A múlt héten mutatták be New Yorkban és Torontóban a Baska magyarul beszél című filmet. Hogyan fogadta a közönség?
New Yorkban a Museum of the Moving Image különleges dizájnépületében mutatták be az alkotást, Torontóban pedig a II. Törőcsik Mari Filmfesztiválon. Sokat gondolkodtunk a bemutató előtt, hogyan vetítsük a filmet: angol szinkronnal vagy felirattal? Végül a feliratozás mellett döntöttünk, mert a film címe is az, hogy Baska magyarul beszél. Mindegy, hol járunk, Európa más országaiban vagy Amerikában, Baska akkor is magyarul beszél. A vetítés után Csáki Attila producerrel és Juhász Anna irodalmárral beszélgettünk, a moderátor Kárász Róbert volt. A filmvetítést a New York-i Liszt Intézet szervezte - Palotai Csenge vezetésével, aki a szakmai koordinátora volt az eseménynek. A New York-i bemutató múlt hét szerdán volt, és a helyi magyar közösség jeles képviselői is megjelentek.
Eljöttek New Yorkban élő művészek, akiket még édesapám tanított az egyetemen - tehát nemcsak ott élő, magyarul beszélő, saját nemzetségére büszke emberek, hanem személyes kötődésük is volt édesapámmal, hiszen a mesterük volt.
Édesapám 45 évig tanított az Iparművészeti Főiskolán - ma MOME -, és nyomott hagyott mindenkiben, akit oktatott. Különösen megható volt, hogy micsoda szeretettel emlékeztek édesapámra. Közülük volt olyan, aki még engem is ismert egészen kislány koromból.
Volt lehetősége velük beszélgetni?
Hogyne, természetesen. Volt, aki Erdélyből jött és hasonló sorsot megélt, de nem ismerte a felvidéki magyarság történetét. Ezt ugyanis nem tanították, a családokban sem esett szó erről.
Nincs kellőképpen feldolgozva ez a történet, pedig százezreket érint - beleértve az unokákat és a gyerekeket is, hiszen a történet fájdalma tovább öröklődik, ezért is fontos, hogy beszéljünk róla.
A bemutatón megjelent fiatalok egyáltalán nem ismerték a történetet, de mégis pillanatok alatt közel került érzelmileg hozzájuk, hiszen a nagyszülők hordozták a traumát, és az unokák is ismertek egy-egy történetet, legendát. A magyarok sorsa közös - tele háborúkkal és borzalmas eseményekkel. Fontos beszélni a történelmünkről, mert honnan tudnánk, hogy merre tartunk, ha nem tudjuk, honnan jövünk. Nekem ez misszió.
A torontói bemutatón is hasonló élményeket élt át?
Torontóban a II. Törőcsik Mari Filmfesztiválon mutatták be a filmet, ami talán még érdekesebb volt, hiszen Törőcsik Mari az egyik legfontosabb színésze volt nagyapámnak - Rényi Tamás filmrendezőnek. Marival jóban is volt a családunk. Megható volt, hogy az ő nevével fémjelzett fesztiválon mutathattuk be a filmet, amely édesapámról szól.
Torontóban is érkeztek a felvidékről és Erdélyből származó magyarok, sőt, voltak köztük rozsnyóiak is, akik könnyes szemmel jöttek ki a filmvetítés után a teremből. Egyikük még a film vetítése közben fel is kiáltott, amikor meglátta a várat.
Ezek azok a pillanatok, amikor az ember azt érzi, hogy volt értelme elkészíteni a filmet. Pontosan ezért éri meg. Ráadásul ott volt velem a kisfiam is, aki szerepel a filmben, és viszi tovább a bemutatók, a filmforgatás és a díjátadások élményét. Tudja, hogy fontos a nagyapja és a dédapja története, és felnőtt korában ő is tovább meséli majd a drámánkat. Még egyszer mondom: ez misszió, mert így lehet feldolgozni a traumákat, és lélekben barátokra találni ebben a magyar sorsban.
Mi lesz a film következő állomása?
Több itthoni helyszínen is bemutatjuk a filmet: Szentendrén és Miskolcon például, de megyünk még Bécsbe és Londonba is, valamint különböző fesztiválokon is látható lesz.
Bárhol járunk, mindenhol értik, hogy miért rendkívül fontos a cím, ami egyfajta kiáltvány is: Baska magyarul beszél. Mert Baska igenis magyarul beszél, beszélt, és mindig magyarul beszél majd.
Ez rendkívül fontos volt édesapámnak. Ugyanazt az indulatot érzem én is, ezért mesélem a történetét szóban, írásban, filmben, ahogyan csak lehetséges.