Csontdaganat, a rettegett ráktípus

A csontrendszer rosszindulatú, úgynevezett malignus daganatai ritkák. Amennyiben azonban kialakulnak szervezetünk legkeményebb szövetében, nem sok jóval kecsegtetnek.

A csontban leggyakrabban egyéb rosszindulatú betegségek áttétei, és a vérképzőrendszer myeloma multiplex nevű, szintén malignus elváltozásai jelentkeznek. Ez utóbbiak azonban nem a csontból indulnak ki, és viselkedésüket sem a csontelváltozás, hanem az elsődleges betegség határozza meg. A fenti elváltozásokat ezért most nem tárgyaljuk a csontdaganatok körében.

Elsődlegesen rosszindulatú csontdaganatról, azaz igazi "csontrákról" az úgynevezett osteosarcoma és Ewing-sarcoma esetében beszélhetünk. Mindkettő gyermekek és fiatal felnőttek betegsége.

Két rettegett betegség, hasonló kezeléssel

Az osteosarcoma általában 8 és 30, a Ewing-sarcoma 4 és 20 éves kor között jelentkezik. Fájdalmas duzzanatot okoznak, a betegséget legtöbbször erről ismerik fel. Legtöbbször a térd körüli csontokban fordulnak elő, de szinte bármely csontban jelentkezhetnek.

Kezelésük nagyjából hasonló. Szövetmintavétellel, úgynevezett biopsziával kell a betegséget igazolni, ami egy kisebb műtéti beavatkozás. Ezután kemoterápia következik, célja, hogy a daganat-eltávolító műtét idejére kisebbítsük az elváltozást, és a lehető legtöbb daganatsejtet elpusztítsuk.

Régebben a beteg végtagon amputációt végeztek, ma már 90 százalékban végtagmegtartó műtétre kerül sor. Ilyenkor eltávolítjuk a daganatot és minden olyan szövetet is, amely kapcsolatban áll a daganattal.

A műtétet ismételt kemoterápia követi, sőt, Ewing-sarcoma esetén sugárkezelés és csontvelő átültetés is felmerül.

Széles skálán mozgó túlélési esélyek

Az elmúlt 15 évben mindkét kór esetében jelentősen növekedett a betegek esélye: osteosarcoma esetén 30-90, Ewing-sarcománál 20-70 százalék a túlélési arány. Az esélyek elsősorban a daganatok altípusától, és azok úgynevezett stádiumbeosztásától függ.

A diagnózis felállításának idejére már eldőlt, ki melyik csoportba kerül a széles skálán mozgó túlélési százalékok közül, ugyanis a csontrák kemoterápiára mutatott reakcióját és sebészi eltávolíthatóságát nemigen lehet befolyásolni.

A legtöbb rákos megbetegedéshez hasonlóan itt is a korai felismerés a sikeres kezelés záloga. Ha a daganat kicsi és nincsenek áttétei, jól reagál a kemoterápiára és sebészileg eltávolítható, a páciens természetesen kedvezőbb túlélési csoportba kerül.

Ne gondoljunk rögtön a legrosszabbra!

A csontdaganatok eleinte nagyon általános, gyakran előforduló panaszokat okoznak. Természetesen a tünetetek észlelése korántsem jelenti azt, hogy a háttérben csontrákról van szó. A térd körüli duzzanat például nagyon gyakran kisebb térdsérülések következménye.

Daganatos elváltozás szinte soha nem jelentkezik egyszerre két oldalon, tehát például egy mindkét lábon jelentkező tünetet igen kis valószínűséggel okoz csontrák.

A fájdalommal nem járó sántítás kisgyermekkorban szintén nem utal rögtön daganatra, ez ugyanis az átmeneti csípőízületi gyulladás vezető tünete is.

Az éjszakai fájdalom szintén gyakori növésben lévő gyermekeinknél komoly csontbetegség nélkül. Csakúgy mint gerincfájdalom is minden felnőttnél jelentkezhet, akár egyszerű túlterhelés miatt is.

Az ismeretlen eredetű láz pedig, amely sokszor a daganat kísérő tünete, többnyire valamilyen banális fertőzés velejárója.

A csontrák valószínűségének megítélése még gyakorlott szakember számára is sokszor nehézséget okoz. Ha a fenti panaszok maguktól, vagy az elsődlegesen alkalmazott kezelésre nem szűnnek, heteken belül érdemes szakorvost felkeresni. Itt röntgenfelvétel készül a fájdalmas, vagy duzzadt csontokról, és közel száz százalékos pontossággal kimutatható az elváltozás. A probléma típusának igazolása innen már a csontdaganatokkal foglalkozó szakemberek, és végső soron a szövettani mintavétel, a biopszia feladata.

Dr. Terebessy Tamás, ortopéd szakorvos