Komár László zűrös élete és drámai halála

Joggal emlegették úgy, hogy ő a magyar Elvis. Nemcsak az amerikai rock and roll dalait énekelte elképesztő hitelességgel, de tengerentúli példaképe jellegzetes színpadi karaktarét is képes volt megidézni. Mégpedig úgy, hogy Komár László saját egyénisége is jelen volt. Őstehetségű előadóművész volt, akit kollégái, barátai mindamellett végtelenül nagylelkű embernek tartottak. Ugyanakkor magánéleti, közéleti megnyilvánulásaiban olykor sarkosan kemény, öntörvényű figura. Olyan, aki hű maradt ahhoz a sajátos értékrendhez, amely sráckorában egy nyolcadik kerületi galeri tagjaként lett a sajátja. Mindemellett hívő ember volt. Annyi biztos, hogy dalaiban, hangjában, előadásmódjában volt valami különösség, amely egy táncra késztető nótába is képes volt valamiféle költőiséget belevinni, s így azok egyszerre hatottak az ösztönökre és az emberek lelkére. Megszólalásaiban keresetlen őszinteséggel beszélt az életéről, a zenéhez, a nőkhöz való viszonyáról, s azt sem szégyellte megvallani, hogy egyszer-kétszer a törvénnyel is szembe került. Komár László olyan slágerekkel lett megkerülhetetlen tagja a honi könnyűzene történetének, mint például a Csak a hajnal jönne már, a Fehér hold, a Mondd kis kócos, a No miss, a Halványkék szemek, a Húsz év múlva.

Kinek volt fontos?

Ma sem értem miért voltam annyira gátlásos. Azt már sokkal inkább, hogy miért volt bennem akkor a vágy az éneklésre: falak között éltem, ne értettem semmit abból a világból, ami körülvett, csak azt kerestem, hogy hol van azon a falon egy picinyke rés, ahol kibújhatok. Számomra az ének meg a tánc olyan volt, mintha azt kiáltottam volna: Figyeljetek! Itt vagyok, én vagyok! Mert hát mi is volt az életem akkoriban? Megszülettem, de kinek voltam fontos? Még azt sem gondolhattam, hogy a születésemnek valami komoly oka lett volna, mondjuk a szüleim szerelme. Ha azt láttam volna anyámon, apámon, hogy szeretik egymást, akkor csoda szép lett volna minden, de sajnos nem így volt. Ezért kerestem a tanáraimban a bölcs apát, a lányokban pedig a gyengéd anyát, aki nem ver meg akkor, amikor amúgy is gyámoltalan vagyok, aki sajnál egy kicsit, ha valami bajom van.

 

Komár László gondolatai pályakezdésének időszakáról. Önéletrajzi kötetében olvashatóak, mely kötet a Táncoló fekete lakcipők címet kapta. 

A dolgok misztikuma

Komár László 1944. november 8-án született a Pápa melletti Adásztevelen, Kómár István László néven. Apai felmenői a háború előtt jómódúak voltak, sok földdel cselédekkel. Az államosítás után alig maradt valamijük.

Adásztevel többségében református falú volt, de Komár László édesapja, Kómár Márton római katolikus. Édesanyja, Kovács Irén három gyermekes parasztcsalád egyik leánya, református. Idősebb fiúkat, Lászlót – öccse, György pár évvel volt fiatalabb nála – a református templomban keresztelték, de a katolikus vallást kellett gyakorolnia. 

Miután a Kómár családot megfosztották a vagyonától, Kómár Márton susztertanoncnak állt, idővel Budapesten lett cipészmester Thököly úti műhelyben.

A fővárosba költöző négy fős családnak a Nagyfuvaros utca 2/b-ben futotta egy komfort nélküli lakásra: szoba, konyha.

Kómár Márton nem volt iszákos ember, de kártyázni szeretett. Szenvedélyében csak felesége jelentett féket, mert az asszony viselte otthon a nadrágot.

Kovács Irén szép és erős akaratú asszony volt. Pesten előbb segédmunkásként dogozott gyárakban, majd 1957-ben, miután belépett az MSZMP-be, lehetőséget kapott rá, hogy bekerüljön a Nívó Fodrász Ktsz.-hez fejmosónak.

Fiainak óriási pofonokat osztott nevelő célzattal, ha csintalankodtak, vagy puszta aggodalomból, ha megkésve értek haza, vagy megsérültek a játék hevében.

Ütött akkor is, amikor ölelni kellett volna.

Férje is tartott tőle, de csak megverte egyszer az asszonyát, mert elragadta a féltékenység. Joggal volt féltékeny, szeretője akadt az asszonynak. Akkor a fiúk apja el is költözött, de aztán visszatért. 

Kómár Márton a Práter utcai általános iskolába járt. Úttörőként vörös nyakkendőt kellett viselnie, amit tanítás után begyömöszölt a táskájába, s ment a templomba ministrálni. Szerette a szertartások misztikumát.
 Gyermekkori hétköznapok 

Komár Lászlót mégsem csak a szülők meg a templom nevelték. 

Osztálytársaiból, környékbeli srácokból alakítottak galerit a Köztársaság téren. (A mai II. János Pál pápa tér). 

A vidéken született fiú olykor úgy érezte, hogy nem is tartozhatna máshová, mint a VIII. kerületi Bermuda-háromszögbe – ahogy akkoriban a Köztársaság tér, Teleki tér, Mátyás tér által határolt területet nevezték. 

Mindemellett a vidéki rokonoknál töltött nyarakon könnyen vedlett vissza parasztfiúvá.

Ami a Köztársaság teret és környékét illeti: Komár László gyermek és kamaszéveiben egy ottani zsinagóga kántorának, Stern Lászlónak a fiával, Stern Ottóval került nagy barátságba. Valamint egy másik zsidó fiúval, Stempler Gáborral, akinek tehetős ócskás volt az apja.

Ottóéknál rengetek könyv volt, Komár László ott kapott kedvet az olvasáshoz, amellett, hogy rendre eladogattak a piacon egy-egy elcsent kötetet Stern László könyvtárából. 

Gábor édesapja maga adott ólomkatonákat a két fiúnak, akik azokból is üzletet csináltak a Teleki téri piacon.

Valamint csavarogtak, olykor az iskola helyett is moziban kötöttek ki.

A Nap mozi jegyszedő asszonyaival idővel olyan jóba lettek, hogy már nem kellett mozizásra költeni az ebédpénzt – ami mindig kiderült, s Komár László komoly veréseket kapott azért az édesanyjától –, beülhettek ingyen is a filmekre. 

A filmeket illetően mindenevő volt: a szovjet háborús műveket is élvezettel nézte végig, de azért az opera és operett darabokat szerette a legjobban.

Nagy szenvedélye volt a foci is, jól rúgta a bőrt, s barátai miatt az MTK-nak is szurkolt, miközben a Fradi volt a szíve közepe. A Ferencvárostól a Honvédba átigazoltatott Kocsis Sándort pedig istenítette, akit Puskásnál Öcsinél is jobb játékosnak tartott. Egyszer be is csöngetett egy barátjával Kocsis lakásába a Kőris utca 2-ben, de amikor a legendás jobbösszekötő klottgatyában és meztelen felsőtesttel ajtót nyitott, egy „csókolom” után riadtan elszaladtak.

Komár László maga is játszott egy-két kölyökcsapatban, de amikor tapasztalta, hogy más a módi egy egyesületnél, mint a grundon, feladta a futballistaálmait. 

Komár László 1963-ban a Budai Ifjúsági Parkban 
Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán / Fortepan / Szalay Zoltán

Kisfiú a forradalomban

Komár László nem szeretett iskolába járni. Diákként legnagyobb sikereit a rajzaival aratta. Sztálin portréiért éppolyan kiváló érdemjegyeket kapott, mint amikor az osztálytársait rajzolta meg. Az egyik VIII. kerületi rajzversenyen harmadik helyezést ért el. Rajztanára, Endrédi György a világlátására is hatással volt. 

Úgy beszélt a történelemről, ahogy a történelem tanáruk soha. Rosszat nem szólt senkiről, mégis értették a tanítványai: a kommunisták nem a jó fiúk csapatához tartoznak.

Komár László 12 évesen élte meg az 1956-os forradalmat.

Október 23-án, tanítás után látják meg környékükön a teherautókat, amelyek platóin azt kiabálták az emberek: „Ruszkik haza!”

A kíváncsi ötödikes hamarosan a Sztálin szobor ledöntését szemléli. Aztán helyet kap egy teherautón, amely a Rádió épületéhez indul. A Múzeumkertnél lekéredzkedik, amikor azt kiáltják a teherautóval szembe rohanó emberek: „A rádiónál már lőnek”. Hallani már a lövéseket is. Éjjel 11-re érkezik az otthonukhoz, jókora kerülők után. 

Édesanyja alig lát az aggodalomtól, most, hogy előkerült a fia, jól megveri. 

Ám hiába a verés, Komár László másnap megint nekivág a városnak. 

Éppen ostromolják a pártházat a Köztársaság téren. Látja az ötödikes, mint koncolják fel a két AVH-s tisztet, Asztalos Jánost és Pap Józsefet. Érti a nép dühét, de csak megkérdezi magától amikor a sokadik sorozatot lövik a holtestekbe:

 Miért nem elég egyszer megölni egy embert?

Komár László később azt írta a könyvében: 

Még ma sem értem, hogy miért néztem végig mindent, miért nem szaladtam el inkább, de életem során sokszor volt úgy, hogy jobbra akartam menni, és valamiért mégis balra indultam el. Akkor is ez történt. Hiszek a sorsszerűségben; biztosan így kellett történnie, szemtanújává kellett válnom a történéseknek, mert ez az élmény meghatározta az egész életemet, egyéniségem alakulását.

 Az ártatlanság elvesztése

A forradalom végnapjaiban Komár László édesanyja felveti: nagyobbik fiával, Lacival külföldre távozik, a kisebbik, Gyuri pedig az édesapjával marad Magyarországon. Komár László azonban nem akarja hátrahagyni szeretett Bermuda-háromszögét, a szív közeli galerit. Hamarosan azonban kiderül: a galeri több tagja disszidált, s van, akit az oroszok gyilkoltak meg a harcok alatt. Komár László akkor már továbbállna a hazájából, de a határokat időközben lezárták. 

Édesanyja nem sokkal később belép az MSZMP-be, de gyakran felhánytorgatja majd a fiának: Laci tétovasága miatt ragadtak az országban. 

Miután Komár László elvégzi az általános iskolát, édesanyja nem engedi gimnáziumba. Azt akarja, hogy a fia szakmát tanuljon. 

A tizenöt éves Komár László 1959-ben kárpitos tanuló lesz. Szakmai gyakorlatra Csepelre jár a reakciósnak bélyegzett Sárközi Sándor „maszek” kárpitos műhelyébe. 

Ekkoriban azonban elsősorban már a zene érdekli. 

Erős hatással volt rá Yves Mondtand 1957-es budapesti koncertje, valamint a magnetofonról hallott külhoni zenék. Barátja, Stern Ottó édesapja Mambó magnójáról elsősorban Gigli, Carsuso, Mario Lanza felvételei szólnak. Azok is kedvére vannak. Komár László még csak nyolcadikos, amikor egy másik barátja, az akkor már ipari tanuló Mayer Vili beszerez egy Terra típusú magnetofont – arról már a korszak legnagyobb nyugati slágerei szólnak. A felvételeket az 1956-ban disszidált ismerősök küldik.

A muzikális, jó hangú Komár Lászlót mindenek felett Elvis Presley nyűgözi le. Fonetikusan írja le a számok szövegeit s előbb csak magának énekli el azokat a tükör előtt, majd a Südi Pista nevű barátjának. 

Südi Pistát Komár László nyűgözi le, s az élményéről beszámol a baráti körüknek is.

Stern Ottó aki a Ruházati Bolti Vállalat ipari tanulója, buzgó KISZ-tagként szervez egy Visegrádi hajókirándulást, ahová Komár Lászlót is elhívják, majd a Duna közepén arra kéri: énekeljen nekik! 

Komár László már szorgalmasan látogatja egy tánciskola foglalkozásait, másfelől akkoriban még gátlásos a nyilvános megmutatkozást illetően. De ott és akkor nincs menekvés, víz veszi körül.

Produkciója után a fiúk a hátát veregetik, a lányok elalélnak. 

Komár László ráérez a siker ízére.

Akkoriban még a nyolcadik általánost koptatja, de a hajóúton mutatott produkciója után rendszeres fellépője lesz annak a KISZ-alapszervezetnek a rendezvényein, amelyhez a nála másfél, két évvel idősebb barátai tartoznak. 

Komár László, miközben énekel, egy ételhordó fenekén dobol, Dodi nevű haverja pedig gitárral kíséri. Stern Ottó úgy véli: barátja teljesítménye jutalmat érdemel.

Egy nap Stern Ottó egy csinos lánnyal állít be Komár Lászlóékhoz, majd a lányt hátrahagyva távozik.

 A tizennégy és fél éves Komár László nem sokkal később elveszíti az ártatlanságát. 

Énekesi sikerei és a váratlan élmény hatására úgy érzi: ígéretes jövő előtt áll.

Komár László Faragó Judy Istvánnal 
Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán / Fortepan / Szalay Zoltán

A Tacskóból Scampolo lesz 

Hamarosan kárpitos tanuló lesz, majd baráti kapcsolatain keresztül alkalmi énekesként csatlakozhat a Földmunkát Gépesítő Vállalat KISZ-szervezete által támogatott Tacskó együtteshez. Ebben a pozíciójában vesz részt élete első nagyobb koncertjén Pocsaj községben. Debrecenig repülővel utaznak, első légútja erősen megviseli, de a közönséget – a Földmunkát Gépesítő Vállalat helyi gépkezelőit, kotrósait, kubikosait – így is magával ragadja. 

Azt sem bánja, hogy a támogatott KISZ-tagoktól eltérően – Komár László ipari tanulóként sem hajlandó belépni az ifjú kommunisták szervezetébe – saját magának kell finanszíroznia az útját, szűkmarkú édesanyjától kisírva a szükséges 270 forintot.

Amikor azonban a Tacskó együttes elindul az első, 1962-es Ki mit tud?-on Komár Lászlót KISZ-tagságának hiánya miatt hagyják ki a megmérettetésből.

Miután azonban a Tacskó kiesik a vetélkedőből, már Komár Lászlóval együtt gondolkodnak el a továbblépés lehetőségein. (A vállalatnál egy „Bermuda-háromszögből” kikerült haver lesz a KISZ-titkár, akit nem érdekel Komár László „külön utas” meggyőződése.) 

A Tacskósok úgy vélik, hogy a zenekar neve lejáratódott a sikertelen Ki mit tud? szereplést következtében. Ám éppen akkoriba kerül a honi filmszínházakba egy Tacskó című olasz film, amelynek eredeti címe is szerepel a plakátokon: „Scampolo”. A fiúk úgy vélik: ez már jó lesz.