– Lőrincz Sándor: Pályája kezdetén arra vágyott, hogy egy mágikus teret teremtsen önmaga köré. Később aztán rájött: létezett az már korábban, mindannyiunktól függetlenül. Ha valamelyik művére, a Körforgásra mindenképpen igaz: e mágikus tér még közelebb jött hozzánk, itt van körülöttünk, itt van bennünk. Régi vágya valósult meg e koreográfiával?
– Bozsik Yvette: Nem terveztem ezt a koreográfiát. A sorsnak köszönhető, hogy megcsináltam, amiért nagyon hálás vagyok, mert a darab folyamán lehetőségem van szembesülni anyaságommal. Kisfiammal, Mirkóval együtt táncolunk: Anya és Gyermeke, a két főszerep. A Gyermeknek van egy felnőtt Férfi megjelenítése is, ezt Zambrzycki Ádám alakítja, és jelen van az Apa szerepében – Vati Tamás – , aki folyamatosan halad körbe; hol lassan, hol begyorsulva. A többi szerepeket, a hét emberi csakrát a Társulat táncosai ábrázolják.
– Anya és fia együtt táncol a darabban, hiszen – gyakori táncpartnerén, Vati Tamáson túl, aki az előadás látványtervezője is –, szép párost alkot fiával, Iványi Mirkóval, akit a látványos koreográfiában végigkísér a felnőttkor küszöbéig, de azt követően is ott marad mellette féltő, óvó anyaként. Milyen érzés Mirkóval a színpadi jelenlét? Hogy zajlottak a próbák, hiszen mégiscsak az édesanyja instruálta?
– Mirkó imád mozogni, tornázni és táncolni. A koreográfiában kijelölöm neki az utat, de sok szabad lehetőséget adok neki, hogy megmutassa jelenlegi tudását. A tér közepén a középpontot szimbolizáló forma egy szertornász eszköz, egy körzsámoly, amelyen tornász képességeit is meg tudja mutatni Mirkó, aki a Testnevelési Főiskola Sportegyesülete tagjaként tanul dr. Gyulai Gergely vezető edzőnél. Mirkóval imádok együtt lenni a színpadon, úgy érzem, ő fogja továbbvinni azt az utat, amit én elkezdtem.
– Az ember idővel bölcsebb lesz, s jobban foglalkoztatja az idő, a születés, a kiteljesedés, az elmúlás, szóval a körforgás, mint korábban. Ez az élet és a természet örök rendje. Legújabb művében mindez kiemelt hangsúlyt kap, de a teremtett rend harmóniája is ott van a térformákban, a mozdulatokban, a társulat összjátékában, s a zenében. E darabjaira hullott világban miként őrizhető meg az ember fénye, s a benne lévő harmónia? Egyáltalán van még vágy a harmóniára, a lélek fényére?
– Az emberi szívekben ott van a harmóniára törekvés, a szeretetre való vágy. Ez a nagyon hangos világ azt sugallja, hogy örökösen féljünk, hiányérzeteinkért másokat hibáztassunk, egymásra mutogassunk. Különösen nagy szükség van most, ebben a káoszban a Szív üzenetére, hogy döntéseinkben elsősorban ne a fejünket használjuk, hanem a belső megérzéseinket. Hálás vagyok, hogy pályám során eljutottam odáig, hogy szabad lehessek és hogy szabadon dönthessek darabjaimról. Ez a szabadság minden művészi formának az alapja, mert nem másolunk, hanem teremtünk.
– A Párizsban élő, svájci zeneszerző, Philippe Heritier ihletett zenéje tovább erősíti a tánccal megmutatott-kifejezett mondanivalót. Érezhető, hogy a zeneszerzőt is megérintette ez az örök téma. Könnyű volt az együttműködés, vagy szabad kezet kapott a zeneszerző, akihez régi kapcsolat fűzi?
– Már több, mint 30 éve dolgozunk együtt. Szavak és személyes kontaktus nélkül is megértjük egymást. Philippe kéri, hogy írjam meg neki az előadás témáit, s ő szabadon elkezd dolgozni a hangulatokkal, és küldi a zenét. Ha valamit kérek, az az, hogy egy zene legyen hosszabb vagy rövidebb, egyébként rábízom a zenei kompozíciót.
– A nász, a születés, az élet, a kiteljesedés, az elengedés művészete, az elmúlás, a halál mind-mind különös misztérium. Koreográfiái láttán elmondható: Önnek az élet a legfőbb inspirátora. Kiszámítható és váratlan pillanatok sora, a flow, az áramlás, s minden, ami mozog körülöttünk, ami energiát ad. Milyen színpadi produkció van készülőben?
– Most éppen a Hamupipőkét rendezem az Operettszínházban, mely egy ősbemutató lesz, Pejtsik Péter zeneszerző új zenéjével, aki 28 dalt írt a darabhoz és Orbán János Dénes drámaíró most készült szövegkönyvével. Ennek november 15-én lesz a bemutatója. A Társulattal egy gyermekdarabot fogunk csinálni, a Jancsi és Juliskát; Mirkó lesz Jancsi. A Nemzeti Táncszínházban jövő év április 18-án mutatjuk be. S mindeközben táncosként dolgozom, a Társulat néhány tagjával együtt a Vér vagyok című előadásban, Jan Fabre rendezővel a Nemzeti Színházban.
– A Nemzeti Táncszínházban örömteli esten ünnepelte a társulat a 30. születésnapját. Akkor elmondta: szeretné, ha végre lenne állandó helye társulatának. Most valamivel előrébb léptek e téren?
– Régóta szeretnénk egy saját helyet, ahol próbaterem van, raktár és egy műhely; ezen dolgozunk. A saját színház ötlete már régi, tervem egy háromgenerációs színház, ahol délelőtt gyermekeknek, délután szépkorúaknak, este pedig felnőtteknek szóló előadások lesznek. Egyelőre ez egy elképzelés, remélem, meg fog valósulni.
– E fantasztikus és – megkockáztatom – fanatikus csapat különleges színfolt a hazai táncművészetben, de táncolni egyébként is csak amolyan „szent őrülettel” lehet. Nem tart utánpótlás-gondoktól?
– Vannak fiatal táncosok a Társulatban, és sok ifjú táncossal dolgozom együtt, akik ösztöndíjasként részt vesznek a Társulat produkcióiban. Mivel a Táncművészeti Egyetemen tanítok, szemmel tartom a fiatal tehetségeket. Magyarországon a Táncművészeti Egyetemen magas színvonalon folynak a képzések, én a koreográfusokat tanítom. A balett, a modern tánc és a néptáncképzés is nagyon jó, így attól nem tartok, hogy nehéz lenne megtalálni az utánpótlást. Bár, ahhoz, hogy valaki ehhez a Társulathoz tartozzon, több kell, hogy valaki csak jó táncos legyen. Remek előadóművésznek kell lennie és emberileg is motiváltnak.
– Szóval egyáltalán megfogalmazható, hogy mit ad a tánc, a mozgás, a koreografálás és a rendezés a Kossuth-díjas Bozsik Yvette-nek?
– Örömöt, az önkifejezés szabadságát, és egyben gyógyító forrás számomra. Képzeletbeli és valós időutazás. Játék, játékosság. Még aktívan táncolok, fiatalon tart a tánc, benne a tart a körforgásban.
Körforgás
Előadják: Bozsik Yvette, Vati Tamás, Iványi Mirkó, Hasznos Dóra, Hortobágyi Brigitta, Samantha Kettle, Bujdosó Anna, Krizsán Dániel, Gombai Szabolcs, Maurer Milán, Zambrzycki Ádám
zene: Philippe Heritier
fény: Pető József
látvány: Vati Tamás
vizuális háttér, kreatív producer: Iványi Marcell
jelmez: Berzsenyi Krisztina
jelmezkivitelező: Matisz Gábor
konzultáns: Karakó István, Hajas Zsófia
asszisztens: Soós Erika
koreográfus: Bozsik Yvette és a társulat táncművészei
rendező: Bozsik Yvette
Támogatók: Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő, Kulturális és Innovációs Minisztérium, Magyar Művészeti Akadémia