Egy évtized is eltelhet, mire egy felfedezésből gyógyszer lesz

A gyógyszeripari szektort hatalmas pénzek mozgatják: hétköznapi halandó számára számára felfoghatatlannak tűnő összegek vándorolnak, és közel sem egyértelmű, mire megy el.

A nyugati orvostudomány hőskorban gyakran szerencsés véletlenek vezettek egy-egy kulcsfontosságú hatóanyag felfedezéséhez. Ilyen volt például a penicillin felfedezése, amikor is Alexander Fleming Staphylococcus baktérium-tenyészeten figyelte meg a penészgomba által termelt anyag baktériumölő hatását. Hasonló örömteli véletlenekre várni azonban ma már nem kifizetődő egy mamutvállalat számára, így a gyártók és kutatóik arra törekednek, hogy minél célzottabb módon tudjanak nekiállni a sok évig tartó fejlesztési munkának.

Egy milliárd dollár felett van egy gyógyszer piacra kerülése

Nemzetközi becslések szerint napjainkban a kutatás megkezdésétől számítva átlagosan 12-15 év telik el, mire egy gyógyszer piacra kerül. A felgyülemlett fejlesztési költségek pedig 1,2-1,5 milliárd dollárt, azaz 235-295 milliárd forintot tesznek ki.

A tervezhetőség egyik fontos feltétele, hogy potenciális célpontokat találjanak a szervezeten belül, legyenek ezek akár ismert működésű enzimek, sejtfelszíni érzékelő molekulák, (úgynevezett receptorok), vagy valamilyen biokémiai folyamat kulcspontjai. Minden cég előre modellezi egy molekula hatékonyságát: minél korábban kiesik egy kudarcra ítélt vegyület, annál kevesebbe kerül a veszteség. Tökéletesen pontos hatóanyag-tervezési stratégia azonban nem létezik.

Preklinikai fázis - kísérletek laborállatokon

Tényleges kísérleti szakaszba az eredetileg számba vett lehetséges vegyületeknek töredéke jut csak el. A preklinikai fázis az adott molekula viselkedésének élő, de nem emberi szervezeten történő vizsgálatát jelenti. Ezeket a kísérleteket ugyan igyekeznek más, laboratóriumi és számítógépes eljárásokkal helyettesíteni, vagy legalábbis visszaszorítani, de az élő szervezet működése sokkal összetettebb annál, mintsem hogy a jelenlegi eszközökkel megbízható módon modellezni lehessen.

Sokan támadják az állatkísérleteket, azonban mielőtt humán célra alkalmaznának egy szert, fontos tudni, mi lesz a sorsa a szervezetben, és milyen mellékhatások lépnek fel. Hiába végzik több fajon a kipróbálást, így is nehéz következtetni arra, hogy hogyan hat majd az emberben. A kísérleteket megfelelő számú fajon elvégezve azonban több olyan anomália is kiszűrhető, amelyek ismeretében nem kell feleslegesen embereket kitenni esetleges súlyos mérgezésnek, ráadásul a végzetes hibák korai kiszűrésének szintén jelentős költségkímélő hatása van.

Emberkísérletek három fázisban

Átlagosan 6 és fél évig tart a korai kutatási és preklinikai szakasz, ezek után a hatóanyag klinikai fejlesztési stádiumba lép, amelyhez minden esetben hatósági engedély szükséges.

Valamennyi vizsgálat minden résztvevőjét tájékoztatják az eljárás menetéről, a potenciális veszélyekről, valamint arról, hogy indokolás nélkül is bármikor kiléphetnek a kísérletből.

A klinikai vizsgálatok négy fázisa közül az első célja a gyógyszer tolerálhatóságának vizsgálata: ezt egészséges, fiatal önkénteseken végzik. Ám a maradandó károsodást okozó gyógyszereket, például egyes rákellenes szereket, illetve az olyan készítményeket, amelyek iránt a kezelendő célcsoport érzékenyebb lehet, mint az egészséges alanyok, speciális betegcsoportokon kell vizsgálni.

Még mindig viszonylag kisszámú betegcsoporton határozzák meg a megfelelő adagolást, ezek az úgynevezett fázis-II vizsgálatok. Véletlenszerűen két csoportra osztják az alanyokat: az egyik csoport tagjai gyógyszer helyett placebót, azaz hatóanyagot nem tartalmazó készítményt kapnak. Az, hogy melyik beteg melyik csoportba került, az orvosok és a résztvevő alanyok előtt sem ismert.

Nagyobb számú betegen a III. fázisban tesztelik a szert, kórházi körülmények között, rendszerint több helyszínen. Ezek az úgynevezett multicentrikus vizsgálatok. Mire a gyógyszerjelölt ebbe a szakaszba kerül, a fejlesztés már tíz éve zajlik, a költségek az egekbe szöknek. Ha egy termék ebben a fázisban bukik meg, az óriási veszteséget jelent a beruházó számára. Ennek ellenére ezt az akadályt a gyógyszereknek körülbelül csak a fele veszi sikeresen.

A piacra lépés előfeltétele az engedélyeztetés

A fázis-III. vizsgálatok sikeres lezárása a feltétele annak, hogy egy készítmény piacra kerülhessen. Engedélyezési folyamatot a területileg illetékes gyógyszerhatóságok végzik, attól függően, hogy a terméket hol kívánják forgalmazni. A gyártónak bizonyítania kell a készítmény alkalmazásának előnyeit a kockázatokkal szemben, valamint igazolnia kell, hogy a gyártási folyamat jól kontrollált és megfelelő minőségű terméket eredményez, és sok más egyéb mellett meg kell válaszolnia a hatóságok kérdéseit is.

Jellemzően több ezer oldal egy ilyen beadvány és adatok tízezreit tartalmazza. Nem olcsó az eljárás, az Országos Gyógyszerészeti Intézet (OGYI) honlapjának tanúsága szerint az engedélyezés akár milliós nagyságrendű költség is lehet. Léteznek olyan készítmények is, például HIV-fertőzés vagy daganat-ellenes készítmények, illetve diabétesz kezelésére javallott gyógyszerek, amelyeket kizárólag az Európai Unió központi gyógyszerértékelő hatósága, az EMEA engedélyezhet.

"A forgalomba hozatali engedélyezés menete egységes az Európai Unió tagállamaiban. Az engedélyeztetésnek négyféle eljárási módja van, alapvetően attól függően, hogy a készítményt az összes tagállamban, egy-egy tagállamban, vagy csak Magyarországon kívánják forgalomba hozni" - magyarázta lapunknak Szabó Franciska, az OGYI munkatársa.

"Nagyon leegyszerűsítve, ez úgy történik, hogy a forgalomba hozatal kérelmezője az engedélyeztetni kívánt készítménnyel kapcsolatban benyújtja a szükséges dokumentációt. Amennyiben bizonyítva látszik a készítmény hatásossága, minősége és relatív ártalmatlansága, az OGYI államigazgatási határozattal gyógyszerré nyilvánítja, megtörténik a forgalomba hozatali engedély kiadása" - részletezte Szabó. "Az OGYI azonban vissza is vonhatja egy készítmény forgalomba hozatali engedélyét, ha például nem megfelelő a minősége, vagy ha a gyógyszer alkalmazása során kiderül, hogy nagyobb kockázatot jelentenek a készítmény mellékhatásai, mint maga a hatás" - tette még hozzá.

A gyógyhatású készítmény nem gyógyszer

Sokan keverik (véletlenül vagy megtévesztésből) a fogalmakat, és bizonyos készítményeket "gyógyszereknek" titulálnak, holott "csak" gyógytermékek. Egészen pontosan gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítménynek nevezett kategóriába a természetes eredetű anyagot (növényi, állati, ásványi anyagok, vitaminok) tartalmazó készítmények tartoznak, amelyek bizonyítottan kedvező biológiai hatással rendelkeznek, orvosi előírás nélkül is alkalmazhatók, és előírásszerű használatuk esetén egészségi ártalmat nem okoznak. Ez a kategória nem sokáig létezik már: az uniós jogharmonizáció következtében 2011. április 1-e után a gyógytermékeket, amennyiben tovább kívánják forgalmazni, át kell minősíttetni hagyományos növényi alapú gyógyszerré vagy vény nélküli gyógyszerré. Ha ez nem történik meg, nem lehet majd forgalmazni ezeket a készítményeket.