Létrejöttek a modern nemzetek, vagy létrehozták őket?

A "nacionalizmus", a "nemzet" viszonylag új fogalmaknak tekinthetők, hiszen megjelenésük, vagyis inkább mai értelmük kialakulása a XVIII-XIX. század fordulójára tehető. A különböző, nacionalizmussal foglalkozó elméletek megoszlanak a tekintetben, hogy az új közösségtudat hogyan jött létre: mesterségesen vagy természetes fejlődés útján.

Romantikus nacionalizmus Eugene Delacroix: A Szabadság vezeti a népet című festményén

A modern nemzetek kialakulása

A modern nemzet és a hozzá kapcsolódó nacionalizmus kialakulását a XVIII-XIX. század fordulójára tesszük. Mint arról Gángó Gábor is beszámolt a Mindentudás Egyetemén tartott előadásában, az ebben az időben végbement párhuzamos és egyidejű változások, az ipari termelés és a modern parlamentarizmus intézményeinek elterjedése, a városiasodás és a szekularizáció közösen vezettek az új társadalmi rendszer megszületéséhez. "A modernitás kora, azaz az ipari termelés és a modern parlamentarizmus intézményeinek elterjedése óta beszélhetünk nacionalizmusról. A nacionalizmus kialakulása alapvetően összefügg a nagycsalád és a tradicionális közösségek alkonyával. Míg a középkorban az identitás fő meghatározója a faluközösséghez, egyházhoz, uradalomhoz stb. tartozás érzése és tudata volt, addig a polgári társadalomban, a nukleáris családban élő egyén számára a közösséghez tartozás élményét elsősorban a nemzet nyújtja" - hangzott el Gángó Gábor előadásában.

A nemzetek kialakulásának ideje biztosan meghatározható, de a kialakulás módja régóta vita tárgya. Két elmélet kristályosodott ki erre vonatkozóan, az egyik szerint a nemzetek a modernizáció mesterséges képződményei, míg a másik szerint ezek az emberi közösségek organikus fejlődésének állomásai.

A nemzetek, mint a modernizáció gyermekei

Ernest Gellner

Benedict Anderson
Ernest Gellner
Gellner Gellner

A nemzet, mint természetes emberi közösség

A másik nézet szerint a modern nemzetek nem teljesen a modernizáció "mesterséges szülöttei".. Ezt az elvet valló gondolkodók a nemzetek premodern gyökereit, például a származásukat, a ,nemzetek kialakulása előtti etnikumok szerepét hangsúlyozták. Az etnikai megközelítés előfutárai a német felvilágosodás tudósai, például Johann Gottfried Herder és Johann Gottlieb Fichte úgy vélték, hogy a nemzetek folyamatosan változó etnikai, kulturális entitások, organikus csoportok. Szerintük minden etnikai csoportnak önálló karaktere (habitusa, attitűdje, szokásai, nyelve stb.) van, melyet a természeti környezet, éghajlat, földrajzi viszonyok alakítanak. Az egyes nemzetek saját lelkülettel rendelkeznek, s ezt népszellemnek (Volksgeist) nevezték el. Azt állították, hogy a nemzet az etnikumból alakult ki és ezt egyfajta evolúciós folyamatként képzelték el, hiszen a nemzetet magasabb szintű közösségnek (Gemeinschaft) tartották.

Szintén a premodern időszakba teszi a nemzetek kialakulását Gellner egyik leghíresebb tanítványa, Anthony D. Smith is. Ő - szembe menve nagynevű mesterével - úgy vélekedik, hogy a nemzettudatokat nem lehetett a semmiből kreálni, és a kialakuló nemzetek a meglévő kulturális és nyelvi valóságra épültek rá, tehát egyfajta kontinuitást vél felfedezni az etnikai közösségek és a nemzetek kialakulása között. Smith úgy vélekedik, hogy az etnikumból nemzetté válásnak két szakasza van. Az elsőben az etnikai kötődések - a közös nyelv, kultúra stb. - válnak szorosabbá egy közösségen belül, a második szakaszban pedig a már integrált etnikum politikailag, gazdaságilag és társadalmilag öntudatra ébred, és kialakul a nemzet. A kulcskérdés, hogy hol a határ etnikum és nemzet között. A legtöbben úgy vélik, hogy a politikai öntudatra ébredés a választóvonal: ha valahol ez megtörténik, akkor már a mai értelemben vett nemzetről beszélhetünk.

Szabó Róbert előadásának jegyzetei alapján