Elefántokat telepítenének Észak-Amerikába

Újra elefántokkal, oroszlánokkal, gepárdokkal és vadlovakkal telepítené be Észak-Amerika vidékét tudósok egy csoportja. A földrészen körülbelül 10-13 ezer éve kihalt fajok visszakerülése létüket mentheti meg, hiszen Afrikában és Ázsiában a kihalás szélén állnak. A meghökkentő gondolat amerikai kutatók fejéből pattant ki.

A New York-i Cornell Egyetem tudóscsapata a Nature tudományos folyóirat legfrissebb számában megjelent cikkében fejtette ki rendhagyó ötletét az állatok megmentéséért.

A nagy emlősök - egészen pontosan a ma élő fajok nagyobb testű ősei és rokonai, mint például a mamut - a késő pleisztocénig, tehát a földtörténet negyedik időszaka első felének végéig éltek az észak-amerikai kontinensen. (A pleisztocén 1.65 millió évvel ezelőtt kezdődött és 10 ezer évvel ezelőttig, a holocén elindulásáig tartott.) Ekkoriban még minden földrészen - így Európában is - gyakoriak voltak ezek a fajok, mígnem egy, az egész világot érintő kihalási hullám után Afrikába és Ázsiába szorultak vissza. Az amerikai kontinensen a világ többi részéhez hasonlóan a kihalt fajok helyét kisebb emlősök vették át. "Ma már csak Afrika és Ázsia egyes részein van viszonylag érintetlen megafauna, így az oroszlánok, elefántok, majmok fajainak nagy részét a kihalás fenyegeti" - állítja Josh Donlan, az amerikai kutatócsapat vezetője.

A villásszarvú antilopok, ha tudnának, tiltakoznának a terv ellen

"A nagytestű húsevők és növényevők gyakran játszottak fontos szerepet a biodiverzitás fenntartásában, ezért a kihalt emlősök minden bizonnyal nagyban befolyásolhatták a ma élő fajok evolúcióját" - írták a cikkben a tudósok. Példaként említik a ma még Amerikában is megtalálható villásszarvú antilopot, melynek figyelemre méltó gyorsasága az egykor szintén itt élő gepárdok miatt is kialakulhatott.

A tudósok véleménye szerint a visszatelepítés új értelmet adhatna a természetvédelemnek, javítaná a vidéken található biodiverzitást, és részben korrigálná azt a rombolást, melyet az emberi tevékenység okozott a természetnek.

"Például az ázsiai szamár, vagy a Przewalski-ló megjelenése Észak-Amerikában egyrészt ezeknek a fajoknak a túlélést jelentheti, másrészt ma már máshol élő fajok kerülhetnének vissza 'evolúciós szülőföldjeikre'" - vélekednek. A tudósok csak a betelepítés későbbi fázisában költöztetnék az ázsiai és afrikai elefántokat, afrikai gepárdokat és oroszlánokat a nagyobb amerikai parkok területére. "Egy, az Egyesült Államok dél-nyugati részén kialakított szabadabb élettér megmentheti a világ leggyorsabb húsevő emlősét, a gepárdot a kihalástól, és még a villásszarvú antilop fajjal is újra kölcsönhatásba kerülhet, ami jótékony hatással lehet mindkét faj populációjára. Az elefántok Amerikába telepítése ugyanakkor a farmereknek nyújthat segítséget például a legelők fenntartásánál, gondozásánál.

Elefántokat a prérire?

A tudósok azt is a visszatelepítés mellett felsorolt érvek közé sorolják, hogy az Egyesült Államokban újra megjelenő, eddig csak szafari-kirándulásokon és állatkertekben látható állatok turistacsalogató látványosságok lehetnének, mely minden bizonnyal felpezsdítené az ekoturizmust a térségben.

Az amerikai biológusok tudják, hogy ötletük nagy vitát fog gerjeszteni, de úgy vélekednek, hogy az általuk vázolt tervvel sokkal többet lehet elérni, mintha csak ölbe tett kézzel néznénk, ahogy a világ legismertebb és legnépszerűbb fajai sorra kihalnak az emberi beavatkozás és a globális felmelegedés következtében. "A pleisztocén visszatelepítés egy optimista alternatíva. Az akadályok hatalmasak, a kockázat mértéke nem csekély, de nem tudjuk elfogadni tovább a vadvilág megőrzésével kapcsolatos tehetetlenséget" - írják a Nature-ben a New Yorki egyetem munkatársai.

Forrás: Reuters