Magyarország az öngyilkosságok számát tekintve az elsők közt volt Európában, a nyolcvanas évek közepén százezer lakosra évente 46 öngyilkos jutott, míg jelenleg százezer ember közül 23 vet véget életének önkezével - írja a Népszabadság. Negyedévszázadon keresztül tehát - évi négy-öt százalékkal is - csökkent az öngyilkosok száma, ez a folyamat azonban 2007 elején megállt.
Rihmer Zoltán pszichiáter, neurológus szakorvos szerint ez főként a pszichiátriai intézményrendszer helyzetének romlásával, a szakma lehetőségeinek beszűkülésével magyarázható. A pszichiáterek közül az átlagosnál többen mennek külföldre, miközben kevesebben jutnak el orvoshoz a jelenlegi ellátási rendszerben, az antidepresszánsok forgalma pedig csökken.
Az öngyilkossági halálozások kilencven százalékában a pszichés megbetegedések játszanak szerepet, leggyakrabban a depresszió, de egyéb lelki és szenvedélybetegségek - az alkoholizmus, a drogfüggőség - is. A pszichiáter szerint, miután az egészségügyben széles körben sikerült világossá tenni, hogy miképpen ismerhető föl a depresszió és milyen módszerekkel kezelhető, huszonöt éven át folyamatosan csökkent az öngyilkosok száma.
A legveszélyeztetettebb terület az Alföld, a depresszió itt más országrészekhez képest ugyanúgy gyakoribb, mint az alkoholizmus, amely önmagában is öngyilkossághoz vezethet. Rihmer szerint az is szerepet játszhat, hogy az Alföld tanyás vidék, a segítségre szoruló ember lassabban kerül orvoshoz. Mivel egy öngyilkosságra mintegy húsz öngyilkossági kísérlet jut az adatok szerint, valaki minél gyorsabban kerül orvoshoz, annál nagyobb a túlélési esélye.