Valóban elállatiasodott volna a világ?

Az Aranytíz galériában nyitotta meg AnimALL című kiállítását Baska Balázs képzőművész, aki egészen kis kora óta fest.  Az AnimALL kiállítás a világ mondhatni elállatiasodásáról szól, szerinte nagyon megerősödött az ego szerepe a világban, ez indította el a kiállítás képeinek a megszületését. Az Origónak adott interjújában elmondta, hogy milyen nehézségeken kellett keresztül mennie ahhoz, hogy megnyissa a legújabb kiállítását, ahogyan azt is, hogy édesanyja halála után terápiaként élte meg a festészetet. 

Csáky Attila filmproducer a kiállítás megnyitóján azt mondta: „Egy édesanya elvesztésekor, az ember világa széthullik, és újat kell teremteni". Hogyan élte meg mindezt?

Ez az anyag az elmúlt másfél évben tervek szintjén már kész volt. Nyár végén elkészült a „Könnyel festek" című portré dokumentumfilm, amit édesanyámról csináltam. Sajnos a sors kegyetlen volt velünk, ő a szeptemberi premieren már nem lehetett ott. Ezzel lezárult egy korszak. A kiállítást már tavasz óta terveztem megcsinálni, de közbe szólt édesanyám betegsége, és az energiáim nagy részét ez kötötte le. Emiatt gondolkodtam, hogy a kiállítást elhalasztom, mert nagyon nehéz volt feldolgozni édesanyám távozását.

Azután mindazt a fájdalmat, amit éreztem az alkotásban éltem meg, egyfajta terápiaként alkalmaztam a festést.

Emiatt nagyon nagy lendülettel kezdtem hozzá. Tavasszal ebből a 12 képből csak egy volt kész. Valójában erről a felszabadulásról beszélt Attila, ő ezt a folyamatot barátként kísérte végig.

Baska Balázs képzőművész Fotó: Csudai Sándor - Origo

A koncepciót a világ elállatiasodása inspirálta. Mit takar Ön számára ez a kifejezés, hogy elállatiasodott a világ?

Az elállatiasodáson azt értem, hogy

nagyon megerősödött az emberiség életében az ego szerepe.

Az emberek többsége elsősorban a saját érdekeit tartja szem előtt, és nem igazán figyelünk oda egymásra. Számomra az AnimALL koncepció, amit ebbe a kiállításba vizuálisan megjelenítek azt jelenti, hogy az állatok emberi érzelmeket jelölnek és ezekhez az állatokhoz mindig kapcsolódik egy egy tárgy, ami tulajdonképpen egyfajta függőséget mutat be. Ezt mutattam be a groteszk és szűrrealitás eszköz világával. Példa minderre a kiállítás képeiből, hogy az elefántnak egy gramofonban folytatódik az orrmánya vagy ahogy beszorul a tangó harmonikába a csikóhal.

A képein élénk színeket használ. Ezzel a személyiségét mutatja be, vagy van olyan korszak, ami megfogta Önt és emiatt használja a harsány színeket a festményein?

Természetesen az én személyiségem is benne van és a 80-as és 90-es évek szeretete is. Azt a korszakot mindig is nagyon szerettem. Ott a színesség nagyon dominált és úgy voltam vele, hogy azt a színvilágot jelenítem meg az AnimALL-ban is. A kiállításon megjelenő állatok egy olyan helyzetben vannak, ahol a tárgyakkal kapcsolódnak és ezek a tárgyak szerves részei az életüknek, ők így nagyon boldogak. A saját kis világukban örömüket lelik.

Ezeket a boldog pillanatokat nem lehet fakó, sötét színek használatával közvetíteni.

Említette, hogy a 80-as 90-es éveket nagyon szerette és most is sokszor azoknak az éveknek a színvilágát örökíti meg. Voltak akkoriban olyan művészek akiktől inspirálódott vagy akivel megegyezik az alkotás módja?

Joan Miro és Pablo Picasso. Ők jóval korábbi művészek, de olyannyira megihlettek, hogy a kiállítás egyik képének a címe az ő nevüket viseli. (Picasso végül Mirónál hagyta macskáját című festmény.) Nagyon jó kortárs művészeink vannak, de valójában rám a 80-as 90-es évek hatottak minidig is a legjobban. A 70-es 80-as évekből Andy Warhol áll hozzám a legközelebb. Ő egy reklám grafikusból lett festő, aki a popart atyja. Az ő általa használt színeket különösen szeretem, főleg azokat, amiket a 60-as 70-es években készített.

A 80-as 90-es évek plakátművészete is hatott rám, közte Édesanyámnak, Rényi Katalinnak a filmplakátjai.

Édesapám, Baska József munkássága volt rám nagy hatással. 1989-ben nyílt meg a Rácsvilágok kiállítása, ami komoly katarzist okozott nekem. A rendszerváltás idején azokat a rácsokat festette meg, amik között éltünk és amikből nem tudtunk szabadulni ezekben az évtizedekben. Mindezt egy nagyon erőteljes színvilággal festette meg, ami számomra felejthetetlen.

Évtizedek óta élek a képei között, melyek kommunikálnak velem.

Én a bennem lévő szenvedélyt akarom megjeleníteni a képeimen.

A reklámgrafika mellett, évek óta fest. Van olyan műve, amire különösen büszke?

Mindig arra vagyok a legbüszkébb, amivel éppen foglalkozom, ráadásul több területen mozgó alkotó vagyok. A mi szakmánkban az a legnehezebb, hogy megtaláljuk azt a pillanatot, amikor a mű elkészült, mivel a művész minden egyes képébe bele tudna nyúlni, hozzá tudna tenni. Amikor megnyílt az AnimAll, már készült két három vázlat a következő kiállításra.