Hegymászás művégtaggal: rögös út vár Erőss Zsoltra

Erőss Zsolt magyar hegymászó jobb lábát a Tátrában elszenvedett balesete után térd alatt amputálták a hétvégén. A sportember kifejezetten azért döntött a komoly műtét mellett, hogy a későbbiekben visszatérhessen a meredek sziklafalak világába. Kezelőorvosa is bizakodó, de valószínűleg hosszabb időnek kell eltelnie, mire aktív életet élhet.

"Talán tavasszal elérkezhet az idő, hogy sétáljak, fussak és nyáron talán már hegyet is mászhatok" - nyilatkozta a Life Magazinnak a 41 éves hegymászó. "A mai orvosi eszközökkel azonban már elég jó életformát biztosíthatok magamnak, egy protézissel." Kezelőorvosa, dr. Sárváry András, a Péterfy Sándor utcai kórház baleseti központjának szakmai igazgatója szerint az amputációra azért volt szükség, mert ezen a módon biztosan meg lehetett őrizni Erőss térdízületét. A hegymászó jobb lába olyan súlyosan sérült, hogy egy mostani stabilizáló műtétet követően csak nagyon korlátozottan használhatta volna végtagját, ráadásul, nem volt kizárható egy esetleges későbbi amputáció lehetősége sem."

"Láttam az interjúkat, amelyben akár már a nyári hegymászás lehetősége is felmerült" - mondta megkeresésünkre dr. Mező Róbert ortopédműszerész, rehabilitációs szakorvos. "És bár sok erőt és kitartást kívánok Erőss Zsoltnak, úgy vélem, jóval rögösebb utat kell végigjárnia. Ahhoz, hogy megértsük, miért, tisztában kell lenni azzal a folyamattal, ami az amputációtól odáig vezet, hogy a beteg a protézisét használni kezdi."

Dr. Mező Róbert szerint a modern művégtagok már az aktívabb mozgásformákat is lehetővé teszik, ehhez azonban hosszabb időnek kell eltelnie a beavatkozást követően. A térdízület és a művégtag csatlakozását ugyanis megfelelően kell kialakítani, hogy ne okozzon fájdalmat, vagy jelentős terhelést a páciens lábának. Mivel a lábszárban futó izmok mozgatják a lábfejet, az amputációt követően a műtéti csonk jelentősen változtatja a méretét.

Fél-egy évig is eltarthat a gyógyulás

"Ez egy nagyon komoly beavatkozás, amelyet követően a csonk körül jelentősebb méretű műtéti ödéma, duzzanat alakul ki" - magyarázta dr. Mező Róbert. "Ennek a vizenyőnek ki kell ürülni, ez a folyamat körülbelül két hónapig tart. Ennél hosszabb ideig tart a csonk formálódása, az itt futó izmok ugyanis elsorvadnak. Vagyis ez a terület elég gyorsan változtatja a méretét. Ezt a folyamatot nem lehet felgyorsítani, meg kell várni a végleges forma kialakulását, ami nagyjából fél évet vehet igénybe. A műtét után egy-két héttel már lehet ideiglenes művégtagot alkalmazni, azonban még távolról sem alkalmas a hegymászásra."

Az ortopédműszerészként is dolgozó szakember szerint bár a mai protézisek már igen fejlettek, de ezek használata még csak közelít az egészséges végtagok működéséhez. Példaként hozta fel a mindkét dél-afrikai futó, Oscar Pistorius esetét, akinek mindkét lábát amputálták térd alatt. A sportoló hosszú ideig tartó küzdelmet folytatott, hogy az ép versenyzőkkel együtt indulhasson az pekingi ötkarikás játékokon. Mint ismeretes, végül kérelmét elutasították, mert úgy találták, hogy lábprotézisei miatt előnyben lenne a többiekkel szemben.

Bízik Erőss akaraterejében

"Ezeket a protéziseket olyan anyagokból csinálják, amelyek szilárdak, de rugalmasak, s terhelés hatására képesek deformálódni" - fejtette ki dr. Mező Róbert. "Emiatt a terhelés egy részét képesek energia formájában visszaadni a testnek, ezért lehet rendkívül gyorsan futni a speciális műanyagokból készült lábprotézisekkel. Ennek ellenére ez azért messze van az egészséges láb mozgásának szabadságfokától. Az jut erről eszembe, hogy a hatvanas években rengeteg embernek tanácsolták, hogy használjon műfogsort, mert azzal is ugyanúgy lehet enni. Ezért sokaknak több fogát is eltávolították. Azóta tudjuk, hogy bár valóban lehet enni műfogsorral is, csak sokkal körülményesebb. Összességében azt gondolom, Erőss Zsolt és orvosai helyes döntést hoztak, mert a károsodott végtaggal valóban nem lehet hegyet mászni, azonban kemény megpróbáltatások várnak még rá. Ennek ellenére meggyőződésem, hogy valóban láthatjuk majd a sziklák között, mert olyan emberről van szó, akinek elképesztő akaratereje van, erre azonban szüksége is lesz. Szendrő Szabolcs, a szintén amputált magyar hegymászó példája lebeghet a szeme előtt."

A napjainkban kapható, szénszálas anyagok felhasználásával készült művégtagok már nagyon sokféle mozgásformát lehetővé tesznek, ugyanis könnyedén tudnak alkalmazkodni a különböző környezeti viszonyokhoz.

"Nagyon sok múlik az előkészítésen, vagyis a műtéti csonk kialakításán, innentől már csak a technológiai kérdésekre kell választ találni" - mondta dr. Mező. "Léteznek úgynevezett rotációs adapterek, amelyek a fordulásoknál segítenek, csökkentik az igénybevételt. Emellett fontos, hogy olyan mozgó bokarészt, vagy dinamikus lábfejet használjanak, amely a talajról érkező erőket bizonyos mértékben képes elnyelni, kirugózni, enyhíteni a lábat érő terhelést.."

Több tízmillióba is kerülhetnek a modern művégtagok

A kéz és karprotézisek esetében már több példát láthatunk a páciens saját idegrendszere által vezérelt eszközökre, a szakember szerint azonban ezeket egyelőre főként a felső végtagok esetén használják.

"Úgynevezett neurointegratív protézisnek hívják az ilyet" - tette hozzá dr. Mező Róbert. "A megmaradó idegvégződésekbe elektródákat ültetnek, amelyek vezeték nélküli kapcsolaton keresztül képesek továbbítani a jeleket a művégtagnak. De ezt a technológiát éppen azért alkalmazzák főként a felső végtagoknál, mivel a kar és a kéz egyik legfontosabb funkciója az érzékelés. Az alsó végtagoknál léteznek beépített számítógéppel működtetett eszközök. Létezik például olyan térdízület, amely elektronikus vezérlésű, azonban ez nem az idegektől érkezik, hanem a szerkezet érzékeli a végtag dinamikáját. Ez annyit jelent, hogy a protézis a mozgás alapján képes felmérni, mit csinál éppen a páciens és ennek megfelelően változtatja a karakterisztikáját, lehetővé téve a különböző, természetesnek ható mozdulatok kivitelezését. Egy-egy ilyen rendszer használatával a normál séta, vagy a lazább sportolás (teniszezés, kocogás) már lehetséges, azonban az ilyen protézisek borzasztóan drágák, több tízmilliós nagyságrendű összegbe kerülnek. Összességében én kevésbé vagyok optimista, mint Erőss Zsolt és kezelőorvosai, egy ilyen beavatkozás után ugyanis meg kell tanulni együtt élni a protézissel, azonban biztos vagyok benne, hogy a jégcsákányára még szüksége lesz a hegymászónak."