Bókay Antal: József Attila poétikái

Idén száz éve, 1905-ben született József Attila költő, akinek verseit ma is ugyanolyan, ha nem nagyobb lelkesedéssel olvassák a fiatalabb és az idősebb generációk egyaránt, mint a saját korában. A Mindentudás Egyetemének korábbi előadója, Bókay Antal József Attila poétikái címmel jelentetett meg monográfiát a poétáról.

Az irodalomtörténész 'szubjektív bevezetőjében' kijelöli a könyve által felölelt pályamű két határát: a Ha lelked, logikád... című töredéktől a Szabad-ötletek egy megjegyzéséig terjed a vizsgált poétikai tér. Bár Bókay Antal már évtizedekkel ezelőtt is foglalkozott József Attila költészetével, két, más irányba tett kirándulás jótékonyan hatott a jelen kötet megszületésére. Az amerikai költészettel való beható foglalkozás "gyümölcsözőnek tűnt József Attila megértésében." Felveti azt is, hogy a magyar irodalom megértéséhez hozzájárulhat, ha egy másik irodalom logikája felől közelítünk hozzá. A másik közelítés a posztstrukturalista irodalomelméletek retorizáltság iránti érdeklődésével függ össze - a könyv a retorikai alapozottságú József Attila-(újra)olvasás próbájának tekinthető.

Az öt nagy egységből álló kötet első, bevezető része a modernség poétikai beszédmódjairól számol be. A Kialakulás címet viselő második fejezet a szimbolisztikus beszédmódtól a tárgyias líráig kíséri figyelemmel József Attila pályáját. A költő alig másfél évtizedes, szűkre szabott pályája során négy nagyobb beszédmódot dolgozott ki (és haladott meg): a szimbolikus beszédmódot az avantgárd poétika követte, majd a tárgyias költészet, végül a vallomásos beszéd vált uralkodóvá. A kötet munkamódszere már ebben a fejezetben világossá válik: Bókay Antal a korai, kevésbé ismert (és talán kevésbé jelentős) versek értő elemzésén át halad előre az életműben. Megtudjuk, hogy a szimbolikus és az avantgárd belsővé tétele, majd kritikája után fordul a költő a magyar poézis meghatározó eseményének bizonyuló tárgyias lírája felé, melynek matematikai megkonstruáltsága sem kerülheti el az olvasók figyelmét.

Nem véletlen hát, hogy a harmadik nagy fejezetet teljes egészében a Tárgypoétikának szenteli a kötet szerzője. Az 1932-es keletkezésű Téli éjszaka című költeményt a tárgyias líra kiteljesedéseként értékeli Bókay Antal. Ezt követi A hetedik című vers elemzése, melyet "a tárgyias költészet keretében megformálódott szelf fogalmának a legtisztább megfogalmazásaként" láttat a szerző. A végtelen számú értelmezést megért, Eszmélet című költeményt Bókay a személy és tárgyvilág közötti határterület poétikai megragadásaként értékeli.

A negyedik rész már a kései József Attilára összpontosít, s a korszak különösségét az ekkor létrejött új tárgyiasságban véli megragadhatónak: a költő ekkor létrehoz "egy olyan új poétikát, amely majd csak jóval később válik általános költői gyakorlattá." A vallomásosság, a vallomásos költészet történeti vázlata után a Jószef Attilánál fellelhető "vallomás modellek" után kutat Bókay Antal. Így kerül előtérbe a híres-hírhedt Szabad-ötletek jegyzéke című "pszichoanalitikus önéletrajz". Ödipális viszonyokról árulkodik két elemzett vers: az Az a szép, régi asszony és a Kései sirató.

A negyedik fejezet utolsó alfejezete már kitekint a zárórész felé, amikor a test poétizálásáról, az öngyilkosság retorikájáról értekezik. A zárófejezet a Szabad-ötletek jegyzékére koncentrál, mely 1992-es megjelenésével felkavarta a hazai (irodalmi) köztudatot. A kutatástörténet felvázolása után a sajátos szövegegyüttes gondos elemzésével zárul a kötet.

(Bókay Antal: József Attila poétikái. Bp., Gondolat, 2004. 227 oldal, 2680,-Ft)