Dalra falad
Aradszky László lelkes munkaerő, ugyanakkor munka közben gyakran dalra fakad, amit kollégái tapssal jutalmaznak.
Mindig szívesen énekelt, ha nem is készült erre a pályára. Azonban a „galeri” tagjaival – a balhékkal idővel felhagyó, inkább csak szórakozni együtt járó társasággal – gyakran megfordult a Hősök tere és az Andrássy út ( akkoriban Népköztársaság útja) sarkán üzemelő Tünde étteremben. Aradszky László egy alkalommal megkéri a helyiség zongoristáját, Gömöry Györgyöt: hadd énekeljen el a kíséretében néhány dalt.
Az étterem publikuma és Gömöry György biztatni kezdik a szakmai irányváltásra, a töltőtolljavítók közösségétől pedig konkrét segítséget kap.
Bajor Tibor felesége, Bajor Edit – akkoriban rendezőasszisztens a Pannónia Filmstúdióban, később szinkronrendező – összehozza az ifjú töltőtolljavítót a zongoraművész, pedagógus Vécsey Ernővel, aki 1958-tól korrepetitorként segíti a hangképzés fejlesztésében.
Vécsey Ernő száz forintos óradíjért oktat, ami komoly összeg akkoriban. A tanítvány édesapja fizeti. Amikor 1960-ban Vécsey Ernő tanítani kezd az Országos Szórakoztatózenei Központ Stúdiójában (OSZK), akkor Aradszky László is bekerül az intézmény díjmentes stúdiumára. Mindamellett még abban az évben jelentkezik a Magyar Rádió Tánczenei Stúdiójába is, ahol a zeneszerző, zongoraművész Balassa B. Tamás növendéke lesz.
Aradszky László tanulóévei alatt abszolválja első hivatalos fellépését, a Zárai-Vámosi házaspár „előénekeseként” a MÁV kultúrházában.
Kedvenc énekese ugyanakkor Németh Lehel, általában az idősebb pályatárs dalait énekli. Erre hivatkozva – „Nincs szükség második Németh Lehelre” – meneszti tanulmányai második évében a Magyar Rádió Stúdiójának vezető tanára, a zeneszerző Bágya András
Híre megy a városban
Aradszky László nem keseredik el.
Időközben megszerezte az OSZK működési engedélyét, amely lehetővé teszi a hivatalos fellépéseket a szórakozóhelyeken. Nem sokkal később az Országos Rendező Iroda (ORI) engedélyét is megkapja, amellyel már nagyszabású rendezvényeken is részt vehet.
Az ORI-vizsga eredményét még ki sem hirdették, amikor Futár András, az ORI neves szervezője megszólította az intézmény büféjében sörözgető Aradszky Lászlót és elmondta: Németh Lehel nem tud részt venni az aznap esti koncerten Harkányfürdőn, ezért Aradszkynak kell beugrania.
Futár András már tudta, hogy az énekes vizsgája sikeres volt, Aradszky pedig beszaladt a Töltőtolljavító Ktsz.-be, ahol a délutáni-esti műszakba volt beosztva. Amikor Bajor Tibor megtudja, hogy szerelőjének a kor legnagyobb sztárjának számító Németh Lehelt kell helyettesíteni a női előadók között ugyancsak favorit Ákos Stefi mellett, felajánl három hónap fizetés nélküli szabadságot - arra számítva, hogy ezt a lehetőséget bizonyára követi még néhány másik.
Aradszky László töltőtollszerelői pályafutása azonban aznap örökre véget ért.
Bágya András pedig nem sokkal később visszahívja a rádió stúdiójának növendékei közé. Aradszky László szorgalmát és elhivatottságát jelzi, hogy vissza is megy - miközben már számtalan fellépési lehetősége van.
A rádiótól való menesztése idején a főváros három legfelkapottabb szórakozóhelyén lép fel esténként: a Moszkva Kertben, a Béke Kupolában és a Marikában. Utóbbi kerthelyiségében az ötszáz-hatszáz fős közönség előtt Németh Lehel is fellép, ahogy a már énekesként befutott Koós János ugyancsak.
Aradszkynak, az új fiúnak hamar híre megy a városban.
Aranyévek
Egy nap S. Nagy István keresi fel a lakásán. A szövegíró elmondja: lenne számára egy szerzeménye, amelynek zenéjét Dobos Attila jegyzi. Aradszky László a Még ide-oda húz a szív! című dalt énekli a Magyar Rádió stúdiójának utolsó vizsgáján, s a szám bekerül a Magyar Rádió 1963-as Tessék választani! című, az Erkel Színházban megtartott nyilvános tánczenei versenyére. Aradszky László megosztott első díjat nyer. (Lásd még az első, A hokedli című fejezetet. SZ. Á.)
Aradszky László következő hét éve igazi aranykor. Ami mégis árnyat vet rá: édesapja 1962-ben agyvérzést kap, 1990-es haláláig féloldalára bénán él.
László fia tartja el, ahogy az édesanyját is, majd 1970-ben kötött házassága után már két család megélhetése múlik rajta.
Ugyanakkor: fesztiválsikerek, Aranylemezzel jutalmazott kislemezek, országos turnék a honi könnyűzenei és színházi szakma legnevesebb előadóival, televíziós, rádiós lehetőségek.
1967-ben Cannes-ban vesz részt egy gálaműsoron. Olyan művészekkel találkozhat, mint Tom Jones, Karel Gott, Petula Clark vagy Telly Savalas, a színész, aki kiválóan énekelt.
Külhoni és országos turnék mellett gyakran lépett fel az Ifjúsági Parkban is.
Egy megszólalásában sajátos elismeréssel említette Rajnák Lászlót, az Ifjúsági Park akkori igazgatóját. Rajnák megosztó személyiség volt: megkövetelte az öltönyt és a nyakkendőt az ifjú vendégektől, a renitenseket maga és emberei pofonokkal büntették olykor a szocialista „etikett” megszegésére hivatkozva. Rajnák László 1974-ben került vizsgálati fogságba, miután kiderült, hogy vezetőtársaival együtt több százezer (akkori) forintot elsikkasztott. Az Ifiparkban dolgozó építőipari szakemberek építették Rajnák emeletes velencei villáját is, ahol a kulturált szórakozás apostola a barátaival duhajkodott. A Legfelső Bíróság 1975-ben jogerősen hat év szigorított börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte.
Aradszky László így látta az ifi parki szép napokat:
Rajnák Laci, a főnök fantasztikus krapek volt, olyan fegyelmet tartott, hogy ilyet munkatáborban sem lehetett látni. Kiadta a jelszót, hogy szórakozzon mindenki, de csak kulturáltan. Nagy élményt jelentett ott fellépni, hiszen szinte nem is volt különbség a hétköznap és a hétvége között, mert mindig tele volt a Park csinos lányokkal és tomboló fiatalokkal.
A sztár hétköznapjai
Aradszky László sikerében kiváló hangja mellett előadói képességének, színészi készségének is része volt. Ahogy a közvetlenségének ugyancsak. A közönségtalálkozókon az öniróniától sem tartózkodva beszélt a pályafutásáról, kulisszák mögötti történésekről.
Gyakran felidézett epizód az a vidéki turné, amelyen a színre lépés előtt nekilátott felvarrni a zakójáról leszakadt gombot, miközben mellé lépett a kor neves komikusa, Keleti László és megkérdezte:
Nocsak, te varrni is tudsz?
Aradszky azt felelte:
Minthogy az apám szabó.
Keleti felsóhajtott:
Hmm, lett volna inkább énektanár.
Szó esett arról is, hogy amikor Szécsi Pál meghallotta egy vidéki turnén a kisvárosi vurstliban, hogy a céllövölde hangszórója a Szomszédasszony, fütyülök a lányára című Aradszky-dalt bömböli, akkor Szécsi fennhangon kérte ki magának: nem elég, hogy neki egész éjszaka a kétes képességű kolléga horkolását kell hallgatnia a szállodai szobában, még felüdülésre vágyva, a vásári forgatagban is egy gyenge dalocskájával fárasztják.
Első sikereinek időszakára visszaemlékezve ugyanakkor Aradszky László mindig hangsúlyozta:
a sarkos ugratások ellenére valójában a szeretet hatotta át a szakmáját, irigységnek nyoma sem volt, sőt, szurkoltak egymásnak az énekesek.
Egy kubai fesztiválon Koncz Zsuzsa társaságában vett részt, s mivel nem volt jelen rendőr, amikor Hemingway egykori házában zenésztársa rálökte az ágyra, a jelenlévő helyiek is csak nevettek. A kubai fesztivál kapcsán azt is elmondta: a fellépés után amerikai dollárban kapták a fizetésüket, s hazatérve Koncz Zsuzsával együtt gyakran jártak a Konzum Turist budapesti boltjába, ahol csak valutával lehetett fizetni – diplomatáknak, illetve azoknak, akik igazolni tudták, hogy hivatalosan birtokolnak nyugati fizetőeszközt.
Változások küszöbén
Aradszky László a kor egyik neves énekesnőjével, Ambrus Kyrivel itthon lépett fel egy november 7-i műsorban. Az engem csak a majom érdekel című számot adták elő. A produkció akkor fulladt kis híján nevetésbe, amikor tudatosult bennük:
mögöttük egy bronz Lenin-fej tekint a publikumra.
1968-ban az Expressz együttes tagjaival, más fellépőkkel már hazafelé tartottak egy észak-magyarországi fellépésről, amikor végtelennek tűnő katonai konvoj állta útjukat. Fellépések után megesett, hogy elfolyt némi alkohol, s talán annak is betudható, hogy Aradszky László egyszer csak lehúzta a busz ablakát, és megjegyzéseket tett a Csehszlovákia felé haladó menetoszlop parancsnokaira. Népszerűségének köszönhetően ennek akkor éppen úgy nem lett azonnali következménye, mint azoknak a ritkás, de felhevült állapotban csak kibukó megjegyzéseinek sem, amelyekből kiderült:
az életet habzsolva is tudja, hogy kik, s miféle alakok biztosítják számára a kiváltságokat.
Egy 1991-es interjújában nyilatkozta a Kurirban:
A szakma tudja, hogy amikor jó kedvem volt, akkor igencsak hangosan mondtam olyasmiket, mint Orbán Viktor tavaly június 16-án. Most sikk lehet ezt emlegetni, nem ragaszkodom hozzá, hogy megírd. De régebben is nyilatkoztam, hogy a Csekénél (A Szabad Európa Rádióban. SZ. Á.) többet énekelek, mint a Magyar Rádióban.
A kilencszázhatvanas években a táncdalénekesek számára olykor olyan beategyüttesek biztosították a kíséretet, mint az Illés vagy az Omega. A jó viszony azt követően is megmaradt közöttük, hogy a beatzenekarok a 'kilencszázhetvenes évekre „kinőtték” magukat, és a fiatalabb generációk számára első számú kedvencekké váltak. Ugyanakkor a táncdalénekesek legjobbjai közül is jó páran akadtak, akik a műfaj- és részben a nemzedékváltás ellenére sem feltétlenül kerültek ki a rivaldafényből. Számukra is bőven akadtak fellépési lehetőségeik, ahogy évről évre megjelenhettek új lemezeik, amelyek el is fogytak. A táncdal műfajának új szereplői is megtalálták helyüket a rock-, illetve beatzene dübörgése ellenére. És aki kevésbé volt szerencsés, rendszerint az sem veszett el.
Kinek kellesz már?
Aradszky László interjúiban Bajor Tibor, az egykori párttitkár éppen olyan váratlansággal bukkan fel, ahogyan dr. Erdős Péter.
Erdős doktor a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat egyik vezetőjeként a Kádár-korszak honi könnyűzenei világának korlátlan ura volt. Nem tudni, hogy milyen apropóból jelent meg Aradszky László Erdős Péter irodájában az 1970-es év valamely napján. Aradszky László a találkozás kapcsán a következőket mondta a beatkorszak.hu-n megjelent életútinterjújában:
Erdős irodájában ültem, és a popcézár elkezdte magyarázni, hogy kinek kellek én. Mondom, tudod, kinek magyarázz, majd felálltam, kimentem és puff, rácsaptam az ajtót.
A mandarchiv.hu-n megjelent 2015-ös interjújában pedig azt mondja:
A hetvenes években, zeneszerzőm és barátom, Dobos Attila külföldre távozása után nehéz tizenhat év következett. A pontos okot persze csak találgathatjuk, de 1986-ig nem jelent meg lemezem. Mondhatnám azt is, hogy mellőzött lettem. Erdős Péter lemezgyári főszerkesztőre rá is csaptam az ajtót. »Kinek kellesz már?« – kérdezte.
A találkozás után Aradszky László jórészt eltűnt az itthoni színpadokról.
Mindamellett dalai felbukkantak a rádióban, a Nem csak a húszéveseké a világ című slágere életigenlő himnuszként öröklődött tovább nemzedékről nemzedékre.
Amikor egy ajtó becsukódik
Újabb lemez ugyan több mint másfél évtizedig nem jelent meg az énekestől, de nem sokkal az Erdős doktorral történt afférja után ismét sorsfordító találkozást hozott számára az élet. A beatkorszak.hu-n megjelent interjúban mondta el:
Rá két-három napra valahol Fejér megyében léptünk fel, és odajött hozzám egy úr, szuper elegáns, egy nagyon csinos feleséggel, bemutatkozik, ő dr. Vadász Torontóból. Doktor, mert praktizál, és van egy étterme a Bloom Streeten és szeretne engem meghívni oda. Akkor még bennem volt az Erdős-affér élménye, még hallottam is magamban a becsapódó ajtót, tudtam, hogy ebből sok jó nem sülhet ki. Előadás után Vadász doktorék felvittek a kocsijukkal Pestre, és még akkor beültünk egy bárba és ott szépen lezongoráztuk az egész történetet, majd utána mindenki ment a maga útján, azt követően még körülbelül tizenkétszer mentem ki Kanadába és Amerikába. A magyar sajtó úgy értelmezte mostanában, hogy tíz évig külföldön éltem. Ez persze nem így volt, mindig csak szerződésben jártam kint, vagy turnéban.
Félreérések elkerülése érdekében: az illetékes állami szervek engedélyével.
Aradszky László külhoni élményei kapcsán 2016-ban az Evangélikus Élet című lapnak is nyilatkozott:
Kiengedtek, talán abban a reményben, hátha kint maradok. Pechükre mindig visszajöttem. Tizenháromszor voltam Amerikában, mert mindig visszahívtak. Volt, hogy a tiszteletemre házibulit szerveztek, a tenyerükön hordoztak. De volt ott egyszer egy disszidens hölgy, aki elkezdte ócsárolni a magyarországi viszonyokat. Hogy a vécék milyen koszosak, ami igaz volt. Hogy milyen nagy szemét és kosz van Pesten, ami szintén igaz volt. Na, de hogy nézett ki Budapest 56-ban és utána? Rendbe kellett hozni. Felálltam, mert nem tűrhettem, hogy a hazámat bántsák. Pedig itt akkor Kádár-rendszer volt. Ezt vagy elhiszik nekem az olvasók, vagy nem. És én ezt nem félek elmondani. Evangélikus vagyok, nem félek.