Baska magyarul beszél - a felvidéki magyarság kitelepítésének drámai története

Részlet a Baska magyarul beszél című filmből

Fotó: Cameofilm

Hatalmas sikerrel mutatták be New Yorkban és Torontóban a Magyar Mozgókép Díjjal kitüntetett Baska magyarul beszél című dokumentumfilmet, amely a festő- és szobrászművész Baska József élete és művészete szempontjából is jelentős gyerekkori traumáját meséli el. A filmet Baska József lánya, Baska Barbara rendezte. A film azt az eseményt mutatja be, amikor 1947 januárjában a rozsnyói Baska-családot több tízezer magyarhoz hasonlóan a Benes-dekrétumok értelmében a csehszlovák kormány a Szudéta-vidékre telepítette volna, de az „elszlovákosodás” helyett a család egy szekéren menekülve éjszaka átszökött Magyarországra. A filmet Baska Barbara nemcsak rendezte, hanem szereplőként el is mesélte édesapja - és ezzel együtt sok százezer ember - történetét. A New York-i és a torontói bemutatóra sok ott élő magyar jött el, köztük olyan művészek is, akiket Baska József tanított. Baska Barbara az Origónak elmondta: a bemutató után könnyes szemmel emlékeztek a mesterükre. Úgy fogalmazott: sokan nem ismerték a felvidéki magyarság történetét és a filmen keresztül tudták meg, mi történt pontosan. “Számomra misszió, hogy beszéljek erről, mert honnan tudhatnánk, hogy hova tartunk, ha nem tudjuk, honnan jövünk” - mondta a rendező. Interjú Baska Barbarával.

A múlt héten mutatták be New Yorkban és Torontóban a Baska magyarul beszél című filmet. Hogyan fogadta a közönség?

New Yorkban a Museum of the Moving Image különleges dizájnépületében mutatták be az alkotást, Torontóban pedig a II. Törőcsik Mari Filmfesztiválon. Sokat gondolkodtunk a bemutató előtt, hogyan vetítsük a filmet: angol szinkronnal vagy felirattal? Végül a feliratozás mellett döntöttünk, mert a film címe is az, hogy Baska magyarul beszél. Mindegy, hol járunk, Európa más országaiban vagy Amerikában, Baska akkor is magyarul beszél. A vetítés után Csáki Attila producerrel és Juhász Anna irodalmárral beszélgettünk, a moderátor Kárász Róbert volt. A filmvetítést a New York-i Liszt Intézet szervezte - Palotai Csenge vezetésével, aki a szakmai koordinátora volt az eseménynek. A New York-i bemutató múlt hét szerdán volt, és a helyi magyar közösség jeles képviselői is megjelentek.

Eljöttek New Yorkban élő művészek, akiket még édesapám tanított az egyetemen - tehát nemcsak ott élő, magyarul beszélő, saját nemzetségére büszke emberek, hanem személyes kötődésük is volt édesapámmal, hiszen a mesterük volt.

Édesapám 45 évig tanított az Iparművészeti Főiskolán - ma MOME -, és nyomott hagyott mindenkiben, akit oktatott. Különösen megható volt, hogy micsoda szeretettel emlékeztek édesapámra. Közülük volt olyan, aki még engem is ismert egészen kislány koromból.

Bemutató New Yorkban - a képen Baska Barbara filmrendező
Fotó: Baska Barbara

Volt lehetősége velük beszélgetni?

Hogyne, természetesen. Volt, aki Erdélyből jött és hasonló sorsot megélt, de nem ismerte a felvidéki magyarság történetét. Ezt ugyanis nem tanították, a családokban sem esett szó erről. 

Nincs kellőképpen feldolgozva ez a történet, pedig százezreket érint - beleértve az unokákat és a gyerekeket is, hiszen a történet fájdalma tovább öröklődik, ezért is fontos, hogy beszéljünk róla. 

A bemutatón megjelent fiatalok egyáltalán nem ismerték a történetet, de mégis pillanatok alatt közel került érzelmileg hozzájuk, hiszen a nagyszülők hordozták a traumát, és az unokák is ismertek egy-egy történetet, legendát. A magyarok sorsa közös - tele háborúkkal és borzalmas eseményekkel. Fontos beszélni a történelmünkről, mert honnan tudnánk, hogy merre tartunk, ha nem tudjuk, honnan jövünk. Nekem ez misszió.

A Baska magyarul beszél című film bemutatója New Yorkban
Fotó: Baska Barbara

A torontói bemutatón is hasonló élményeket élt át?

Torontóban a II. Törőcsik Mari Filmfesztiválon mutatták be a filmet, ami talán még érdekesebb volt, hiszen Törőcsik Mari az egyik legfontosabb színésze volt nagyapámnak - Rényi Tamás filmrendezőnek. Marival jóban is volt a családunk. Megható volt, hogy az ő nevével fémjelzett fesztiválon mutathattuk be a filmet, amely édesapámról szól. 

Torontóban is érkeztek a felvidékről és Erdélyből származó magyarok, sőt, voltak köztük rozsnyóiak is, akik könnyes szemmel jöttek ki a filmvetítés után a teremből. Egyikük még a film vetítése közben fel is kiáltott, amikor meglátta a várat.

Ezek azok a pillanatok, amikor az ember azt érzi, hogy volt értelme elkészíteni a filmet. Pontosan ezért éri meg. Ráadásul ott volt velem a kisfiam is, aki szerepel a filmben, és viszi tovább a bemutatók, a filmforgatás és a díjátadások élményét. Tudja, hogy fontos a nagyapja és a dédapja története, és felnőtt korában ő is tovább meséli majd a drámánkat. Még egyszer mondom: ez misszió, mert így lehet feldolgozni a traumákat, és lélekben barátokra találni ebben a magyar sorsban.

Bemutató New Yorkban
Fotó: Baska Barbara

Mi lesz a film következő állomása?

Több itthoni helyszínen is bemutatjuk a filmet: Szentendrén és Miskolcon például, de megyünk még Bécsbe és Londonba is, valamint különböző fesztiválokon is látható lesz. 

Bárhol járunk, mindenhol értik, hogy miért rendkívül fontos a cím, ami egyfajta kiáltvány is: Baska magyarul beszél. Mert Baska igenis magyarul beszél, beszélt, és mindig magyarul beszél majd.

 Ez rendkívül fontos volt édesapámnak. Ugyanazt az indulatot érzem én is, ezért mesélem a történetét szóban, írásban, filmben, ahogyan csak lehetséges.