Cunami-riasztórendszer a megvalósulás küszöbén

Fél évvel a dél-ázsiai december 26-i cunami után a szökőár pusztította területek nagy részén még mindig romos házakat és kétségbeesett embereket találunk. A kutatók reménnyel kecsegtetnek: még egyszer ez nem történhet meg...

A helyi közösségek és kormányzatok összefogtak, s az emberek együtt dolgoznak azon, hogy egy átfogó, minél korábbi előrejelzést lehetővé tevő cunami-riasztórendszert állítsanak fel. Természetesen még hosszú utat kell megtenni, míg konkrét eredményeket tudnak felmutatni, de a szervezetek részéről mutatkozó eltökéltség bizonnyal meghozza majd gyümölcsét.

Robert Owen Jones, az ausztrál kormány klímaváltozási biztosa szerint "Nagy utat tettünk meg. Reményeim szerint az egyéves évfordulón büszkén nézhetünk vissza s mondhatjuk: 'Istenem, ezt mind egy év alatt hajtottuk végre?' Tavaly december 26-án nem volt semmiféle egyezmény az Indiai-óceánt illetően. Mostanra a rendszer tervezetével már elkészültünk, s a fejlesztéshez szükséges tőkével is rendelkezünk."

A rendszer részeit felsorolva elsőként kell említeni azt a technológiát, amely az óceánt monitorozza, s a riasztóközpontokból kialakuló nemzetközi hálózat számára azonnal továbbítja a szükséges adatokat. Másrészt nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy a helyi lakosok amolyan 'csatárláncot' alkotva azonnal értesítik egymást, így időben el tudnak majd menekülni a partokról a szárazföld belseje felé.

Az ENSZ oktatási, tudományos és kulturális szervezete, az Unesco, valamint a Kormányközi Oceanográfiai Egyezmény (IOC) koordinálja a program első pillérét, míg a másodikról a helyi önkormányzatok a Nemzetközi Vöröskereszt segítségével gondoskodnak majd. Természetesen mindkét fázis még a tervezés szakaszában van, de a végleges megállapodásokhoz - mind technológiai, mind társadalmi értelemben - már nem sok hiányzik.

Június utolsó hetében az Unesco Párizsban rendezett gyűlést, hogy a rendszer technikai kivitelezésének részleteit megtárgyalja, melyen az Indiai-óceánt övező 27 ország képviselteti magát. Minden egyes ország cunami riasztóközpontot fog felállítani, amelyekben összegyűjtik az óceán fenekét pásztázó nyomásmérők, szeizmográfok és hullámérzékelők által küldött információkat. Számos kormányzat már hozzálátott a központjaik megépítéséhez.

Békés táj Délkelet-Ázsiában
a cunami előtt

Petricio Bernal, az IOC ügyvezető igazgatója szerint "Nem panaszkodhatunk, helyi szinten jól állunk a cunami információs központok számát tekintve. Jelenleg 25 ilyen van, míg tavaly decemberben még egy sem volt. Ezek a központok egyrészt vészhelyzet esetén segítenek a felkészülésben, másrészt a lakosság tájékoztatását és figyelmeztetését is elvégzik."

Néhány ország még tovább ment: néhány hete Thaiföld csúcstechnológiával épült nemzeti katasztrófaközpontot hozott létre. A Bangkokban álló, egy emeletes épület a szükséges informatikai és kommunikációs rendszerekkel rendelkezik, melyek nem csak a Hawaii-on és Japánban lévő monitorközpontokból kapnak információkat, hanem a helyi meteorológusoktól, hidrológusoktól, vagy akár a nagyközönségtől.

Col Anutat Bunnag, a thaiföldi Nemzeti Katasztrófa Előrejelző Központ megbízott ügyvezetője azt nyilatkozta: "Thaiföld minden tévé- és rádióállomásán tudunk adást sugározni. Vészhelyzet esetén a csatornák azonnal figyelmeztető adásokat kezdenek sugározni, továbbá sms-ekben is értesítjük a lakosságot. Ha ma cunami sújtana le országunkra, körülbelül 20 perc alatt értesítenénk az embereket."

Petricio Bernalt lenyűgözte a thaiföldi, 1,5 millió dolláros beruházás: "Rendkívül fontos fejlesztésről van szó, azt hiszem, ezzel Thaiföld élre ugrott a megelőzésben. A centrum azért különösen fontos, mert nem csak összegyűjti és elemzi, hanem sugározza is a megfelelő információkat. A partokon szirénákat és riasztókat szereltek fel, melyeket szintén a központból irányítanak."

Bár Thaiföld nemzeti katasztrófaközpontja jelenleg a hawaii-i és japán monitorállomásoktól függ, ez a helyzet változni fog, amint az Indiai-óceán körzetében is kiépülnek a csúcstechnológiát használó riasztóállomások. Jelenleg több már létező dagálymércét újítottak fel, amelyek így azonnal továbbítják a híreket a hullámzás változásairól.

A pusztítás után...

A következő állomás az lesz, amikor nyomásmérőket helyeznek el a tenger mélyén, s amelyek a rájuk nehezedő vízoszlop súlyát mérik folyamatosan. A nyomásmérők darabja 300,000 dollárba kerül! Tervek szerint a teljes rendszer 2006-ra készül el.

Sokan rámutattak arra a tényre, hogy a méregdrága technológia mit sem ér, ha az egyes országok nem készítik fel megfelelően a lakosságot, különösen a központoktól távol élő embereket. Johan Schaar, a Nemzetközi Vöröskereszt munkatársa arról beszélt, hogy különösen nehéz feladatuk volt, amikor olyan közösségekbe kellett elmenniük, ahol a tavaly decemberi cunami szinte mindent elpusztított. Az itt élő emberek egyik napról a másikra élnek, képtelenek a távoli jövőre koncentrálni.

"Számtalan helyen az emberek ideiglenes hajlékokban élnek, s továbbra is a túlélésért küzdenek. Ilyen, még traumatikus állapotban lévő közösségeket hatékonyan mobilizálni szinte lehetetlen." Az elmúlt év végén tomboló cunami olyan katasztrofális hatású volt, hogy a bármilyen technikai eszköz híján lévő emberek maguk is riasztóláncot állítottak fel, a puszta rettegéstől vezetve. Sajnálatos módon ez a rendszer már túl van az éles bevetésen...

2005 márciusában ugyanis újabb földrengés pusztított a régióban, százakat elpusztítva. Bár az Indiai-óceánon lassan kiépülő technológia nem jósolta meg a bekövetkező cunamit, a partvidéken élő emberek nem tétováztak, s nem vártak arra, hogy bárki is figyelmeztesse őket. Indonéziában, Indiában, Srí Lankán és Thaiföldön a hírek terjedése után ezrek hagyták el otthonaikat szinte azonnal. Végül a szökőár ezúttal elmaradt, mindenesetre egyértelművé vált, hogy a december 26-ihoz mérhető katasztrófa többé nem következhet be, ha az emberek ennyire figyelnek egymásra és magukra.

Johan Schaar éppen Srí Lankán tartózkodott ekkor, s igen jó benyomásokról számolt be. "A kormányzat a létező telekommunikációs rendszereket használta, a rendőrállomásokon dolgozók pedig a parton élőket figyelmeztették. Rendkívül hatékony volt a módszer, az emberek azonnal és gyorsan elhagyták házaikat." A régió továbbra is veszélyben van persze, s a pesszimisták szerint a következő óriás cunami közelebb van, mint gondolnánk.

Schaar elmondta: az emberek félnek az újabb földrengés lehetőségétől, ezért egy pillanatra sem lanyhul a figyelmük. A fenyegetés ellenére bízhatunk abban, hogy az emberek ma máshogy fognak reagálni, mint legutóbb.

Forrás: www.bbc.co.uk/news