Rendkívüli látvány, rendkívüli rendezés, rendkívüli énekesek - ez A sevillai borbély

A sevillai borbély - Káel Csaba rendezésében

Fotó: Berecz Valter

Könnyed, szellemes muzsika, humoros helyzetek, valódi kikapcsolódás - erre vágytam, amikor beültem az Erkel Színházba, hogy megnézzem Rossini: A sevillai borbély című vígoperáját. Ráadásul tudtam, hogy Káel Csaba egészen különlegesen vitte színre az előadást, és nagyon kíváncsi voltam, hogyan jelenik meg a produkció némafilmes megközelítésben. Éreztem, hogy kivételes előadást látok majd, de hogy ennyire parádés lesz a rendezés, ennyire tökéletesek lesznek az énekesek, a színjátszás, a díszlet, a filmszerű megjelenítés, azt nem gondoltam. Káel Csaba előadása rabul ejtett. Bátran ajánlom mindenkinek - még azoknak is, akik nem járnak rendszeresen operába, kevésbé ismerik ezt a műfajt, mert egyrészt egészen biztosan felismernek egy-két dallamot - hiszen A sevillai borbély az egyik legismertebb opera -, és mosolyogva dúdolják majd magukban még az előadás után órákkal is, másrészt pedig garantálom, hogy fergeteges szórakozásban lesz részük.

A sevillai borbély az egyik legtöbbet játszott és a közönség számára is az egyik legkedveltebb vígopera. Nem is csoda, hiszen Rossini tehetsége talán ebben a műben mutatkozik meg leginkább - pedig a zeneszerző saját bevallása szerint mindössze tizenhárom nap alatt írta meg a művet. Virtuóz zenei- és énekfutamokat hallhatunk, Rossini fantasztikusan kezeli a zenében is a dramaturgiát, a frázisokat variálja, a helyzeteket olykor elnyújtja, amitől még izgalmasabbá válik az előadás.

A produkció díszlete színes, bal oldalon egy ház erkéllyel, amelyről az előadás során mindenféle szerelmes levélkék potyognak alá,  jobb oldalon pedig egy berendezett szoba. A színpad két oldalára pedig egy-egy régi, kézzel forgatható kamerát állítottak fel, és nem maradhatott el a némafilmes korszakra jellemző hatalmas, vakító fényt adó reflektor sem. Aztán egyszer csak a színpad végében elhelyezett kivetítőn megjelent a felirat: Rossini: A sevillai borbély - régi, karcos, némafilmes stílusban, cirkalmas díszítéssel a szöveg körül. A nyitány alatt színpadra léptek a szereplők burlesque szerű színpadi mozgással, felállt a "stáb", mindenki a helyére került, a művészek eltúlzott gesztusokkal játszottak, akárcsak egy valódi némafilmben, a sminkjük hangsúlyos, jelmezük is olyan, hogy maga Charlie Chaplin is viselhette volna. Aztán a kamerák elindultak - a történet elkezdődött.

A sevillai borbély - rendező: Káel Csaba
Fotó: Fotó: Berecz Valter

A sevillai borbély története lényegében egy filmstúdióban zajló forgatás keretében elevenedett meg.

A sevillai borbély egy szerelmi történet - rengeteg humorral, komikus helyzetekkel, a szereplők tulajdonságainak felnagyításával.

Almaviva gróf beleszeret Rosinába, Bartolo doktor nevelt lányába. Álruhában kóborol Bartolo háza előtt, egy alkalmi zenekarral ad szerenádot. Ekkor jelenik meg Figaro. A borbélymesterség szinte csak ürügy, hogy a város házaiba ki-bejárjon, hölgyektől urakhoz levélkét, üzenetet vigyen, ügyeket oldjon és kössön, bonyolítson éltet, szerelmet. Ugyanezt teszi Almaviva gróffal és Rosinával is. Rosinát ugyanis Bartolo szeretné feleségül venni - aki mindent megtesz, hogy a fiatal szerelmeseket elválassza egymástól. Rengeteg elképesztően komikus helyzet után persze végül a szerelmesek egy furfangos csavarral egymáséi lesznek.

Káel Csaba - az előadás rendezője - korábban azt nyilatkozta, hogy azért ezt a Rossini-operát választotta, mert a szereplők összetettsége, életszerűsége kiváló lehetőségeket ad egy rendező számára az operaszínpadon. Ráadásul ez az egyik kedvenc operája, és régi vágya volt, hogy színpadra állítsa.

A sevillai borbély - Káel Csaba rendezésében
Fotó: Fotó: Berecz Valter

Az előadás alatt a hátsó kivetítőn folyamatosan látható volt valami: vagy egy városkép, vagy egy szoba, olykor pedig a cselekményt magyarázó feliratok jelentek meg - akárcsak egy valódi némafilmben. 

Elképesztően izgalmas volt az is, hogy a szereplők is beálltak a kamera elé egy-egy hangsúlyosabb áriánál vagy duett közben, és akkor ők jelentek meg a kivetítőn egészen közelről, persze karcos, archaikus, fekete-fehér képen.

A sevillai borbély - Káel Csaba rendezésében
Fotó: Berecz Valter

Az előadásnak nemcsak zenéje, ritmusa, játéka volt, hanem atmoszférája is, ami pillanatok alatt beszippantotta a nézőt - aki teljesen megfeledkezett mindenről, és együtt izgult, rajongott, nevetett a szereplőkkel.

A Magyar Állami Operaház Zenekara egyszerűen csodálatos. Olyan finoman, lehengerlően és rendkívül pontosan játszotta a művet, hogy a néző valóban úgy hihette, professzionális felvételről hallja a muzsikát.

És akkor nézzük a szereplőket.

Almaviva gróf szerepében Rab Gyulát láthattuk - elképesztően szerethetően, kedvesen és humorosan alakította a grófot, fantasztikus tenor, sziporkázott a színpadon.

A sevillai borbély - Káel Csaba rendezésében
Fotó: Berecz Valter

A Rosinát alakító Balga Gabriella kivételes hangi és színészi kvalitásokkal rendelkezik. Az előadás alatt olykor azon gondolkodtam, hogy ezeket a félelmetesen nehéz futamokat, hihetetlenül magas hangokat, virtuóz dallamokat hogyan lehet elénekelni ilyen pompás színjátszás közben. Balga Gabriella játszi könnyedséggel énekelte a legnehezebb áriákat is - ráadásul csodálatosan. Minden pillanatban rugalmas és energikus volt. A szerep hatalmas hangterjedelmet igényel, amely Balga Gabriellának egyáltalán nem jelentett nehézséget - mi, nézők legalábbis így láttuk.

A sevillai borbély - Káel Csaba rendezésében
Fotó: Berecz Valter

Személyes kedvencem volt Haja Zsolt, aki Figarót alakította. Szinte rock-sztárként jelent meg a színpadon, félelmetes hanggal. Az egész nézőteret betöltötte a bariton, a lelkem is beleremegett, amikor énekelt. Az előadás lelke, ő mozgatja a szálakat. Azt, hogy nem vagyok jó, példamutató néző, éppen nála éreztem a leginkább. Amikor a közönség számára ismertebb dallamokat énekelte, magam is vele dudorásztam magamban, "Figaro itt, Figaro ott, Figaro lent, Figaro fent", olyan elementáris lendülettel, humorral játszotta Figaro szerepét, hogy többször hangosan felnevettem a humoros jeleneteknél - elképesztően élveztem Haja Zsolt játékát, és persze fantasztikus hangját.

A sevillai borbély - Káel Csaba rendezésében
Fotó: Berecz Valter

Hasonlóan éreztem a Bartolo szerepét játszó Kiss Andrásnál is. Zseniális hangja miatt többször libabőrös lettem - félelmetes énektudás, hatalmas hang.

A sevillai borbély - Káel Csaba rendezésében
Fotó: Berecz Valter

Ki ne hagyjam a Basiliót játszó Szvétek Lászlót, aki szintén lehengerlő volt - a korrupt Basiliót kissé hajbókolva játssza, ami pontosan illik ahhoz a figurához, a "zenemesterhez”, aki pénzért hajlandó mindenféle rágalomra, csalásra.

A sevillai borbély Káel Csaba rendezésében egészen friss, mégis hű a darab eredeti formájához - rendkívül élvezhető előadás, ahol a modern és a tradicionális elemek találkoznak. 

A sevillai borbély - Káel Csaba rendezésében
Fotó: Berecz Valter

Káel Csaba Kossuth-díjas filmrendező elsősorban talán filmrendező - ez pedig nagyon is jól látszott az előadáson. 

A némafilmes megközelítés erősítette a két műfajt: az operát és a filmművészetet. 

Az előadás lendülete, humora, a kiváló szereposztás és persze Rossini zenéje miatt mindenkinek meg kell néznie legalább egyszer ezt a produkciót. Én egészen biztosan még egyszer megnézem, ha újra műsorra tűzi az Opera, ugyanis fergeteges szórakozás - három órára kiléphettem a valóságból, és a szereplőkkel együtt élhettem át ezt a kivételesen humoros történetet.