A depresszió kialakulása

A depresszió a leggyakoribb pszichiátriai zavarok egyike, prevalenciája az élet során 8-24% (egy betegség prevalenciája az adott zavarban szenvedők részaránya a vizsgált populációban, ami vonatkozhat egy meghatározott időpontra vagy adott időszakra is). A vizsgálatok szerint depresszió nőknél 2-3-szor gyakoribb, mint a férfiaknál, de gyermekkorban ez az arány a két nemben még azonos. Az első epizód többnyire 15 és 30 éves kor között lép fel; a betegség gyakoribb az elváltak és a külön élők között, de nem függ a szociális vagy anyagi helyzettől, illetve az iskolázottságtól.

A depresszió kialakulásának okai között egyaránt szerepelnek genetikai, szervi, pszichológiai és szociális faktorok. A genetikai háttér nem teljesen feltárt, de a családvizsgálatok szerint a depressziós szülők gyermekei között gyakoribb az előfordulás, mint az átlag populációban. A személyiség szerepe szintén fontos, mert bizonyos személyiségzavarok hajlamosítanak a betegség kialakulására: ide tartozik például a hisztrionikus vagy a határeseti személyiségzavar. (A hisztrionikus személyiségek általában a többiek számára igen vonzónak tűnő emberek; viselkedésük élénk, érzelmeiket pedig gyakran eltúlozva tárják mások elé.

A határeseti személyiségzavar - idegen szóval borderline szindróma - egy komoly mentális zavar, gyakori hangulatváltozásokkal, kapcsolati problémákkal, instabil énképpel és viselkedéssel.) A depresszió kialakulásában fontos ezen kívül a korai életesemények szerepe, illetve a szociális támasz hiánya. A pszichológiai elméletek szerint a kora gyermekkori veszteségek, az anyai szeretet hiánya, illetve egyes kognitív teóriák szerint az információ "negatív szűrőn át" való feldolgozása is szerepet játszhatnak a kialakulásában. Erre utal a Beck-féle kognitiv triád jelenléte: a negatív énkép, a tapasztalatok negatív értelmezése és a negatív jövőkép. A neurobiológiai elméletek szerint az agyban csökken a biogén aminok (főleg a szerotonin, de a noradrenalin és a dopamin szerepe is jelentős), ezt támasztja alá a hangulatjavító gyógyszerekre adott kedvező válasz is.

A depresszió megelőzése és a betegség tünetei

A megelőzésben fontos szerepet játszik pszichoedukáció, vagyis a felvilágosítás, a pszichológiai kultúra fejlesztése, és az önismeret. A depressziós epizód alatt (típusos esetben több mint 2 héten át) csökken az érdeklődés, elvész az örömre való képesség, negatív gondolkodási sémák aktiválódnak, csökken az energia, nő a fáradékonyság, nehezebb a koncentráció és a figyelem összpontosítása, romlik a memória, csökken az önbizalom, és önértékelési zavarok léphetnek fel. Változik az étvágy (hízás vagy fogyás), a szexuális élet (csökken a libidó és az orgazmusra való képesség), romlik az alvás minősége (lehet kevés is vagy túl sok, illetve elalvási képtelenség vagy hajnali ébredés léphetnek fel). Öngyilkossági fantáziák vagy szándék is előfordulhatnak.

Jellemző a beteg megjelenése: a koránál idősebbnek néz ki, magatartásában meglassult, sok esetben elhanyagolt a külseje. Beszéde lassúbb, tartalma elszegényedik. A hangulat tartósan alacsonyabb fekvésű - több mint két héten át fennálló szomorú hangulat - a külső pozitív eseményekre pedig alig vagy egyáltalán nem reagál a beteg. A gondolatokat főleg a veszteség, bűntudat, önvádlás, az értéktelenség érzése, öngyilkossággal vagy halállal való foglalatosság uralják. Megváltozhatnak a szervi érzetek, több a testi panasz is, főleg a larvált vagy más néven a maszkírozott depresszió esetében, amikor az egyén érzelmi élete kevéssé fejlett, és ezért főleg testi szinten "éli meg" a panaszait. Gyakori a napszaki ingadozás, főleg reggeli mélyponttal.

A súlyossági fok megítélésében főleg a funkciókárosodás mértékét tartjuk szem előtt a tünetek száma és súlyossága mellett. Megkülönbözetünk enyhe, közepes, súlyos és pszichotikus színtű depressziót. Ez utóbbinál már téveszmék, hallucinációk is felléphetnek, nagy az öngyilkosság veszélye. Az esetek 60%-ban az epizód ismétlődik, és a betegség krónikus lefolyást mutat, az ismétlődő epizódok egyre hosszabbak, és a klinikai kép súlyosbodik. Speciális lefolyást mutat a szezonális minta (főleg téli előfordulással) a szülés utáni és a rövid, visszatérő jellegű depressziós epizód. Ez utóbbi azt jelenti, hogy néhány napos epizódok ismétlődnek legalább 8 alkalommal az évben, főleg nőknél, de a menstruációs ciklustól függetlenül.

A diagnózis felállítása pszichiáter szakorvos feladata, de egyre gyakoribb, hogy a háziorvos szembesül első ízben a betegséggel. A beteg beszámolója, a klinikai tünetek megléte és a beteg megjelenése együtt segíti a diagnózis felállítását, bizonytalan helyzetben célzott pszichológiai tesztvizsgálatok is rendelkezésre állnak (pl. Beck-féle vizsgálat).

A kezelés alapja mindig a bizalmon alapuló jó orvos-beteg kapcsolat. A legcélravezetőbb a kombinált gyógyszeres és pszichoterápiás kezelés, hangulatjavító és szorongásoldó gyógyszerekkel, támogató, kognitív vagy családterápiás foglalkozásokkal kombinálva. Mindez kiegészíthető alvásmegvonással (a teljes vagy részleges egy éjszakás alvásmegvonás azonnali, de csak rövid eredményt hoz), vagy fényterápiával (főleg a szezonális típusnál). A gyógyszeres kezelésnél az első epizód esetén minimum 6 hónapos kúraszerű gyógyszerszedés szükséges. Ezen túl fontos a hozzátartozók támogatása is.

Mikor kell orvoshoz fordulni?

Javasolt a kezelésbe vétel, ha a fenti tünetek, vagy azok egy része legalább két hete már fennáll, vagy jelentős szenvedést, funkciókárosodást okoz. Fontos figyelni a környezetünket, szeretteinket is, sokan nem szívesen tárják fel a problémáikat, vagy szégyellnek orvoshoz fordulni. Terjedőben van az a szemlélet és gyakorlat, miszerint már a családorvosi vizitek kapcsán is kiszűrhetőek bizonyos esetek, így könnyebb a szakorvoshoz irányítás.

A depresszió elkülönítése más betegségektől

Fontos az elkülönítés a normál gyászfolyamattól: itt is hasonló tünetek lépnek fel, de nem tartanak tovább, mint 2 hónap, és az egyén belső világa nem változik, az önbecsülés nem vész el. Bizonyos testi betegségek is járhatnak depressziós tünetekkel, mint pl. a Parkinson-kór, a szellemi hanyatlások, rákos megbetegedések, illetve más pszichiátriai betegségek is, mint pl. a szkizofrénia, kényszerbetegség, alkohol és drogfogyasztás.

Szövődmények

A szövődmények közé tartozik a szociális és személyközi kapcsolatok romlása, amely akár a családok széteséséhez is vezethet, másodlagos alkohol és drogproblémák, illetve a legsúlyosabb, a befejezett öngyilkosság. A hangulatzavaros páciensek 25-50%-a kísérel meg élete folyamán legalább egy alkalommal öngyilkosságot, és 5-15%-uk fejezi be így az életét, mely megfelelő kezeléssel elkerülhető lenne!

Magyarországon a befejezett öngyilkosságok száma 1987 és 2002 között ugyan 40%-kal csökkent, de a depresszió a mai napig aluldiagnosztizált és alulkezelt kórkép. Súlyos szövődmények még a tartós munkaképtelenség, korai rokkantosítás. Kezeletlen depresszió esetén a társuló testi betegségek is súlyosabb lefolyást mutatnak, főleg a szív- és érrendszeri kórképek.

Dr. Nagy Szilvia, pszichiáter szakorvos