ezt a lehetőséget egyébként nemcsak a színészhallgatók kapják meg, hanem a filmesek is.

Rátóti Zoltán fotó: Talán Csaba

Néhány hete vette át a rektori megbízását. Mi volt rektorként az első feladata? Mit tartott a legfontosabbnak?

Átvettem az egyetem irányítását, ami számos feladattal jár, de nem állítottam fel fontossági sorrendet közöttük, mert mindet annak tartom.

Jelenleg azon dolgozom, hogy minden művésztanárral leüljek beszélgetni.

Bízom ezen találkozók sikerében, és abban, hogy ki tudunk jelölni egy közös irányt, ahol a hallgatók érdeke a legfontosabb.

Ha az egyetem láthatóan jól működik majd, kiváló tehetségeket ad a színházaknak, ha a diákok jó hírét viszik az intézménynek, az évek alatt enyhülhet ez a gyűlölködés, amit az intézménnyel szemben gerjesztettek?

Erre most nehéz lenne válaszolni. Egy hónap múlva talán többet tudok, amikor lezajlottak az említett beszélgetések a művésztanárokkal.

Remélem, a kritikus hangot képviselőkkel is egymás szemébe tudunk nézni, indulatoktól mentesen értelmes gondolatokról beszélgetünk majd, amelyek eredményre vezetnek.

Szerintem minden oktató úgy véli, a hallgató az első, ezért is a közös pontokat akarom keresni, nem azt, ami szétválaszt.

Az elmúlt másfél évben óriási fejlesztések zajlottak az egyetemen. Melyek ezek?

A campusok megújultak – kényelmes, modern kollégiumba költöztek a diákok. Lényegében minden épületet felújítottunk, ami nagy előrelépést jelent az egyetemnek. A filmművészeti szakokon tanulóknak vadonatúj technikai eszközöket biztosítunk: komoly lámpaparkok, csúcsminőségű kamerák állnak rendelkezésre. Minden színészosztály kapott zongorát, dobfelszereléseket, gitárt, és az összes tantermet modern hangtechnikai berendezéssel szereltünk fel. Az oktatói termekben okostelevíziók segítik a tanulást – és ezek csak szűken az oktatáshoz szükséges újítások. Minden területen jelentős infrastrukturális előrelépés történt, amely még vonzóbbá tette az egyetemet. Szerencse, hogy a modellváltás lehetőséget adott, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi fejlesztést meg lehetett valósítani.

Azt nyilatkozta egy helyütt, hogy az 1865-ben alapított egyetemnek a legjobb hagyományaihoz kell visszatérni. Melyek ezek az értékek?

A legnagyobb érték a magyar nyelv.

Hivatásunk alapja a magyar nyelv művelése, megbecsülése, tiszteletben tartása.

Ez ugyanolyan lényeges lesz az egyetemünkön, mint az alapításkor volt. A másik pedig, hogy láttassuk a diákokkal, milyen nagyszerű pályára léptek. Jó lenne olyan rangú színészeket képezni, akik az elmúlt 160 évben kikerültek az egyetem falai közül, akik nagy színházi társulatokhoz szerződtek és lettek országosan elismert, szeretett művészek. Meg szeretnénk mutatni a hallgatóknak, hogy ezek a nagyszerű színészek hogyan gondolkodtak a társulatukról. Fel szeretnénk mutatni színészsorsokat, életutakat, hogy a hallgatók lássák: színházi társulatokban tudnak majd tovább fejlődni. Minden állandó társulattal rendelkező színház stabilitást, biztonságot nyújt egzisztenciálisan és szakmailag is. Jó lenne, ha a fiatalok látnák, hogy micsoda szakmai megbecsülés, ha egy társulathoz tartoznak. Természetesen helye van az alternatív, szabad működésű színházaknak is.

Rátóti Zoltán fotó: Talán Csaba

Az egyetem hogyan tud segíteni, hogy a végzős hallgatók társulatokhoz kerüljenek?

Arra törekszünk, hogy mire a hallgatóink végzősök lesznek, a színházi vezetők többsége megismerje őket.

A vidéki színházak vezetőit is megkeresik?

Igen, természetesen. A vidéki társulatok rangja egyre hangsúlyosabb. Egyre nagyobb számban találhatók diplomás színészek a vidéki színházakban is. Fel kell villantani a diákok számára, hogy a vidéki színházi élet legalább olyan színes lehet, mint a fővárosi. De természetesen a hallgatók döntenek, hogy milyen utat választanak, csak azt mutatjuk meg, hogy milyen lehetőségeik vannak.

A Nemzeti Színház művészeként továbbra is láthatjuk majd a színpadon?

Természetesen, az előadásaimat játszom. Ha az elődeimre tekintek, ők is alkotóművészek voltak, nem adták fel a szakmai munkájukat, amikor rektori székbe ültek. Azzal tisztában vagyok, hogy annyi szerepet nem tudok majd vállalni, mint eddig, különösen a kezdeti időszakban.

Térjünk vissza az osztályára. Bár nem telt el még sok idő – fél év –, de lát-e a diákok között olyan csillogó tehetséget, aki legalább megközelítően úgy tudja majd egyszer elmondani Apponyi Albert beszédét, mint Ön a Tizenhárom almafa című előadásban?

Az első szemeszter után azt látom, hogy lenyűgöző az erejük, a tisztaságuk, ez pedig mindennél fontosabb. Elfogult vagyok, hiszen a mi osztályunkról van szó, nagyszerű, tehetséges fiatalokról. Most azon dolgozunk, hogy minél jobban megismerjük egymást, és minél nagyobb bizalom alakuljon ki közöttünk.