Vészesen fogy szervezetünkből a D-vitamin

A vitaminok népszerűségi listáját régóta a C vezeti, a tudományos érdeklődés az utóbbi években mégis inkább a D-vitaminra irányult. Napozási szokásaink megváltozása miatt ugyanis egyre csökken szervezetünkben ennek a létfontosságú anyagnak a szintje, miközben kiderült, a D-vitamin sokkal több folyamatban játszik szerepet, mint azt korábban gondoltuk.

Amikor 1922-ben Edward Mellanby felfedezte a D-vitamint, tulajdonképpen kisebb szakmai baklövést követ el. Kutyákkal végzett kísérletei során azt állapította meg, hogy egy feltehetőleg zsírban oldódó anyag lehet a felelős a csontfejlődési zavarokért, ezt nevezték el D-vitaminnak. Alig néhány éven belül kiderült, hogy a szó szoros értelmében a vegyület nem is tekinthető vitaminnak, hiszen az emberi bőrben termelődik, napsugárzás hatására..

Definíció szerint viszont a vitaminok kis molekulasúlyú, kalóriaérték nélküli szerves vegyületek, melyeknek pótlására nap, mint nap szükségünk van. A D-vitamint azonban testünk magának szintetizálja. Miután fény derült a vegyület pontos keletkezési mechanizmusára, nyilvánvalóvá vált, a XIX. századi Angliában azért válhatott népbetegséggé az angolkór, mert gyermekek bőrét a ködös-füstös környezetben egyszerűen nem érte elég napfény.

Bár ez tulajdonképpen szakmai pongyolaságnak számít, a kalciferol nevű vegyületet - valójában hormont - manapság is mindenki D-vitaminként emlegeti. Pedig valójában kétféle D-vitamint különböztethetünk meg: a D2-vitamint (ergokalciferol) és a D3-vitamint (kolekalciferol). Az előbbit növényekben megtalálható, utóbbi inkább állati eredetű élelmiszerekben azonosítható, illetve ez az a tipus, amelyik a bőrünkben is keletkezik.

Letiltva a napozásról
A nyolcvanas évek napimádatának lassanként véget vetettek az egyre szaporodó figyelmeztetések, melyek a napfény és a bőrrák közötti összefüggésre hívták fel a figyelmet. A napozás ellens kampányok hatására azonban napjainkban egyre többeknél mutatható ki a D-vitamin-hiány. Ez alapján újra kell gondolnunk napozási szokásainkat, és a kevésbé rizikós tavaszi-nyári időszakokban fontos lenne feltötltenünk D-vitamin raktárainkat.

"Olyan elszántan igyekeztünk megértetni az emberekkel, milyen káros hatásai lehetnek az ultraibolya sugaraknak, hogy vannak, akik akár egész évben magas faktorszámú krémmel kenik magukat, és minden formájában kerülik a napfénnyel való érintkezést" - mondja dr. Veronique Bataille bőrgyógyász, a londoni King's College kutatója. "Nem azt akarom mondani, hogy a napozás egészséges, hiszen nyilvánvaló a kockázata, de az embernek mindig szüksége lesz napfényre, hogy egészséges maradjon."

Forrás: [origo]

Bataille kutatása során csaknem 1500 fehér bőrű brit nő D-vitamin-szintjét mérte meg. A kapott értékeket összevetették az illető bőrtípusának megfelelő adatokkal, valamint a napozás hatására tapasztalható változásokkal. Az eredmények alapján a legvilágosabb bőrű, vörös és szőke hajú személyeknek volt a legalacsonyabb a D-vitamin-szintjük.

Ez első pillantásra ellentmond annak a hagyományos elképzelésnek, amely szerint a sötétebb bőrűek kevesebb D-vitamint termelnek, azonban a jelenségre magyarázatot jelenthet, hogy éppen a világos bőrű személyek félnek legjobban a nap károsító hatásaitól, így komolyabban veszik a védekezést, mint a kreol bőrűek.

"A napfényre vonatkozó ajánlásokat felül kell vizsgálni. Veszélyes lehet, ha az emberek azt hiszik, mindenáron kerülniük kell a napfényt. A védekezés mértékét a bőrtípus és a napfény intenzitása alapján kell meghatározni" - magyarázza dr. Bataille. A szakember szerint megfelelő mennyiségű D-vitamin előállításához elegendő lehet napi 15 percet tölteni a napon pólóban, bár a sötétebb bőrűeknek ennél hosszabb időre van szükségük, ahogyan a kevésbé napfényes hónapokban is hosszabb időt kell a szabadban töltenünk, ahhoz hogy pótoljuk a hiányt.

Több mint csont őr
Korábban azt gondoltuk a D-vitamin főképp a csontképzésben, a csontsűrűség fenntartásában játszik szerepet. A legújabb kutatási eredmények alapján úgy tűnik, ez a hormon ennél sokkal több feladatot lát el szervezetünkben.

Néhány hete látott napvilágot például a Salt Lake City-i Intermountain Orvosi Központ Kardiológiai Intézetének kutatása, melynek eredményei alapján úgy tűnik, a D-vitamin hiánya nemcsak az izom- és csontváz rendellenességek kialakulásával függ össze, de a kalciferol a kulcsfontosságú szerepet játszik olyan folyamatokban is, amelyek befolyásolják a vérnyomást, a gyulladásos folyamatokat, és a vércukorszint szabályozást.

A vizsgálatba több mint 25 ezer 50 éven felüli felnőttet vontak be, akiknek kórtörténetében nem fordult elő szív-érrendszeri megbetegedés. Az állapot felmérések és a számítások alapján a kutatók azt mondták ki, az alacsony D-vitaminszinttel rendelkezők 77 százalékkal nagyobb valószínűséggel vannak kitéve szív- és érrendszeri megbetegedéseknek, illetve korai halálnak, mint azok, akikben a vitamin szintje normális.

A vitaminhiányos résztvevőkben 45 százalékkal nagyobb eséllyel alakul ki szívkoszorúér betegség, és 78 százalékkal nagyobb valószínűséggel kapnak agyérgörcsöt (stroke) - derül ki a kutatásából. Eddig azonban csak az összefüggést sikerült igazolni, magyarázat nem született a jelenségre.

A krónikus hátfájás ellenszere
Ugyancsak brit, a Manchesteri Egyetemen dolgozó kutatói mutattak rá, hogy a D-vitamin magasabb szintje összefügg a középkorú férfiak agyi teljesítményével. A D-vitamin szint emelkedésének következményeként a gyorsabb információfeldolgozás "jelentős volt a 60 évesnél idősebbek körében, bár ennek biológiai okai nem ismertek", áll a Journal of Neurology, Neurosurgery and Psychiatry folyóiratban megjelent cikkben.

A magasabb D-vitamin szinttel rendelkező férfiak "konzekvensen jobban teljesítettek az olyan egyszerű és érzékeny neuropszichológiai tesztek során, amelyek az egyén figyelmét és az információfeldolgozás sebességét mérik".

A D-vitamin-hiányt fertőző betegségekkel is összefüggésbe hozták. Tanulmányok születtek arról, hogy a D-vitamin védő hatású lehet az influenza ellen, illetve hogy az alacsony vitaminszinttel rendelkező terhes nők hajlamosabbak az ún. bakteriális vaginózisra - hüvelyi fertőzésre-, ami akár koraszülést is előidézhet.

Alighanem azonban azt a tudományos felfedezést érinti a legtöbbeket, amely szerint a fokozott téli D-vitamin bevitel segíthet megszüntetni a hátfájdalmakat.

Amerikai kutatók szerint a krónikus hátfájással élő betegek D-vitamin szintje általában alacsony, és a vitamin pótlásával a fájdalom teljesen eltűnik, de legalább is elviselhető szintre csökken.

Az erre vonatkozó tanulmány összeállításában krónikus hátfájással küzdő betegek vett részt, akiknél minden esetben D-vitamin hiányt állapítottak meg. Három hónapos vitaminpótló kúra után a vizsgált személyek 95 százalékának enyhültek a fájdalmai.

A magyarázata egyszerű: a D-vitamin hiánya a csontok felszínének lágyulását okozhatja, ami krónikus fájdalom formájában jelentkezik. A legveszélyeztetettebb részek ilyen szempontból a hát és a derék.

Természetesen a vitamin pótlása nem jelenthet megoldást minden hátfájásos beteg számára, és nem is pótolhatja a hagyományos fájdalomcsökkentő módszereket, de egyes esetekben nagyon látványos eredmény érhető el vele.

Javasolt D-vitamin bevitel

A D-vitamin mennyiségét ún. nemzetközi egységben (NE) határozzák meg, 40 NE 1 mikrogrammnak felel meg.
Vitaminok és ásványi anyagok esetében az EU-n belül - így hazánkban is - az ú. RDA és az UL értékeket kell figyelembe venni. Az előbbi a felnőttek számára javasolt napi beviteli szintet jelenti - ez D-vitamin esetén hazánkban 5 µg (200 NE -, míg a második az ún. legfelső biztonsági szint, ez az a mennyiség, amely napi rendszerességgel fogyasztva még biztosan ártalmatlan - D-vitamin esetén 50 µg, azaz 2000 NE.
Terhes és szoptatós nőknek, fejlődésben lévő gyermekeknek valamint 65 éves kor felett a csontritkulás megelőzésére a szakemberek 10-15 µg - 400-600 NE - bevitelét javasolják, lehetőleg természetes forrásból.
A D-vitamint túladagolva mérgezési tüneteket okoz: hányingert, hányást, verejtékezést, fokozott vizelet kiválasztást, szomjúságot, általános gyengeséget. A túladagolás hatására vesék működése is károsodhat, vesekő képződhet.