A mobiltelefon-használatra sok szakértő tekint agytumort okozó rizikófaktorként, még annak ellenére is, hogy nem ismert olyan biológiai folyamat, amely a sejtést alátámaszthatná.
Isabelle Deltour és kutatócsoportja a koppenhágai Dán Rákszövetség Daganat-epidemiológiai Intézetéből azt próbálta felmérés útján kideríteni, hogy van-e bármi valóságalapja a feltételezésnek.
A kutatók két típusú agydaganat, a glioma és a meningioma évenkénti előfordulási arányát vizsgálták a 20 és 79 év közötti dán, finn, norvég és svéd lakosok körében.
A kutatók 60 000 páciensnél állapítottak meg ilyenfajta agydaganatokat 1973 és 2003 között. Kimutatták, hogy az előfordulási arány e harminc éves periódusban stabil volt, illetve egyes években kismértékben csökkent, vagy ugyanolyan mértékben fokozódott, mint a mobiltelefonok megjelenése előtt. Alapvetően megállapították, hogy a mobiltelefon megjelenése után, 1998 és 2003 között több nem diagnosztizáltak több agydaganatot.
A National Cancer Institute (Amerikai Nemzeti Rákintézet) folyóiratában megjelent tanulmány szerint nincs jelentős változás a diagnosztizált agydaganatok számában öttől tíz évig terjedő mobilhasználat után sem.
Mindezek mellett a szakértők figyelmeztettek, hogy a mobiltelefonok elterjedtsége miatt sokkal nagyobb, több nemzetet felölelő, hosszabb távú követéses vizsgálatokra is szükség lenne.