A British Medical Journal online kiadásában megjelent cikksorozat célja ennek orvoslása azáltal, hogy feltárja, miként tudnák elfogadni sorsukat a rákban, krónikus szívelégtelenségben vagy demenciában (demencia: értelmi hanyatlás, elbutulás) szenvedő halálos betegek.
A BMJ közvélemény-kutatást folytatott, és a válaszadók nagy része elmondta: szívesen olvasna még a "Rákos betegségek palliatív kezelése" témájáról. (Palliatív: tünetek enyhítésére, de nem a betegségre irányuló gyógyítás.) Ez egyfajta indirekt üzenet volt az orvosok felé, hogy legyenek nyitottabbak a halállal és az élet végével kapcsolatos kérdésekre.
Időben történő diagnózis
Az első cikkben Scott Murray és Kirsty Boyd azt írják: alapvető klinikai készségnek számít a diagnózis pontos és időben történő felállítása. Szükséges lenne erre nagyobb hangsúlyt fektetni minden egészségügyi területen. A szükséges kötelező képzést John Ellershaw és kollégái támogatják, akik azzal érvelnek, hogy alapvető gondolkodásmódbeli változásra van szüksége mindenkinek: "Törekednünk kellene arra, hogy a halálra való várakozás jó érzéssel töltsön el bennünket, lehetőleg minden körülménytől függetlenül."
Beszéljünk az élet végéről!
Egy másik cikkben Murray arról ír, ha a betegeknek rendszeresen lehetőségük volna arra, hogy mesélhessenek jövőbeli terveikről, úgy a nehezebben megnyíló emberek is érvényesülhetnének. A megfelelő időben, megfelelő emberekkel, megfelelő témáról folytatott beszélgetések segítségül lehetnek mind a beteg, mind a hozzátartozók számára abban, hogy a hátralévő időt a lehető legkellemesebben töltsék el. A halálról való beszélgetés Jane Seymour professzornak és kollégáinak ötlete volt. "Fontos, hogy felszámoljuk az orvosok, betegek körüli tudatlanságot és a közvéleményre hassunk a modern palliatív ellátást illetően. Ösztönözni kell az élet végéről szóló beszélgetéseket is. Ez javíthatja a hozzáállásunkat."