Anyja mosónőként dolgozott, apja autószerelőként és bérkocsi-tulajdonosként próbálta megkeresni a napi betevőt – kevés sikerrel. Talán ezért is menekült az alkoholba, s lett belőle dúvad, aki hol konyhakéssel, hol fegyverrel próbálta megölni a feleségét. Psota Irén végigélte a mindennapok drámáit, és így idézte fel a szörnyűségeket: „Emlékszem, amint anyám csodálatosan hosszú haját apám az öklére csavarja, és úgy hurcolja végig a telepen. Gyűlöltem apámat a durvasága és brutalitása miatt, ahogy anyámmal bánt..."
– Soha nem felejtem el az első találkozásomat vele. Még főiskolás voltam, amikor együtt forgattunk a Völgy című filmben. Én a kis csitri, ő pedig a híres színésznő. Együtt voltunk a sminkszobában, s úgy beszélgetett velem, mintha réges-régi barátnője lennék. Megtisztelt az őszinteségével, ma is látom, ahogy az életéről mesél, s közben potyognak a könnyei, elkenődik a sminkje. Csodálatos színésznő, és imádnivaló ember volt. Olyan tehetséggel és olyan tartással rendelkezett, hogy felnéztünk rá. Büszke vagyok, hogy a közelmúltban átvehettem a róla elnevezett díjat - mondta a Blikknek Molnár Piroska.