Itt köszönöm meg Zsolt neked, hogy rövid összehasonlító elemzéssel beavattad a sajtóesemény résztvevőit a három egymástól teljesen eltérő színházi előadás különböző formanyelvébe, dramaturgi, rendezői megfogalmazásába. Fontosnak tartom, hogy sor került a színházak további közös együttműködéseinek megalapozására, valamint nemzetközi szakmai és kultúrdiplomáciai kapcsolataik kölcsönös bővítésére is. A már említett gálán elmondott köszöntőmben, napjaink történéseire reflektálva felhívtam partnerintézményeink tagjait, vezetőit, hogy fogjunk össze annak érdekében, hogy legyen az operett a béke nagykövete! Ezalatt azt értettem, hogy remélem: győzedelmeskedni fog a józan ész és a fegyverek helyett újra a múzsák lesznek a leghangosabbak. Úgy gondolom, hogy a fesztivál idejére sikeresen abszolváltuk ezt a tételt, hiszen a nézőkkel együtt, felszabadultan örültünk egymásnak és az életnek. Ady is így fogalmaz Intés az őrzőkhöz című versében: „Őrzők, vigyázzatok a strázsán, / Az Élet él és élni akar, / Nem azért adott annyi szépet, / Hogy átvádoljanak most rajta / Véres s ostoba feneségek.”
Az Operettszínház produkcióit és művészeit rendszeresen látni a különböző televíziós csatornákon, és sok egyéb programot is útnak indítottak, ilyen például a Tiétek a színpad, ami a színjátszás iránt érdeklődő iskolás fiataloknak szól. Mindemellett úgy tűnik, hogy hangsúlyt kap a professzionális képzés is: nemrég vizsgáztak a színház stúdiósai, Ön pedig Homonnay Zsolttal együtt osztályvezető tanár a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Ott is mostanában adnak számot a tudásukról a hallgatói?
Fontos és jelentős feladatomnak tekintem a tehetséggondozást, az utánpótlás képzést. Korábban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemről is sikerült tehetséges és magasan képzett fiatal művészek figyelmét az operett műfaja és az Operettszínház intézménye felé terelnem, és ezen igyekezetemmel egyáltalán nem hagytam fel. Az Operettszínház nagyszerű művészeiből, velük együtt nagy tudású oktatókból összeállított tanári csapattal dolgozom együtt. Másodévet végző zenés színész osztályunk növendékei az elmúlt két év alatt értékes ismereteket szereztek mind az operett, mind a musical terén. Otthonosan mozognak ugyanakkor a preklasszikus olasz, és klasszikus stílusban is, Haydn, Mozart, Beethoven darabjaiban, német dalok területén, de akár a francia sanzonok világában egyaránt. Petőfi 200 címmel Vidnyánszky Attila rendezésében a Nemzeti Színház Kaszás Attila Termében tisztelgett osztályunk a költőóriás emléke előtt egy egész estés előadással. Beavatásnak neveztem azt a csodálatos lehetőséget, hogy osztályunk növendékei a Nemzetközi Madách Projekt aktív részesei lehettek. Az SZFE Madách Imre születésének 200. évfordulója alkalmából a Színházi Olimpia keretében rendezte meg ezt a maga nemében világviszonylatban is egyedülálló eseményt, aminek a lényege, hogy tizenegy ország színművész növendékei együtt adták elő a teljes Az ember tragédiáját. Minden résztvevő nemzet a saját nyelvén szólaltatta meg azt a színt, amelyet elvállalt.
Így az egyiptomit a kairói diákok, az athénit a görög hallgatók, az olasz növendékek értelemszerűen a római színt, míg a török hallgatók Konstantinápolyt keltették életre. Volt olyan is, hogy a prágai színt, illetve az eszkimó színt a bukaresti egyetem növendékei adták elő, de Párizs a francia, London a brit egyetem hallgatóitól volt látható, hallható. Jelen voltak továbbá kanadai, lengyel, sőt georgiai színművész növendékek is. Legtöbbjük jelmezekkel, kellékekkel, sőt díszletjelzésekkel is készült. A Kaposvári Egyetem színművész hallgatói a Paradicsom és a Paradicsomon kívüli színt tudhatták magokénak, a Homonnay Zsolttal közös egyetemi osztályunk pedig talán az egyik legnehezebb, utolsó, 15. színt vitte a nézők elé. A Falanszter egy teljesen nemzetközi színné lett, és számos ország sok növendéke, így a magyarok is szervesen vettek részt nagyon sok jelenetben. Elmondhatatlan, leírhatatlan az a sokszoros katarzissal felérő élmény, ami a több mint hét órán át tartó, Vidnyánszky Attila által megálmodott és megvalósított előadáson volt tapasztalható.
Mivel készülnek a következő évadra?
A jövőben is azon dolgozunk, hogy minőségi szórakoztatást, vagyis olyan unikális, exkluzív és ínyenc színházi élményeket kínáljunk a közönségnek, amilyet csakis az Operettszínházban kaphatnak meg. A szeptembertől induló új évadban bemutatjuk Az Orfeum mágusa címmel a 21. század, és egyben a harmadik évezred első magyar operettjét. Bizton állíthatom, hogy egészen nagyszerű mű van készülőben. A darab Somossy Károly fantasztikus életét dolgozza fel. A 120 éve elhunyt nagyformátumú, européer mulattató nevéhez fűződik ugyanis a Somossy Orfeum megalapítása, amely a jelenlegi Operettszínház falai között működött egykor. A zeneszerző Pejtsik Péter, a librettó és a dalszövegek írója Orbán János Dénes. Nem volt kérdés, hogy nagyívű színházi vállalkozásunkat Bozsik Yvette rendezi, a jelmezeket pedig Berzsenyi Krisztina tervezi majd. A Budapesti Operettszínház alkotói csapatához idén először csatlakozik Ferenczfy Kovács Attila építőművész, díszlettervező, látványtervező és vizuális művész, Szabó István Oscar-díjas filmrendező többszörös alkotótársa, mások mellett A napfény íze című ikonikus mozi díszlettervezője. Az új évad másik nagyszabású bemutatója pedig Frank Wildhorn Carmen című musicalje lesz. Ez a romantikus zenés darab, mint tudjuk, egy vadóc, öntörvényű lány elképesztő történetét meséli el, viszont musicalként teljesen más környezetben, mint ahogyan azt az operában megszoktuk. A világpremierje óta mindenhol revelációszámba ment, ahol csak színpadra vitték. A Budapesti bemutató mindössze a hatodik helyszín az egész világot tekintve, és meggyőződésem, hogy itt sem lesz ez másképp, hiszen a gyönyörű zene, a fordulatos és fergeteges cselekmény és az Operettszínház kiváló művészei garanciaként szolgálnak a sikerre. A szerzőtől amióta bemutattuk, töretlen sikerrel játsszuk a Jekyll és Hyde című musicalt. A Carmen jövőre Homonnay Zsolt rendezésében kerül a nézők elé, Zsolt lázasan dolgozik az bemutató előkészítésén. Mindezeken túl folytatjuk Közelebb című sorozatunkat, műsoron tartjuk közönség kedvenc repertoár előadásainkat és gáláinkat is, és természetesen kedves nézőinkkel együtt búcsúztatjuk majd az óévet. Bízom abban, hogy már nem kell sokat várnunk, helyre áll a sokunk által vágyott rend, és visszatérhetünk a háború és a járvány előttihez hasonló biztonságos életünkhöz. Hiszen mindannyiunk közös érdeke, hogy újra megmutassuk egymásnak és a világnak mindazt, ami csak ránk jellemző, amit csak mi tudunk. Egy valamiben biztos, hogy világelsők vagyunk: ez pedig a magyar operett.