Hamis orvosi csodák és mindent túlélő hősök a filmvásznon

A mozifilmek és a televíziós sorozatok főhősei gyakorta keverednek a testi épségüket is veszélyeztető kalandba, és a nézői feszültség fokozása érdekében, gyakran meg kisebb-nagyobb sérüléseket is elszenvednek. De vajon a valóságban is túlélnék ezeket? Sok esetben nem, illetve sokat ártanának saját maguknak. A laikus nézők azonban gyakran komolyan veszik amit látnak, emiatt pedig később akár komoly bajt is okozhatnak. 

A főhőst vállon lövik, aki fogát összeszorítva előbb egy csipesz segítségével kiszedi a golyót a sebből, egy szorítókötés segítségével elállítja a vérzést, majd könnyedén elkapja a rosszfiúkat. Megannyi akciófilmben láthattunk már ehhez hasonló jelenteket, azonban ahogyan az sejthető, a valóságban mindez másként történne.

"A lőtt és szúrt sebek borzasztóan fájnak, a filmekben sokszor semmiségnek beállított vállsérülés például nagyon komoly dolog." - árulja el Dr. Hőnyi Péter, az Országos Mentőszolgálat szolgálatvezető főorvosa. "Csak gondoljunk arra, hogy ha egy sportolónak kificamodik a válla, akár hosszú hónapokig kénytelen kihagyni mérkőzéseket. Nyilvánvalóan a mozis hősöket ilyenkor az adrenalin hajtja, a szervezet által termelt endorfin nevű anyag pedig fájdalomcsillapító hatással bír. Egy darabig akár nagyon komoly sérülést is el lehet viselni így, ám ez csak átmeneti. Percekről, extrém estekben maximum egy-két óráról beszélhetünk, de további fájdalomcsillapítás és kórházi ellátás nélkül elviselhetetlenné fokozódik a fájdalom. Lövedék testüregből történő eltávolítása szintén csak steril kórházi körülmények között, felkészült traumatológusok segítségével végezhető el állapotromlás nélkül" - mondta a szakember

"A népszerű magyar teleregény, a Szomszédok egyik epizódjában a Kulka János által alakított Mágenheim doktor egy körfolyosón szedett ki golyót a lőtt sebből, ám valójában erre esély sincsen. Sokkal többet árthatunk azzal, hogy eltávolítunk valamit látatlanban, mert nem tudhatjuk, hogy pontosan milyen anatómiai képletek, például idegek, erek, inak sérültek. Hatalmas vérzéseket okozhatunk, és olyan lágy részeket pusztíthatunk el, amelyek után maradandó lesz a károsodás" - vázolta a filmes példát Dr. Hőnyi

A filmekben ezerszer látott vérzéscsillapító szorítókötések sem működnek a valóságban. Ha valakit meglőnek vagy megszúrnak, akkor nyomókötéssel kell a sebet ellátni, ellenkező esetben néhány perc alatt elvérzik a sérült. Szintén csak filmes mítosz, mikor a kalandfilmekben a kígyómérget kiszívják a sebből. Egész egyszerűen nincs rá elegendő idő, ugyanis a méreganyag a keringéssel pár másodperc alatt eljut a szívbe. Végtag leszorítással valamelyest lassítható a folyamat, de legjobb esetben is csak perceket nyerhetünk vele.

"A legdurvább jelenetek, melyektől még a kórházas sorozatokban is hibásak szakmailag, az újraélesztések." - meséli Hőnyi Péter. "Én már évek óta oktatom, és sok esetben sikeresen művelem napi szinten az újraélesztést, de amit a filmekben látok, az finoman szólva is megmosolyogtat. Abban az esetben, amikor az EKG-n egy teljesen egyenes vonalat látunk, úgynevezett aszisztóliát, akkor a beteget nem lehet, nem kell és teljesen felesleges defibrillátorral megütni. Attól nem fog újra rendes ritmusban verni a szíve."

Kórház a valóság szélén

Általában a kórházsorozatok inkább a szereplők közötti viszonyok felvázolására koncentrálnak, mégis rendszeresen találkozhatunk bennük orvosi beavatkozások naturális, reálisnak tűnő bemutatásával (Vészhelyzet, Kés/alatt). Bár ezek a tévésorozatok tényleg élethű módon ábrázolják az ilyen esteket (gyakran komoly szakértői stábbal megtámogatva), azért mégsem a valóságot látjuk a képernyőn. A dramaturgiai fordulatok, a feszültségfokozás vagy éppen a nemtörődömség végett a mozifilmekhez hasonlóan ezekben is hatalmas hibákkal találkozhatunk. És bár az átlag nézőnek fel sem tűnik, ha a műtét során az orvosok nem viselnek védőszemüveget, netán heparin helyett herparint kérnek véralvadás gátláshoz, az értő szem rögtön kiszúrja a melléfogásokat.

"Szakemberként és gyakorló ellátó orvosként nem is tudok olyan filmet mondani, amiben ne találnék valami hibát. Nyilvánvalóan teljesen más szemmel nézem ezeket a jeleneteket, mint egy laikus." - meséli Hőnyi Péter. "Jó példaként a Dr. House című sorozatot tudnám kiemelni. Rendkívül ritka, de mégis valós kórképeket mutatnak be többé-kevésbé reálisan és megfelelő diagnózisokkal. De persze ilyen esetekhez nem pár orvos, hanem egy egész kórház összmunkájára van szükség. Ha House-nak szüksége lenne egy röntgen vagy CT-vizsgálatra, akkor le kellene szólnia a radiológiára, nem pedig maga csinálná meg. És persze olyan orvos sem létezik, aki szülést vezet, agyat műt, sebész, kardiológus, immunológus és még patológus is egy személyben. Ez nem így működik."

Mindent túlélő Bruce Willis

Veszélyes példa

Ám a mozis-televíziós "orvosi műhibáknak" a problémája valójában nem abban rejlik, hogy esetleg hiteltelenné teszik az alkotás a tájékozottabb nézők számára, hanem pontosan az, hogy a kevésbé felkészültek komolyan veszik a látottakat. Különböző kutatások bizonyítják, hogy sokan a filmekből kölcsönzött módszerekkel igyekeznek a bajba jutott embertársaikon segíteni, vagyis úgy vélik, hogy a vásznon vagy a televízióban látott beavatkozásokat egy valódi orvos sem csinálhatná különben.

Ezt bizonyítja a minnesotai Mayo Klinikán Eelco Wijdicks professzor csapata által végzett 2006-os felmérés is (The Portrayal of Coma in Contemporary Motion Pictures; 2006.), melyben azt vizsgálták, hogy a hosszú távú kómában fekvő betegek filmes ábrázolása mennyire felel meg a valóságnak a befogadók szerint. A kutatás során 1970 és 2004 között bemutatott játékfilmek jeleneteiből készítettek összeállítást, amit azután egy idegorvosokból és sürgősségi nővérekből álló, illetőleg egy 72 fős, semmiféle egészségügyi előképzettséggel nem rendelkező csoportnak vetítettek le.

Az első csoport természetesen rengeteg hibát vélt felfedezni a képsorokon. Hiteltelennek találták a kómából való hirtelen ébredést, azt hogy a betegek általában egy szimpla kórházi ágyban fekszenek etetőcsövek és egyéb orvosi felszerelések nélkül, és azt is, hogy több éves öntudatlan állapotot követően pillanatok alatt talpra állnak. Ezzel szemben a civil csoportból szinte senki sem tudott az orvosok által megnevezett kifogásokkal élni. Sőt, 39 százalékuknak az ilyen állapotba került rokona, barátja ellátásával kapcsolatos döntéseire is hatással lenne a látott összeállítás.

"Az ilyen jellegű problémák rendszeresek." - teszi hozzá Hőnyi Péter. "Sok esetben, ha helyszínen végzünk újraélesztést kénytelenek vagyunk használni a defibrillátort, még akkor is, ha annak semmilyen orvosi javallata nincs, mert mondjuk a sérült már a biológiai halál állapotában van, vagyis már nem lehet rajta segíteni. Azonban a hozzátartozók azt látták a tévében, hogy egy újraélesztés akkor működik, ha defibrillátort használunk, ellenkező esetben nem jártunk el helyesen. Még ügyvédi szinten is előfordul, hogy megkeresés érkezik a kórházhoz, hogy a mentőegység nem végezte megfelelően az újraélesztést. De mondok mást. Karácsonyi szezonban a legtöbb gondot a fafaragások közben szerzett sérülések okozták. A páciens mélyen belevág a kezébe. És akkor mit csinál? Elszorítja a végtagot, mint a Ryan közlegény megmentésében, ettől pedig még jobban elkezd vérezni a seb. A szorítókötés ugyanis minden esetben ellenjavallt, akár verőér, akár vénás (visszér) eredetű a vérzés."

A sérültek tehát jobban járnak, ha nem alkalmazunk rajtuk a filmekből ellesett életmentő fogásokat, azonban az sem jó megoldás, hogyha félelmünkben csak várakozunk a mentőre - véli Hőnyi. "Néhány évvel ezelőtt egy huszonéves lány autóbalesetet szenvedett, beütötte a fejét, eszméletét vesztette, a feje pedig előrenyaklott. A baleste szemtanúi nem mertek hozzányúlni, féltek, hogy nyaki gerincsérült. Ez alapvetően jó gondolat, de ha a betegnek nincsen légzése és keringése, akkor egészen biztosan meg fog halni. Ilyenkor fel kell emelni a fejét, szabaddá kell tenni a légutakat. Ez a lány azért halt meg, mert a biztonsági öv elszorította a gégéjét. Ha valaki felhajtja a fejét, akkor lehet, hogy még ma is él."

Ezekre az esetekre tehát nem Hollywoodtól, vagy a magyar filmgyártástól kell várnunk a megoldást: csakis az egészségügyi ismeretek magasabb színvonalara emelése lehet hosszútávon üdvözítő. Hőnyi Péter szerint Magyarországon jelenleg borzasztó rossz az egészségügyi képzettség, sok családnak arról sincs fogalma, hogy miként kell lázat csillapítani. "Úgy gondolom, hogy sokkal komolyabb szintű elsősegélynyújtás oktatást kellene bevezetni. Az általános iskolában 7-8. osztálytól rendszeresen, játékos formában lehetne megszervezni a képzést, középiskolában pedig már emelt szinten kellene oktatni, legalább valamelyik tantárgy részeként. Természetesen nem orvosokat kell képezni, hanem azt kell elérni, hogy amíg nem jön a mentő, addig a helyszínen lévők tudják, hogy hogyan lehet valakit életben tartani. Ezzel sokkal több életet, és sokkal több ember egészségét lehetne megmenteni."