Anorexia gyermekkorban

A kóros soványsághoz vezető anorexia és bulimia szinte mindenki számára ismert betegségek: éhező, csontsovány modellek, hírességek jutnak eszünkbe. Sajnos azonban egyre gyakrabban találkozunk evészavarban szenvedő serdülőkkel, gyerekekkel is, akik között bizony fiúk is előfordulhatnak.

Már csecsemőkorban megkezdődik az étkezési szokások kialakulása: az édesanya és a baba együttesen alakítják ki. Újszülött korban az anyai gondoskodás egyik legfontosabb eleme a szoptatás, táplálás: az édesanya sikernek éli meg a baba etetését - és kudarcnak, ha nem szopik, nem jól fejlődik a baba. Már kisdedkorban gondot okozhat, ha az édesanya túlzottan sikerorientált: ilyenkor a baba egyetlen módja a tiltakozásra, hogy nem eszik, válogatós lesz, ezzel uralkodik a környezetén. Ilyenkor gyakran az evés központi kérdéssé válik a családban, mely gyakran az egész gyermekkor meghatározó eleme.

A leggyakoribb ékezési zavar az anorexia nervosa mely súlyos, potenciálisan halálos betegség. Oka összetett, a genetikai hajlamon kívül óriási szerepe van családnak és a társadalmi, kulturális tényezőknek. Megváltozott a szépségideál: a telt idomú hölgyek helyett egyre karcsúbb, soványabb modellek szerepelnek a divatbemutatón, a televízióban, reklámokban rendszerint boldogan mosolygó, tökéletes alakú (vagy éppen túl sovány) nőket látunk. A kamaszok gyakran őket választják példaképül, a túlsúlyt nem tartják elfogadhatónak. A sémák megváltozása már egész pici korban megfigyelhető: a gömbölyű rongybabák helyét a karcsú, szőke babák vették át.

Leggyakrabban serdülőknél kezdődik

A tünetek leggyakrabban 14-16 éves korban kezdődnek, de nem ritka a kiskamasz kori indulás sem. A serdülő lányok között ez a leggyakoribb pszichiátriai betegség: a korosztály fél-egy százalékát érinti, minden tizedik beteg fiú. Ijesztő azonban, hogy a gyerekek 10-15 százalékánál megfigyelhető a betegség 1-2 tünete, ez azonban súlyos állapotot nem okoz, ezért gyakran nem ismerik fel.

A betegség legfontosabb tünete, hogy a beteg kóros soványsága ellenére önmagát túlsúlyosnak tartja: ezt nevezzük testképzavarnak. Kórosnak tartjuk a soványságot, ha a beteg súlya az elvárt súlynál 15 százalékkal alacsonyabb és a beteg mindent megtesz azért, hogy ez így is maradjon. Ezek a fiatalok kórosan félnek az elhízástól, nem ismerik be az állapotuk súlyosságát, nem tartják magukat betegnek. A fogyás komoly testi tüneteket okozhat: a lányoknál elmarad a menzesz, hajhullás jelentkezhet, lelassul a szervezet működése, a szívműködés is. Súlyos esetben életveszélyes állapot alakulhat ki: a tápanyag- és elekrolithiány akár halálhoz is vezethet (ez minden tizedik betegnél be is következik). A hosszan fennálló betegség maradandó károkat okoz: csontritkulást alakul ki, gyerekeknél megáll a növekedés, alacsonyabbak maradhatnak.

A beteg célja: a fogyás

A kívánt soványság elérésének érdekében a betegek nagyon keveset esznek, körültekintően számolják a kalóriákat, kerülik a zsíros, tápláló ételeket. Extrém helyzetben akár napi egy alma az összes táplálékuk, ezen kívül csak vizet vesznek magukhoz. A csökkent kalóriabevitel mellett jellemző még a fokozott testmozgás, a rendszeres, megerőltető testedzés.

A páciensek egy részénél falási rohamokat lehet megfigyelni: ilyenkor néhány perc alatt több ezer kalóriát is elfogyasztanak. Ezután bűntudatuk támad, hányással, hashajtással igyekeznek megszabadulni az elfogyasztott ételtől. Ezt nevezzük bulimiának. A hánytatás további gondokat okoz: a sorozatos hányás miatt a gyomorsav tönkreteszi a nyelőcsövet, a fogakat, a gyomrot. Gyakran a család nem ismeri fel, hogy gond van, időnként ezek a betegek nem is soványak.

A testet és a lelket is gyógyítani kell

Az anorexia gyógyítása igen komplex feladat, a legjobb eredmények a speciálisan kialakított központokban érhetőek el. Amennyiben szükséges, elsőként törekedni kell az életveszély elhárítására. A beteg stabilizálása után kezdődhet a gyógyítás: cél a betegségtudat kialakítása, a testképzavar helyreállítása. A komplex kezelés többek között viselkedésterápiából, pszichoterápiából, művészetterápiából áll. A legjobb eredményeket akkor érhetjük el, ha a kezelésbe bevonjuk a családot, a pedagógusokat is. A nemzetközi felmérések szerint a betegek mintegy fele gyógyul meg, negyedének javul az állapota, negyede pedig krónikusan beteg marad. A legfontosabb, hogy a kezelés, a pszichoterápia nem maradhat abba a célsúly elérésénél, mert nem a megfelelő testsúly elérése, hanem a mentális egészség kialakulása a cél.

A társadalom és a média jelentősége óriási a járványszerűen terjedő soványság megállításában. Cél a szépségideál egészséges kialakítása. Ennek érdekében már ráirányult a figyelem a kifutón szereplő modellek testsúlyára, a média ilyen irányú szabályozására is. Emellett fontos, hogy a szülők, pedagógusok, gyerekorvosok, védőnők és minden, gyerekkel foglalkozó szakember tisztában legyen a betegség tüneteivel, súlyosságával, így a legjobb az esély, hogy a gyerekek időben segítséget kapjanak.

Rizikócsoportok

Az evészavaros gyerekekre jellemző az önértékelési zavar, az élet minden területén törekednek a tökéletességre. Ezek a fiatalok nagyon fegyelmezettek, gyakran kényszeresen. Nagyon erős bennük a megfelelni vágyás mind a környezetük, mind saját maguk felé. Befelé fordulók, érzelemszegények lehetnek.

Dr. Karoliny Anna
gyermekorvos