Magyarok című jegyzetében Demeter Szilárd úgy fogalmaz:
Nézz Szent István szemével, lásd egyben a Kárpát-medencét. Lásd a lakóit, akik azt tudják mondani minden négyzetcentiméterére, hogy ez a szülőföldjük.
Majd jegyzetét folytatva a szerző úgy fogalmaz:
Hogy léteznek magyarok, azt nem illik vitatni. A közmegegyezés szerint azért vannak a világon, hogy otthon legyenek benne. Ezt elég régóta mondogatják maguknak, de valahogy nem akarják elhinni.
Demeter Szilárd írásában arra is kitért, hogy
Magyarok tényleg az egész világon élnek, igaz, sokan a világ alatt Magyarországot értik. Ők a magyar magyarok, vagyis az anyamagyarok. Aztán vannak a nem magyar magyarok, mint amilyennek én is születtem, magyarul beszélő román állampolgár, vagy hogy is billogozott a nacionálkommunista rezsim. A nem magyar magyarok szerteszét tartják a szülőföldet, ők magyar ország alatt csakazértis a Kárpát-hazát értik, a magyarok számára más a tér és más az idő, ezért aztán csak néznek a szomszéd népek, ha egy magyar otthonról elindul haza.
Az anyamagyarok
A szerző az úgynevezett anyamagyarokról is értekezik:
Az anyamagyarok három fontosabb csoportba oszthatóak. A leghangosabb csoport a fővárosban él. Szerintük ők tudnak „mindent is", míg azok a magyarok, akik nem a fővárosban élnek, nem tudnak semmit. A fővárosiak szerint a nem fővárosban élő magyarok gondolkodás nélkül elhisznek mindenfélét, kivéve azt, amit a fővárosban élő magyarok akarnának legyömöszölni a torkukon. A fővárosban élő magyarok vagy felmenőik többsége nem a fővárosban született, de seperc alatt elfeledkeznek erről, aztán csodálkoznak, hogy a véreikkel nem talál a szó. Fővárosban élő magyar magyarnak lenni nem születés kérdése, hanem tudatállapot.
Majd a magyarok egy másik csoportját elemzi:
Vannak aztán azok a magyarok, akik szerint Magyarország nem létezik. Hiába van, akkor sincs, vagy nem kéne lennie. Ezek a magyarok kicsit el vannak csúszva az időben, szerintük Magyarország, pontosabban Magyarország kívánatos nemléte olyan jövő, ami Brüsszelben (Bécsben, Londonban etc.) már a jelen. Abban igazuk is van, hogy Brüsszel (Bécs, London stb.) nem Magyarország, arra viszont még nem adtak épeszű magyarázatot, hogy Magyarországnak miért kellene Brüsszelnek (Bécsnek, Londonnak és így tovább) lennie.
A fővárosiakról szólva Demeter Szilárd úgy fogalmaz:
A nem fővárosban élő magyarokat valóban nem érdekli, hogy a fővárosban élő magyarok mit gondolnak róluk. A nem fővárosban élő magyarok tudják, amit tudnak, és ez a tudás pont elegendő nekik ahhoz, hogy eligazodjanak az élet dolgaiban.
Hozzátéve:
Például tudják, amiről az előző két kategóriába tartozók nem akarnak tudomást venni: hogy nincs külön vidék és külön Budapest. Egy magyar valóság van, és azt Közép-Európában éljük, ennek a középpontja Budapest. És igen, a magyar valóság részei a külhoni magyarok is, a diaszpóra is, ezt hívják nemzetnek.
Ennek nyomán kiemeli:
Viselkedhetsz úgy Budapesten, mintha máshol élnél (bezzeg Bécsben, mondjuk), ettől még nem ott iszod a szójaláttét. Hát ezért nem értik. Fejben, szívben bezzegmáshol, oszt' amikor tétje van, a rögvaló egy szívlapáttal arcul csapja őket. És csak néznek ki a fejükből: ezt így hogy? Bezzegmáshol nem így történt volna.
A valahol szabadsága
A Kossuth Rádióban elhangzott, A valahol szabadsága – Rendhagyó hazaszótár című kötete alapján készülő jegyzetsorozat záróelemeként a szerző úgy fogalmaz:
Miért nem születtem pár száz kilométerrel arrébb. Kádár népe álmodik, évtizedek óta máshol akarna születni. El kell innen menni. Oda, ahová születnem kellett volna, oda.Amikor azt mondják, Budapest, Bécsre gondolnak. Amikor azt mondják, vidék, akkor is. Számukra ezért nincs vidék, és ezért Budapest sincs. Mert ha Budapesten élnének (fejben, főleg szívben), akkor értenék, hogy Budapest vidék nélkül nem létezik, Budapest a nemzet és a magyar valóság központja, nézz rá az Országházra, a Magyar Tudományos Akadémiára, nézegesd hosszan a Dunát József Attila lábaihoz kuporodva. Nézz Szent István szemével, lásd egyben a Kárpát-medencét.
Hozzáteszi:
Lásd a lakóit, akik azt tudják mondani minden négyzetcentiméterére, hogy ez a szülőföldjük. Anyaföldnek is szoktuk mondani. Ezt kellene megérteni. És utána, de csak ezután adj tanácsot, hogyan kell megművelni.
Majd kiemeli:
Élj itt fejben, szívben. Ez az otthonod, hazád, szülőfölded. Ez vagy te. Nézd meg magad. Olyan vagy, amilyen. Szerethető. Hát szeresd.