Az ÁVH-s kihallgatótiszt, aki létrehozta a Kádárt szolgáló kommunista kabarét

Magyarország, Budapest VIII. a Magyar Rádió stúdiója, Komlós János humorista. ÉV 1979

Rabbinövendék volt, bár senki nem emlékszik arra, hogy vallásos lett volna, a második világháború utolsó szakaszában elvitték munkaszolgálatra, ahonnan megszökött, a háború végén pedig önként jelentkezett rendőrnek. Nem sokkal később már az Államvédelmi Hatóságnál töltött be vezetői tisztségeket, de kiképzett kihallgatótisztként a napi rutinmunkától sem zárkózott el. Nemcsak a vádlottak szenvedték meg módszereit, beosztottjai között is akadtak, akik úgy érezték: vezetőjük rendre megfogalmazódó vádaskodásai előbb-utóbb az öngyilkosság felé terelhetik őket. Az ÁVH-tól kikerülve pártlapoknál töltött be fontos pozíciókat, majd alapító-igazgatója lett az általa kifundált és a kommunista hatalom fő funkcionáriusaival egyeztetve működtetett Mikroszkóp Színpadnak. A teátrum műsora „szelepként" szolgált: a bornírt és romlott rendszer polgárai a bátornak tűnő kabaréműsorok alatt kiengedhették a gőzt, a hétköznapok során felgyűlt feszültséget. Ávós múltjáról nem beszélt, s noha szinte mindenki tudott róla, alig akadt, aki firtatta volna. Látszólagos nyugalomban élte a társadalom felett álló színházi tekintély kiváltságos életét, de mind többet ivott, a hatvan évet sem érte meg. Nem kívánt öröksége azonban máig jelenvaló.

Párthű elvtárs

Komlós Jánost valójában nem szerelték le, hanem átirányították a vallatószobák világából a tudomány területére.

1953 nyarán a Mezőgazdasági Kutatóintézethez került, majd a Távközlési Kutatóintézetnél és a Középgépipari Technológiai Intézetnél dolgozott mint műszaki fordító.

Mindeközben folyamatosan jelentett az ÁVH felé, bármiféle gyanúsnak vélt történésről.

Munkahelyi felettesei pedig róla jelentettek. Elismerően:

Munkáját kifogástalanul és lelkiismeretesen végzi, pontos, fegyelmezett munkaerő, minden tekintetben példamutató. A határidőket pontosan betartja, eredményes munkát végez, ezáltal minden hónapban eléri a 40-60%-os prémiumot. Alapfizetése 2070 forint (1953-ban az átlagkereset Magyarországon 988 forint volt - a szerk.)

Pártcsoportbizalmiként is aktív.

1955. február 21-én az I. (Kémelhárító) Főosztály vezetője, Balázsi Béla államvédelmi alezredes javasolta Komlós visszavételét a szervhez: titkos állományú tisztként, hiszen „politikai szempontból megbízható, párthű elvtárs", aki „igen komoly operatív gyakorlattal és képességekkel rendelkezik."

Maradt, aki volt

1955 végén hivatalosan is visszakerült az ÁVH állományába, őrnagyi rendfokozatát is visszakapta. Hamarosan kinevezték a Külkereskedelmi Minisztérium protokollfőnökének. Muzserák József százados így jellemezte akkoriban egy vonatkozó aktában:

Miután teljesen átvette a meglévő hálózat irányítását, az operatív munka ezen a területen lényegesen megjavult.

Az 1956-os forradalom eseményei, illetve az azt követő történések kapcsán érdemes idézni Ablonczy László vonatkozó írásából:

1956. október 23-án a rádióból a tömeget figyelő szaktársai Komlóst a tüntetők között vélik észrevenni. S ha ez nem az őt gyűlölő ÁVH-sok hamis vádja, akkor hangulatfelelősi provokátornak is gyaníthatjuk, mert november 2-án már az MSZMP tagja, azonban a kémelhárítás emberei nem óhajtanak vele találkozni. S minő fordulat: »Az ellenforradalom után a Rádió magyar irodalmi csoportjának vezetője lettem« – írta életrajzában.

Komlós János, mielőtt áttette volna székhelyét az irodalom világába, a forradalom leverését követően – elsők között belépve az MSZMP-be – nem került azonnal a Rádióhoz. Egy ideig még maradt a Külkereskedelmi Minisztérium biztosította fedésben (operatív állományban) mint a II/3. (Hírszerző) Osztály egyik alosztályának vezetője.

Ez volt az utolsó hivatásos beosztása.

Ám kulturális pályafutása alatt is állambiztonsági nyilvántartásban maradt tartalékos tisztként.

Vigyáznia kellett

Komlós Jánost egész pontosan 1957 februárjában helyezték át a Magyar Rádióhoz az irodalmi osztály vezetőjének. Felesége szerint férje „nagyon kemény munkával" elérte, hogy az írók – Molnár Klára neveket nem említett visszaemlékezésében –, akik nem nagyon álltak szóba a rendszer embereivel, mégiscsak dolgozni kezdtek a rádió számára.

Komlós János azonban nem maradt sokáig az intézménynél.

Komlós János a Rádió Kabarészínházának egy felvételén a Láng Művelődési Központban, 1975-ben Forrás: Fortepan / Szalay Zoltán

1957. november 1-jén átkerült a Magyar Nemzethez, ahol a kulturális rovat belső munkatársa, majd 1958-tól vezetője lett.

A lap főszerkesztője Mihályfi Ernő, a Független Kisgazdapárt balszárnyának egykori vezetője volt. Komlós rovatához olyan újságírók tartoztak, mint Mátrai-Betegh Béla, Ruffy Péter, Csillag István, Zay László. Többségük – nézeteik miatt – semmiképpen sem kaphatott helyet a hivatalos pártlap, a Népszabadság szerkesztőségében, de működésükkel – miként a Magyar Nemzet létezése önmagában is – a pluralitás látszatát keltették.

Voltak kollégái, akik utóbb nem csupán Komlós János hétköznapi történéseken élcelődő cikkeinek stílusát, írójuk vibráló intellektusát emelték ki emlékezéseikben, hanem azt is említették: a rovatvezető egy-egy esetben még általános szilenciumra ítélt szerzőknek is lehetőséget biztosított a lapnál. Arra is volt példa, hogy Komlós hozzájárulásával jelent meg méltatás a tiltott kategóriába tartozó, világszínvonalú képzőművészről, Kondor Béláról.

Egykori kollégája, Várkonyi Tibor mást idézett fel egy írásában:

Szokták mondani, hogy a Magyar Nemzetnél mindig formális volt a pártszervezet jelenléte. Komlós regnálása ez alól kivétel. Ő igen aktív párttitkár volt, aktívabb, mint bárki az utódai közül. Annyira, hogy Mihályfi mint főszerkesztő félt tőle. Félt tőle mint volt ávóstól, és félt tőle mint párttitkártól.

Komlós János egy alkalommal meghívta egy pártgyűlésre a lap egykori munkatársát, Kocsis Tamást, aki akkor már a pártközpontot képviselte.

Komlós arra biztatta kollégáit: bátran bírálják mindazt, amivel elégedetlenek.

Egyedül Antalffy Gyula újságíró hallgatott rá, aki az illusztris vendég előtt fejtette ki, miként köti gúzsba a szerkesztőséget a pártirányítás.

Felszólalása után Komlós János visszautasította kollégája "ellenforradalmár, rendszerellenes" megnyilvánulását.

Miután a pártfunkcionárius vendég távozott, megölelte Antalffyt és azzal magyarázta kemény szavait: nem akarta bántani, ám vigyáznia kellett, nehogy arról tájékoztassák a pártközpontot, hogy a Magyar Nemzetnél rossz a légkör.

A pártfogó szerepében

Komlós Jánost 1962-ben a Népszabadság kulturális rovatának élére nevezték ki. Az MSZMP PB hozzájárulásával bekerült a szerkesztőbizottságba is. A történtek a párt mély bizalmát jelzik.
Akkoriban kerül a laphoz a frissen végzett bölcsész, Rózsa Gyula is – ma már Munkácsy Mihály-díjas művészettörténész, egyetemi oktató –, aki a lap belpolitikai rovatánál kezd képzőművészeti kritikákat írni.

A nagyszájú fiatalember folyamatosan feszegeti írásaiban azokat a határokat, amelyeket egy pártlap belpolitikai rovatánál még megközelíteni sem tanácsos.

Rózsa Gyula zabolátlansága miatt egyre nagyobb a feszültség. Komlós János akkor átveszi a maga rovatához.

Egy értekezlet után elmeséli pártfogoltjának, hogy a szerkesztőség egy fontos elvtársa szót emelt az ellen, hogy egy tejfelesszájú fiúcska – Rózsa Gyula – kritizál olykor tisztes pályát befutott, nyolcvanas éveiben járó képzőművészeket. Komlós azt is elmondja, hogy egyetlen kérdéssel csillapította le a szerkesztőbizottság háborgó tagját: Szerinted hány éves korban kezdődik a tehetség?

Az Országház kupolacsarnokában a Kiváló és Érdemes Művész címek ünnepélyes kiosztásán Komlós János beszélget Aczél Györggyel, Hofi Gézával és Lázár Györggyel, 1977-ben Forrás: MTI / Szebellédy Géza

Kihallgat egy kislányt

Rózsa Gyula múltidéző megszólalásában arról is beszámolt, hogy a mindig választékosan öltöző, ruháit Király utcai szabónál készíttető Komlós János sosem tagadta: első generációs értelmiségiként különösen fontosnak tartja a választékos megjelenést. Rózsa Gyula emlékei szerint Komlós a kor legkiválóbb újságíróit hívta a laphoz, valamint – ez ügyben Rózsa Gyula maga is elcsodálkozott –

igyekezett olyan békebeli hangulatot teremteni, mint amilyen a kilencszázharmincas évek szerkesztőségeit jellemezte.

Mindemellett az is közismert tény volt a szerkesztőségben, hogy Komlós egyaránt maga mögött tudhatta Aczél György és Szirmai István támogatását, miközben a két pártpotentát harcban állt egymással a kultúra feletti teljhatalomért. A különös kettősség mikéntjéről azonban a szerkesztőségen belül Komlós Jánoson kívül más nem tudott.

Rózsa Gyula is kiemelkedő intellektusnak írta le Komlós Jánost. Ugyanakkor felidézett egy esetet, amikor arra a kérdésre, hogy miként tudta ezt a kiemelkedő intellektust összeegyeztetni az ÁVH-val, Komlós azt felelte:

Hallottál már olyat, hogy reneszánsz egyéniség?

Rózsa Gyula beszámolt egy másik epizódról is. Akkoriban történt, amikor Komlós János már nem csupán írásaival szerepelt mind többet a nagyközönség előtt. Komlós állami gondozott kislányról készített televíziós riportot, a kritikusok pedig nem győzték dicsérni, hogy milyen okosan és célratörően faggatta a gyermeket. A szerkesztőségben is többen gratuláltak neki, amit azzal hárított el:

ő nem riportot készített a kislánnyal, hanem valójában kihallgatta.

Komlós őrnagy népszerű lesz

A színházrendezőként diplomázott, elkötelezetten baloldali Marton Frigyes – 1962-ben lett a Magyar Rádió rendezője, majd a Rádiókabaré alapítója – 1963 augusztusában kérte fel Komlós Jánost, hogy működjön közre a Rádiókabaré műsoraiban.

Komlós igent mond, majd kabaréműfajra alkalmatlan ötletekkel áll elő. A poénokat élőszóban összetettségük, hosszúságuk miatt kilúgozó írott szövegekkel.

Marton elmagyarázza a kabaré lényegét, beszél a poentírozás ritmikájáról. Komlós felfogja. Hamarosan szerzője, állandó konferansza lesz a rádiókabaré előadásainak.

Ugyanakkor produkciói, konferanszai már akkor sem többek – minden szellemességük mellett –, mint amire a Mikroszkóp Színpad alapozza majd a működését.

Komlós János a Mikroszkóp Színpadon Gera Zoltán és Bilicsi Mária színművészek társaságában, 1971-ben Forrás: MTI / Keleti Éva

Látszólag bátor kritikák, amelyek ugyanakkor hangsúlyozzák: a rendszer jó, ám az ember esendő, ráadásul olykor buta.

A szövegek fontos eleme a pártkorifeusokkal egyeztetett komlósi filozófia is, amely szerint mindenképpen küzdeni kell – a humor eszközével is – a butaság ellen.

Komlós Rádiókabaréban elért sikerei televíziós lehetőségeket hoztak. Az államvédelem tartalékos őrnagya megtapasztalja: új szerepkörében mind többen ismerik fel az utcán, s a felismerő pillantásokban nem a megvetés tükröződik, hanem a népszerű komédiásoknak kijáró elismerés.

Felvetődik benne az ötlet: alkalmi megmutatkozások helyett jó lenne állandó játszóhelyet találni.

Elképzeléseit dolgozatba fogalmazza, mely dolgozatot a kultúra területén teljhatalmat szerzett Aczél György kedvtelve olvas el.

A Művészeti Dolgozók Szakszervezete által létrehozott Nagymező utcai Rátkai Klub helyiségeiben alakítják ki a száznyolcvan néző befogadására alkalmas, Komlós János vezetésével 1967-ben megnyíló Mikroszkóp Színpadot. Az építészeti terveket a főváros akkori főépítésze, Janesch Rudolf készítette, aki Komlós János budai villáját is tervezi majd.

A színház felállításának célja Aczél megfogalmazása szerint az volt, hogy szatirikusan agitálva mutassa be a Kádár-rendszer „fonák jelenségeit": a dekadenciát, az arisztokratizmust, a Nyugat-imádatot, a különféle polgári eszméket. Aczél azzal érvelt a keményvonalas elvtársai előtt – Biszku Béla, Gáspár Sándor pártbizottsági tagok tartózkodva fogadták a színház tervét –, hogy Komlós mindezt „politikailag helyesen és jó hatásfokkal" lesz képes megvalósítani.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!