Tóth Gabi: Egy hangos, szűk réteg gyűlölködik, akik liberálisnak mondják magukat

Vágólapra másolva!

Erdélyben turnézott Tóth Gabi a nyár közepén, amelyről koncertfilm is készült – ezt láthatta már a közönség a televízióban. Az énekesnő az Origónak azt mondta: régi vágya volt, hogy visszaadja azt a tengernyi szeretetet az erdélyi magyaroknak, amit tőlük kapott, amikor támadások érték a hite, értékrendje miatt. „Tudtam, ez csak egy szűk réteg, viszont nagyon hangosak. Azt gondolom, hogy ők gyűlölködnek az interneten. A hétköznapokban egészen mást tapasztaltam: rengetegen jöttek oda hozzám, megöleltek és azt mondták, büszkék rám, hihetetlen szeretetet kaptam tőlük" - fogalmazott Tóth Gabi, aki az Origónak beszélt a hitéről, arról, hogy miért döntött úgy, hogy a miniszterelnök beszéde előtt Himnuszt énekel, és arról is, hogy augusztusban hol láthatjuk majd koncertezni. Interjú Tóth Gabival.

Vági Barbara

Vágólapra másolva!

Erdély turné Tóth Gabi

Nemrég érkeztél haza a családoddal a nyaralásból. Hol pihentetek?

A Balatonnál voltunk - végre hazamentem néhány napra, hiszen Tapolcán születtem, az északi partot mindig is az otthonomnak éreztem. Szerettem volna, ha a kislányom, Hannika megismeri, hol nőtt fel az anyukája.

Először látta a kislány a Balatont?

Igen, és nagyon élvezte. Homokvárat csorgattunk iszapból, térdig megmártózott a tóban, kánikula volt, hihetetlenül jól érezte magát, lángost evett, fagyiztunk - szóval, igazi balatoni nyaralás volt.

Remélem, neki is ugyanúgy megmarad az élmény felnőttkorára, mint ahogy bennem is elevenen élnek a mai napig a gyerekkori balatoni emlékeim.

Külföldre csak elvétve megyünk, én soha nem vágytam arra, hogy mindenképpen másik országba utazzunk pihenni.

Rengeteg csodálatos hely van Magyarországon, ahová érdemes elmenni, ezért mi inkább itthon töltjük a szabadságunkat.

Persze, hazudnék, ha azt mondanám, hogy a tengerpart nem varázslatos, de úgy érzem, itthon biztonságban vagyunk, szabadabban mozoghatunk, főleg pici gyerekkel. Balatonszőlősön töltöttük a hetet, ahol minden adott volt a felhőtlen nyaraláshoz. Ha strandolni akartunk, biztonságos, tiszta, rendezett parton tehettük. Ha étterembe mentünk, megvacsoráztunk Balatonfüreden - ami néhány kilométerre van Balatonszőlőstől. Kirándultunk a Jókai villába, majd piacoztunk Tihanyban. Óriási élmény volt az Apátságba bemenni, I. András király sírjánál állni - véleményem szerint fontos, hogy az emberek megismerjék a múltunkat, azt ahonnan indultunk.

A nyaralás előtt Erdélyben turnéztál. Hogyan jött az erdélyi turné ötlete?

Régi vágyam volt az erdélyi turné. Az elmúlt 17 évben többször jártam egy-egy magyarok lakta településen, és éreztem a közönség szeretetét, támogatását, ami mindig motivált. A közösségi oldalaimon is látható, hogy mennyi követőm van a határon túlról, leginkább Erdélyből. Ezért ez lelkileg nagyon fontos turné volt számomra.

Hihetetlen szeretet áradt felém, és ez nagyon jólesett azután a sok támadás után, amit leginkább tavaly nyáron itthon kaptam. Azokban a nehéz hónapokban az erdélyi honfitársaim kiálltak mellettem, támogattak, és én ezt szerettem volna meghálálni, valamit visszaadni ebből a zenémen keresztül.

Soha nem felejtem el a lelki támogatást, az erőt, a szeretetet, amit kaptam tőlük. A turné megerősítette a hitemet, az önbizalmamat és a nemzettudatom is mélyebb lett. Gondoljunk bele: az erdélyi magyarok képesek voltak Románián belül a hitükkel, erejükkel megtartani Erdélyt és a magyarságot. Megtépázták őket a rendszerváltás előtt, elnyomták, meghurcolták a magyarokat, mégis megmaradtak, nem törtek meg, kitartottak, őrizték a hagyományaikat, az anyanyelvünket, a kultúránkat, történelmünket pedig tovább adták nemzedékről nemzedékre. Példát mutatnak nekünk, hogy itthon, Magyarországon is legalább úgy vigyázzunk az értékeinkre, magyar kultúránkra, hagyományainkra, ahogyan Erdélyben teszik, csak így maradhatunk meg magyarnak.

Az identitásunk, hitünk, kultúránk megőrzése a megmaradásunk záloga.

Az az álmom, hogy eljön majd az idő, talán nem is olyan sokára, amikor rólunk vesznek példát a nyugati országok. Erő, büszkeség, nemzettudat, ez a magyarság. Ez a mi küldetésünk. Meggyőződésem, hogy a magyaroknak nincs párja a világon - különlegesek, egyediek vagyunk, tele tehetséggel, szorgalommal, és elképesztő kulturális hagyományokkal.

Említetted, hogy az elmúlt másfél év nagyon nehéz volt - rengeteg támadás ért. Mégis éppen ebben az időszakban születtek olyan fantasztikus dalok, fellépések, amelyek sokunk számára felejthetetlenek. Csak néhány példa: megjelent az Az én szívem című kliped, amit már több millióan láttak, kijött a Szeretni jöttem című dalod, ami szintén hatalmas siker lett, és felléptél az Eucharisztikus Kongresszuson is a pápa látogatása előtt, sőt, a kongresszus előtt néhány héttel láttam egy videót, amelyen egy kápolnában énekelsz egy csodálatos altatódalt. Mi adott erőt, hogy a támadások ellenére ilyen gyönyörű dalokat, koncerteket hallhattunk tőled?

Kezdjük az altatódalnál: ez Mária altatója, ami egy csángói dal, és Hanninak már akkor énekeltem, amikor a pocakomban volt. Azóta is minden este ezt éneklem neki. Éppen a napokban éltem át egy hihetetlenül megható pillanatot: teljes csend volt a szobában, és a kislányom a semmiből egyszer csak elkezdte énekelni az altatódalt. Megkönnyeztem. De már próbálgatja a Tavaszi szelet is, ami a Pápai Jocival közös duettünk része. A támadásokra visszatérve:

az adott erőt, hogy tudtam, ez csak a társadalom szűk rétege, akik azonban nagyon hangosak. Azt gondolom, hogy ők támadtak, gyűlölködtek.

De olyan hangosak voltak, hogy ettől akaratlanul is elbizonytalanodtam. Furcsa kettősség alakult ki:

úgy éreztem, hogy a valóságot akarják meghamisítani.

A hétköznapokban ugyanis teljesen mást tapasztaltam, mint amit az interneten olvastam. Rengeteg támogatást kaptam az emberektől.

Amikor forgattuk az Az én szívem című dal videóklipjét, az egész Dunakanyart végig sétáltam.

A tanártól az állatorvosig, a kismamán és a tinédzseren keresztül az idősebbekig, rengetegen jöttek oda hozzám. Mindenki azt mondta: büszke rám és hatalmas szeretetet kaptam tőlük, ami lelkileg megerősített.

Az pedig, hogy elénekeltem Székesfehérváron a Himnuszt, számomra teljesen természetes volt. Egy ilyen felkérésre sosem mondanék nemet, mert azzal a hazámat utasítanám el, hisz mégiscsak a nemzet himnuszáról beszélünk. Az én döntésem volt az, hogy fellépek. Megkerestek és én gondolkodás nélkül igent mondtam.

A helyzet az, hogy soha nem titkoltam, hogy honnan jöttem, milyen értékrendet vallok magaménak, hogy látom a világot.

Már 2012-ben énekeltem a Nemzeti dalt a Kossuth téren Orbán Viktor beszéde előtt, de az akkor senkinek nem tűnt föl.

Mindezt, a hitemmel együtt otthonról hoztam. Persze, az is igaz, hogy nem írtam ki a homlokomra és hirdettem, ha kellett, ha nem. Aztán a hangos kisebbség megkérdőjelezte, hogy én őszintén ebben hiszek-e.

Elképesztő vehemenciával jöttek nekem a magukat el-és befogadóknak vallók. Én pedig azt mondtam: tudjátok mit? Igen. Ez az én értékrendem. Ez volt az én coming outom.

Mert látom, hogy felborult az egyensúly.

Erőszakosan próbál egy bizonyos kör különböző ideológiákat lenyomni a torkunkon. Mintha a talpáról a tetejére borult volna föl a világ, alapvető értékeket kérdőjeleznek meg, olyan dolgok történnek, amit néhány évvel ezelőtt még álmunkban sem gondoltunk volna.

Nyugat-Európa pedig élen jár ebben. Anyaként én már a kislányomért is felelősséggel tartozom, nagyon nem mindegy, hogy milyen világban nő föl. Ezért úgy döntöttem:

katolikusként protestálok.

És ezt lehet ám haladó módon is, én nem támadok, soha nem kommentelek sehová, ha valamivel nem értek egyet. Azért nem, mert elfogadom, ha valakinek más az értékrendje, vagy mást gondol a világról, mint én. Egyet azonban nem értek, mégpedig azt, hogy ha valaki liberálisnak mondja magát - ahogy a gyűlölködők és lázítók nevezik magukat -, miért nem tudnak az én értékrendem mellett szó nélkül elmenni? Miért állítják magukról, hogy elfogadóak, ha nem azok?

Néhányan támadtak azért is, mert zenei stílust váltottál. Az erdélyi turnén készült filmben arról beszélsz, hogy megtaláltad a saját hangodat. Hogyan találtál rá erre a zenei vonalra?

Gyerekkoromban népzenei közegben szocializálódtam. Táncházba jártam, népdalokat énekeltem. Ez volt a természetes közegem. Aztán jött a Megasztár, amikor a külsőségek felülírták a belső lényeget, a mély tartalmakat. Tinilány voltam, elvarázsoltak a szponzorok által adott ruhák, a csodálatos sminkek és a hihetetlen felhajtás. Nekem, mint vidéki lánynak, aki saját maga batikolta a ruháit és turiból öltözködött, ez nagyon vonzónak tűnt. Ne értsen félre senki, nem voltam elégedetlen, csodálatos gyerekkorom volt, mindent megkaptunk a szüleinktől, de tény, hogy nem voltunk gazdagok. Drága holmikat nem engedhettünk meg magunknak. Mutass egy tizenéves lányt, akit nem szédít meg egy kereskedelmi tévé showműsora, ha annak az egyik főszereplője lesz. Néhány év elteltével, 2014 körül viszont alkotói válságba kerültem. Nem éreztem magaménak a dalaimat. Kiégés-közeli állapot volt ez. Elhatároztam, hogy gitározni tanulok, talán a hangszer felébreszt bennem újra valamit. Felhívtam Csóka Péter gitárost - azóta is az egyik legjobb barátom, aki végig kiállt mellettem -, hogy jöjjön el hozzám, és tanítson.

Eljött és elkezdett egy népdalt játszani, amire énekelni kezdtem.

Ott aztán történt valami. Varázslatos pillanat volt.

Rájöttem, hogy ez hiányzott.

Soha nem éreztem úgy magam, mint akkor. Nem beszéltük meg előre, így számomra is meglepetés volt, hogy az egyik zenésztársam felvette a népdalt, ahogy énekeltem. Feltöltöttem az internetre, és Both Miklós - Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett, kétszeres Fonogram-díjas és Budai-díjas zeneszerző, előadóművész, a Napra együttes énekese, gitárosa és zeneszerzője - írt, hogy éppen Sebestyén Mártával dolgozik, együtt hallgatták meg a dalt, és úgy érzi, ez az én utam. Lehet, hogy nem tudja, így ezen az interjún keresztül köszönöm meg neki, mert ez óriási motiváció volt számomra. Egyébként is az egyik példaképem Both Miklós, és hatalmas erőt adtak a szavai. Ezután kezdtem átdolgozni népdalokat, a Kárpát-medence népzenéjét keverni a mai, modern stílussal.

Persze, emiatt is sok barátot veszítettem a szakmában. Vannak, akik nem is köszönnek nekem. Teljesen hátat fordítottak emiatt.

De szerencsére nagyon sok új barátot találtam, sok művész keres, hogy dolgozzunk együtt, és ez hatalmas megtiszteltetés.

Már nem aggódom, de az biztos, hogy nagyon tanulságos időszak van a hátam mögött.

Érdekes, hogy a legnagyobbak, Charlie, Demjén és Balázs Fecó - Isten nyugosztalja - mindig is úgy kezeltek minket a nővéremmel, mintha a gyerekeik lennénk. Az ő szeretetük, támogatásuk mindennél többet ért számomra.

Hiába próbáltak néhányan támadni a világnézetem vagy a zenei stílusváltásom miatt, nem sikerült elhallgattatniuk. A Hosszú idők című dalomban így éneklek:
"De a kis madár most
Akár egy táltos
Mérgesen a fa felé szálldos
Hangját kieresztve
Az ágak felé szegezve
A varjakat szerte ijesztette"

Visszatérve az erdélyi turnéra: készült egy koncertfilm a fellépésekről, amelyben beszélsz arról a csodáról, ami veled történt, konkrétan a kislányod születéséről. Ez megerősített a hitedben, vagy mindig szilárd alapokon állt?

Esendő ember vagyok, tehát volt, hogy megingott a hitem. Megfelelési kényszerből vagy éppen valamilyen lelki megrázkódtatás hatására. Ilyenkor mindig azt kérdeztem, hogy hol van Isten a bajban?

Voltak hullámvölgyek, de az imák mindig velem voltak, és visszatértem a helyes útra.

Nagyjából hét évvel ezelőtt erősödött és szilárdult meg a hitem, és valóban, amikor a kislányom megfogant, akkor már tudtam: ez csak Isten műve lehet. Ha az ember kap ugyanis 18 évesen egy orvosi diagnózist öt órás műtét után, hogy soha nem lehet gyereke, majd évekkel később várandós lesz, akkor már nincs kérdés, nincs kétség. Isten megáldott minket egy csodával, Hannikával.

A nyáron hol láthat még a közönség?

A Kárpát-medencei turné folytatódik, Révkomáromban és Dunaszerdahelyen a felvidéki magyarokkal találkozom majd. A Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásának köszönhetően ez az álmom is valóra vált. Itthon, Magyarországon is lesznek persze koncertek, Székesfehérváron, vagy éppen Szegeden, ahol a katolikus egyház felkérésére fogok fellépni. Ezen kívül

valódi csoda, hatalmas megtiszteltetés, hogy Szarka Tamás, a Ghymes együttes alapítója, aki évek óta dolgozik egy cigány musicalen, engem kért fel a női szerepre. A lemezanyag már elkészült, és a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon lesz a lemezbemutató augusztus 19-én.

A koncerten fellépnek majd határon túli tehetségek, és Reviczky Gábor színművész is. Gyönyörűek a dalok, és az a mélység, ahogy Tamás énekel, elvarázsol. Már tinédzser koromban is imádtam, most pedig, hogy együtt dolgozhatok vele, ez egy egészen hihetetlen boldogság.