Nem az izmaink, hanem a teljesítményérzet miatt fáradunk

Amerikai kutatók nemrég megcáfolták azt az élettani elméletet, amelyre az elmúlt 100 évben a kitartást igénylő sportokat űzők edzése épült.

2008-ban egyes tudományos cikkek azt az elméletet idézték, mely szerint a kitartást igénylő sportokban a teljesítményt a vázizmok, továbbá a szív és a tüdő kapacitása határozza meg, a kifáradás pedig akkor jelentkezik, amikor az aktív izmok már nem képesek a hosszútávú mozgáshoz szükséges erőt kifejteni.

Dr. Sam Marcora, a Bangori Egyetem sportélettan kutatója most a European Journal of Applied Physiology szakmai folyóiratban cáfolta ezt az elméletet és új teóriával állt elő, mely szerint a teljesítményhez való hozzáállás szabhat csak gátat a teljesítménynek, nem pedig az izmok teljesítőképessége. Marcora kimutatta, hogy az izmok a kifáradásérzet jelentkezése után is képesek voltak a kitartást igénylő mozgáshoz szükséges erő kifejtésére. Az eredmények valószínűleg az edzésmódszereket is meg fogják változtatni.

Marcora felfedezte, hogy a kitartást igénylő sportokat űzőknél már korábban fellép a kifáradás érzése, mielőtt elérnék élettani teljesítőképességük maximumát. Valójában a láb izmai a kifáradást követően akár háromszoros erőkifejtésre is képesek például intenzív teljesítményt igénylő kerékpározás közben.

Más érzetekhez hasonlóan a teljesítményérzet is erőteljesen jelentkezik, ez pedig nem véletlen. A kifáradás érzete megakadályozza a túlerőltetés okozta sérüléseket. Marcora a fájdalom analógiáján keresztül mutatja be a jelenséget: ha kificamodik a bokánk, mechanikailag képesek vagyunk ugyan járni, de a fájdalom meggátol ebben - és ezzel megakadályozza a további sérülések kialakulását. Ugyanez a szerepe a kifáradás érzésének.

A sportélettan szakemberek, edzők és sportolók számára az a kérdés, meddig mehetnek el a kifáradás felléptén túl a teljesítmény fokozása mellett? "Már fejlesztünk és tesztelünk olyan új edzéstechnikákat, amelyek a teljesítményérzet neurobiológiáján alapulnak és amelyek segíthetnek a sportolóknak teljesítményük javításában" - mondta el a kutató.

Az eredeti elmélet hatására fejlesztettek ki számos edzéstechnikát, a szívfrekvencia-monitoroktól kezdve a fáradt izmok glikogénraktárainak szénhidrátban dús táplálékkal való feltöltésén át a vérdoppingig, amely hatására a vér több oxigént szállít az aktív izmokba.

"Ezek a technikák hatékonynak bizonyultak és ma is hatékonyak" - összegezte Marcora. "Azonban most már rendelkezésre áll a kitartást igénylő teljesítmény új elméleti modellje, ennek segítségével a sportolók tovább javíthatják teljesítményüket a jövőbeni új technikák és edzésmódszerek segítségével."