A sevillai borbély egy humoros, szórakoztató történet, olyan sajátos megközelítése a világnak, amelyben Rossini szándékosan elrajzolja a karaktereket, felnagyítva egyes tulajdonságaikat. Ebből és a szereplők találkozásaiból születnek aztán azok a komikus jelenetek, amik stilizáltan egy némafilm forgatás kulisszái közé helyezve még hangsúlyosabbá válnak
– magyarázta Káel Csaba, a darab rendezője, Kossuth- és Nádasdy Kálmán-díjas magyar filmrendező, érdemes művész, a Müpa vezérigazgatója.
Hozzátette: „A díszletek között ott vannak a "forgatás" eszközei és plusz bájt ad az egésznek, hogy a kamera képét kivetítve láthatják a nézők. A korabeli burlesque-szerű megközelítésben számtalanszor előfordult, hogy a kamerához lépett a színész és ott mutatta be tudományát. Ezt itt is elég sokat alkalmazzuk.”
A némafilmes koncepciót Rossini dallamismétlései is segítik, a rendezés pedig igyekszik zeneileg is leporolni a darabra évszázadok alatt rárakódott előadásbeli tradíciókat és eredeti frissességében megmutatni az operát. A történet kap egy egészen új értelmezést, mely által a cselekmény humoros pillanatai mellett a két műfaj keveredése közötti ellentmondások is felerősödnek, pedig a rendező elmondása szerint nemhogy kihívást jelentett, hanem épp segítette egymást a két stílus.
Az előadás a Magyar Állami Operaház és a Margitszigeti Szabadtér Színház közös bemutatója, közreműködik az Operaház Zenekara és Énekkara, vezényel Rajna Martin első karmester.