Komár László zűrös élete és drámai halála

Joggal emlegették úgy, hogy ő a magyar Elvis. Nemcsak az amerikai rock and roll dalait énekelte elképesztő hitelességgel, de tengerentúli példaképe jellegzetes színpadi karaktarét is képes volt megidézni. Mégpedig úgy, hogy Komár László saját egyénisége is jelen volt. Őstehetségű előadóművész volt, akit kollégái, barátai mindamellett végtelenül nagylelkű embernek tartottak. Ugyanakkor magánéleti, közéleti megnyilvánulásaiban olykor sarkosan kemény, öntörvényű figura. Olyan, aki hű maradt ahhoz a sajátos értékrendhez, amely sráckorában egy nyolcadik kerületi galeri tagjaként lett a sajátja. Mindemellett hívő ember volt. Annyi biztos, hogy dalaiban, hangjában, előadásmódjában volt valami különösség, amely egy táncra késztető nótába is képes volt valamiféle költőiséget belevinni, s így azok egyszerre hatottak az ösztönökre és az emberek lelkére. Megszólalásaiban keresetlen őszinteséggel beszélt az életéről, a zenéhez, a nőkhöz való viszonyáról, s azt sem szégyellte megvallani, hogy egyszer-kétszer a törvénnyel is szembe került. Komár László olyan slágerekkel lett megkerülhetetlen tagja a honi könnyűzene történetének, mint például a Csak a hajnal jönne már, a Fehér hold, a Mondd kis kócos, a No miss, a Halványkék szemek, a Húsz év múlva.

Megemlíti a pártlap, lányokat válogat 

Miután összebarkácsolnak egy, a korábbinál ütőképesebb technika hátteret – erősítőket, hangszórókat – azzal a kéréssel fordulna a Földmunka Gépesítő Vállalat KISZ-szervezetéhez: tegyék lehetővé, hogy a nem sokkal korábban induló könnyűzenei együttesekhez hasonlóan – például Illés, Omega, Metró – saját klubban is tarthassanak koncerteket. 

A KISZ-vezetése támogatta az elképzelést, első számú patrónusuk azonban a vállalat személyzetise Rózsika néni lett.

Saját klubjuk a vállalat telephelyén kezdi működését a Vigyázó Ferenc utcában. Hamarosan olyan illusztris helyeken is színpadra léphettek, mint nem sokkal korában megnyitott Ifjúsági Park, illetve annak téli színtere a Dália presszó. 

A banda akkori felállása: Komár László ének, Faragó Judy István gitár, Atkári Lajos ritmusgitár, Tihanyi Gyula dob, Varga Tibor billentyűsök. Ekkoriban főként Elvis Presley, a Shadows együttes, Cliff Richárd és Carl Percins számait játszották.

Saját szerzemények nélkül is több tízezres rajongó táboruk alakult ki – elsősorban Faragó Judy István briliáns gitárjátékának és Komár László énekesi képességeinek, átütő színpadi jelenlétének köszönhetően.

1964-ben a Népszabadság is megemlíti Komár Lászlót egy ifiparki fellépés kapcsán: 

Az énekes – hosszú, nyurga kamasz – aránylag tűrhető angol kiejtéssel énekel. A Földmunkát Gépesítő Vállalat esztergályosa.

Komár László maradék gátlásaitól is megszabadulva hetente cserélte le a barátnőit – maga is beszámol erről önéletírásában –, külön embere van arra, hogy már a koncert közben becserkéssze a Komár László által kinézett lányokat. 

A lefejelt billentyűs

A Scampolo eredeti felállásának nem jelent meg lemeze. Az Illéssel, Omegával és a többi beat zenét, rock and rollt játszó zenekarral együtt amatőrnek minősültek.

A párt illetékesei elsősorban a korszak neves táncdalénekeseit futtatták a hivatalos médiumokban, a rádióban, a televízióban, a lemezgyár kiadványain.

A Scampoló tagjai indulásuk idején gázsit sem kaptak.

A koncertek bevételei eleinte a zenekar mögött álló KISZ-szervezetet illeték, de idővel – a zenekari tagok állandó protestálását követően – kaptak némi fellépti díjat. 

A tagok többsége a Földmunka Gépesítő Vállaltnál volt állásban. Komár László eleinte udvari segédmunkásként, majd Faragó Judy Istvánnal együtt figuránsként. ( Komár László kárpitosi tanulmányaival két év után felhagyott, ugyanakkor megszerezte azokat az ORI, OSZK tanúsítványokat, amelyek lehetővé tették számára nyilvános fellépéseket. A Népszabadság egykori cikkírója azonban tévedett. Komár László sosem volt esztergályos.)

A Scampolo tagjai mindeközben azzal is tisztában voltak: bármikor megjöhet a katonai behívójuk. Ez Faragó Judy István esetében 1964 őszén meg is történt. Harmat László került a helyére, az Országos Szórakoztatózenei Központ (OSZK) igazgatójának a fia. Jól képzett gitáros volt, ám Komár László úgy érezte: hiányzik belőle az az improvizációs készség és őserő, amely Faragónak a sajátja volt. 

Komár László elköszönt a bandától, éppen akkor, amikor a Metró együttesnek búcsút mondó gitáros, Maka Béla úgy dönt: új együttest alapít.

Komár László és Maka Béla Dogs néven hoznak össze közös bandát egy második, ügyes kezű gitárossal, és egy jól képzett dobossal. Valamint egy közepes zongoristával, akinek ugyanakkor jó módú szülei voltak és fizették a hangszerpark, a technikai felszerelés bővítését modernizálását.

A Dogs az Utasellátó Vállalat támogatásával saját klubhoz jutott és hamarosan az Egyetemi Színpadon, a Fővárosi Művelődési házban is koncertelehetőségeket kapott. Minél népszerűbbek lettek, Komár László annál inkább érezte: fakezű zongoristájukat le kellene cserélni. Akadt is egy jobb képességű jelölt a posztra. A korábbi billentyűst azonban nem volt könnyű távozásra bírni, mert anyagi követeléseket támasztott az addigi befektetéseire alapozva. Komár László írásban vállalta, hogy idővel rendezi a zongorista felé a tartozásukat, de hőzöngő zongorista addig hergelte, az énekes édesanyját is emlegetve,

 hogy Komár László végül lefejelte.

A sértettnek pedig megrepedt a koponyacsontja a bal szeménél.

A zongorista mégsem jelentette fel Komár Lászlót, de a billentyűs kezelését végző orvosi team igen.

 Az énekest súlyos testi sértésért ítélte a bíróság nyolc hónap börtönre, melynek végrehajtását három évre felfüggesztette.

Görbe Nóra, Komár László, Zsoldos Béla, Kiss Gabi és Kovács Kati 1986-ban, egy segélykoncertre készülve 
Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán / Fortepan / Szalay Zoltán

Pszichopatának diagnosztizálják, beáll vagont rakodni

A Dogs együttes a Scampolóhoz hasonlóan külföldi slágereket játszott, ami az 1960-as évek második felében már komoly hátrányt jelentett azokkal a bandákkal szemben, amelyek saját szerzeményeikkel már a lemezgyár kapuján is kezdtek túljutni. 

1966 nyarán a Dogs több tagja vendéglátós fellépéseket vállal, de azt tervezik: ősszel együtt folytatják a zenélést. Komár László már csak azért is bízott az együttes jövőjében, mert őt a katonaságnál időközben alkalmatlannak minősítették. 

Édesapja akkoriban ideggyógyászati kezelésre szorult s fia úgy gondolta: maga is felkeresi felmenője orvosát. A pszichiáternél elmondta, hogy éjszakánként nehezen alszik, társaságban könnyen robban, s beszámolt a bírósági ügyéről is. Néhány vizsgálat után arra kérte az orvost, állítson ki számára egy olyan diagnózist, amely az 1966 tavaszán immár elkerülhetetlen sorozásán hasznára lehet. A

 sorozáson azonnal meg is kapta a felmentést, amint a bizottság meglátta az orvosi szakvéleményt: „psychopathia.”

A diagnózist valószínűleg az apját is kezelő orvos jó szándéka inspirálta, aki mindenképpen meg akarta óvni a fiút a katonai szolgálat megpróbáltatásaitól.

Komár Lászlóról egykori barátai, kollégái indulatkezelési problémái ellenére is alapvetően empatikus, mély érzésű, és nagylelkű karakterként beszéltek, aki az utolsó fillérjét is odaadta, ha valaki rászorult a segítségre.

1966 nyarán, miközben a Dogs néhány tagja a Balatonon mulatós zenét játszott, Komár László elindult az első Táncdalfesztivál résztvevői között. A lehetőséget elsősorban a kor kultúrkorifeusai által is támogatott Bergendy Istvánnak köszönhette, aki már Scampolós korszakában is meghívta saját együtteséhez vendégénekesnek.

Komár László a táncdalfesztiválon Vujicsics Tihamér Mit bánom én című szerzeményét énekelte, és gyorsan kiesett a versenyből. 

Akkoriban már nem a Földmunka Gépesítő Vállalatnál dolgozott, hanem egy könyvesboltban, de szégyenében – munkatársai elmondták, hogy látták bukását a televízióban – onnan is kilépett. Felkereste a Dogs tagjait, beszélgetésük alapján szembenézett a valósággal: a banda soha nem fog újra összeállni.

Az álláshirdetéseket böngészve figyelt fel egy ígéretes lehetőségre: vagonkirakodó segédmunkásokat keresnek havi 6000 forintért.

Komár László három hónapig rakodta a vagonokat, majd vett magának egy 4000 forintos mikrofont.

Cini

Komár László hangulatát, emberi viszonyait 1964-től párkapcsolati problémák is befolyásolták. A Scampolo együttes énekeseként ajánlottak figyelmébe egy gimnazista kislányt, Zalatnay Saroltát, Cinit.

Cini a próbaéneklésnél elkápráztatta a Scampolo tagjait, 

Komár Lászlónak pedig – aki addig az egyhetes kapcsolatoknak volt a híve – a szívét is rabul ejtette.

Cini ás László két közös éve nem volt mentes a buktatóktól.

Cini hangjának és egyéb adottságainak hamar híre ment a szakmában. 

A Scampolóval fellépő lánynak hamarosan egyéb lehetőségeket is felajánlanak, már akkor önálló rádiófelvételt készíthet, amikor párja nem is álmodhat arról. 

Komár László a Scampolóval elért koncert sikerei alatt is többször jelentkezik a Magyar Rádió Könnyűzenei Stúdiójába – énekesképző iskolájába –, amely ugródeszkát jelentett a hivatalos szakma felé, de rendre elutasították. 

Zalatnay Sarolta már országosan ismert énekesnőkét követte Komár Lászlót a Scampolóból a Dogs együttesbe. 

Egy alkalommal közösen léptek fel a Chemolimpex nevű vállalat rendezvényén. Annak kapcsán írta Komár László: 

Cini is ott volt a Chemol-bulin. Akkor is jól összekülönböztünk valamin, ráadásul ittam is, úgyhogy még jól el is vertem. Később már nem volt egyirányú az ilyesmi, mert ő is visszaütött. Elég vérzivataros volt a kapcsolatunk, néha verekedtünk rendesen.

Az 1966-os Táncdalfesztiválon, amelyről Komár László kiesik, Zalatnai Sarolta második helyezést ér el a Hol jár az eszem? Című dallal. Nem sokkal később Komár László megtudja, hogy az olykor napokra el-eltűnő kedvese Frenreisz Károllyal kezdett viszonyt. Zalatnai Sarolta éppen egy zenés produkció próbáján van a Madách Színházban, amikor Komár László felkeresi és rákérdez a hallottakra, valamint visszakéri a korábban a leánynak adott eljegyzési gyűrűt. 

Zalatnay Sarolta vulgáris elemekkel fűszerezett válasza után lefejeli az énekesnőt.

Komár László életrajzi könyvében arról ír: utóbb megbánta a tettét, bár a fejelés erőssége messze elmaradt attól, amit a Dogs együttes zongoristája tapasztalt.

Az énekes és az énekesnő kapcsolata idővel normalizálódott, és 1985-ben – mint azt Komár László megírta – még egy pásztorórára is sort kerítettek.

Profi lesz

A vagonrakodói munkát hátrahagyva Komár László – Faragó Judy István leszerelését követően – részt vesz az új Scampolo együttes 1966-os megalapításában. 

Akkor csatlakozik a formációhoz Presser Gábor is, aki szimpatikusnak találja a maga habitusától erősen különböző Komár Lászlót és kollegiális találkozásuk hamar barátsággá mélyül.

Komár László Presser Gábor tanácsára dönti el, hogy tovább képzi magát egy énektanárnál. Presser Gábor akkoriban a Zeneművészeti Főiskola zongora és ének szakára járt, és beajánlja barátját saját saját tanárnőjének Sík Olgának, aki örömmel vállalja a jó hangú fiatalember képzését. 

Komár László ezzel egy időben jelentkezik az Országos Szórakoztatózenei Központ stúdiójába is, ahol a kezdő énekesekhez hasonlóan szorgalmasan gyakorol, ismerkedik a kottával, s leteszi a kötelező vizsgákat. 

Mindeközben egy motorbontó üzemben dolgozik segédmunkásként, ahonnan csak az utolsó vizsgája után távozik. 

Presser Gábor az Omega együtteshez csatlakozva már korábban elhagyta az új Scampolót, s Komár László is másként kívánja folytatni a pályafutását.

A tanulmányai közben megszerzett kapcsolatainak köszönhetően 1969-ben elszerződhet a budapesti Moulin Rouge színvonalán működő szegedi Szeged bárba. 

Profi énekesi pályámat ebben a bárban kezdtem

– írja az önéletrajzában. 

Komár László, Karácsony János és Frenreisz Károly.
Fotó: Fortepan / Kanyó Béla / Fortepan / Kanyó Béla

A Latinovits-Komár-duett

Szeged után debreceni szórakozó helyeken lép fel, majd ismét Szegeden. Valamint az Expressz Ifjúsági és Diákutazási Iroda keretében egy koktél hajón is dolgozik. A jól fizető hajós koncerteken az Atlas, majd a Non Stop együttes kíséri. Utóbbi akkoriban tagja között tudhatja a dobos Köves Miklóst, a gitáros Závodi Jánost, a több hangszeren is virtuóz Viktor Mátyást.

Vidéki évei alatt Hofi Gézával, Sas Józseffel is összebarátkozott a különböző szórakozóhelyek esztrád műsorai közben. 

Szabadidejét snóblizással és csajozással tölti. A snóbliban saját bevallása szerint mindig csal, a nőket illetően széles palettáról válogat. 

Egy alkalommal a rendőrség tör rájuk, miközben meghitt pillanatokat él át tizennyolc éves szeretőjével. A lányt viszik el mellőle (?) közveszélyes munkakerülésért.

Számos viszonya van férjes asszonyokkal is, köztük az Expressz utazási iroda egyik vezetőjével.

Második szegedi tartózkodása idején egy vegyész professzor tágas polgári lakásának cselédszobájában talál albérletre. Amikor a lakástulajdonos egy hónapra családjával nyaralni utazik, 

Komár László zárt körű bordélyként üzemelteti az ingatlant.

Nem lesz belőle botrány, mert mire a tulajdonos család hazaérkezik a nyaralásról, otthonuk minden zuga ragyog a tisztaságtól – Komár László a nála munkát vállaló lányokkal takaríttatta ki érkezésük előtt. 

1972-ben tér vissza Budapestre, ahol Presser Gábor támogatásával szerepet kap a Vígszínház korszakalkotó produkciójában A képzelt riport egy popfesztiválról című musicalben.

Az öntörvényű, de a hivatásában rendkívül professzionális, valamint baráti kapcsolataiban mély érzésű és megbízható énekest még a Vígszínház akkori igazgatója, a filmes és színházi szaktekintély, a már életében legendának számító Várkonyi Zoltán is szívébe zárja. Cimborájává fogadja a nehéz természetű Latinovits Zoltán is. Amikor egy hajnalba nyúló korhelykedésük után Komár László be akar térni a Váci utcai Anna presszóba, hogy könnyítsen magán, Latinovits ráveszi: 

könnyítsenek magukon együtt, a belvárosi utcára kihelyezett muskátlis ládákba. 

A Kádár-kor viszonylag eseménytelen világában hamar híre megy sajátos performanszuknak, amelyet nem követ retorzió. Igaz, állva is elintézhető produkcióról volt szó.