Az utóbbi időben az Európai Unió fejlődésének egyik jellemzője a hatalom regionális szerkezetének megszilárdulása, a regionalizmus volt. Ennek oka, hogy az EU szerint a különböző területek fejlettsége közötti különbségek kiegyenlítődése a régiók szintjén valósulhat meg. A közösségi politika legfontosabb célja, hogy a versenyképesség növelése mellett a közösség ne feledkezzen meg elmaradottabb régióiról, és a felzárkóztatással igyekezzen egységesebbé tenni az EU gazdaságát.
Az elmaradott régiók támogatását sokan pénzpocsékolásnak hiszik, holott ezt nemcsak szolidaritásból és a felzárkóztatás miatt teszi az Unió, hanem a piacteremtés és a térség további fejlődésének biztosítása érdekében is. Igaz, a régiópolitika hatalmas összegeket emészt fel: 2000 és 2006 között például összesen 213 milliárd euró áll rendelkezésre a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók helyzetének javítására. A pénz, az úgynevezett Strukturális Alapok egy része a konkrét hátrányokkal küszködő térségek és veszélyeztetett társadalmi csoportok helyzetének javítására megy el. Nem lehet biztosan tudni, mi lesz a regionális fejlesztésekre juttatott pénzek sorsa 2007 után, mert az Európai Unióban sorozatosan elhalasztják az erről szóló vitát. Sokat lehet hallani a szükséges reformokról, ami a támogatások csökkentését és növelését is jelentheti, és jelentősen megváltoztathatja a rendszert is.
Az Európai régiók közti egyenlőtlenségek Az Unió tagállamai között feltűnő különbségek vannak, amelyek a 250 régió szintjére lebontva még nagyobbnak tűnnek. Görögországban, Portugáliában és Spanyolországban például az egy főre eső GDP alig éri el az Uniós átlag 80 százalékát, ugyanakkor Luxemburgban ez az adat 60 százalékponttal meghaladja az átlagot. Az Unió tíz legdinamikusabban fejlődő régiójának GDP-je háromszorosa a tíz legfejletlenebb régióénak. Egy 2004-es adatok alapján készített rangsor szerint a legfejlettebb régió Európában Belső-London, mely az uniós átlag 289 százalékát teljesíti, míg a legfejletlenebb Szlovákia keleti része, melynek GDP-je még az európai átlag 40 százalékát sem éri el. A rangsorban a legfejlettebb magyar régió, Közép-Magyarország a 147. lett, míg a legfejletlenebb Észak-Magyarország az egyik utolsó helyen szerepelt. |
A regionális politika szerepe azonban nem valószínű, hogy változni fog, hiszen a tagállamok erre rendezkedtek be: a nemzeti kormányzati szint funkciói az EU-s előírásoknak megfelelően rendeződnek át, egyre több döntési jogosítványt decentralizálnak, hogy a régiók szerepe kerüljön az előtérbe. Ide kapcsolódik az európai regionális politika egyik legfontosabb jellemzője, a szubszidiaritás elve, amely szerint az EU-ban minden döntést a lehető legalacsonyabb szinten kell meghozni. Ugyanez másképpen megfogalmazva: magasabb szintű szerv nem intézkedhet olyan esetben, amikor az adott célkitűzést az alacsonyabb szinten is eredményesen el lehet érni. Megint másképpen: a döntést lehetőleg azok hozzák, akikre az vonatkozik.
A hazai régiórendszer létrehozása
A szubszidiaritás elvét az európai államok többségében könnyű volt bevezetni, hiszen a regionalitásnak a legtöbb tagállam és leendő tagállam esetében megvolt a maga történeti előzménye. Lengyelország esetében a vajdaságok, Németországéban és Ausztriáéban a tartományok, Svájcban a kantonok önállósága és szervezettsége adott volt. Magyarországon azonban más a helyzet. Történelmünk során államszervezeti-közigazgatási egységeink nem igazodtak a földrajzi egységekhez, mint a legtöbb országban. Nálunk a területi egység a Szent István-i vármegye volt, melyet csak részben módosítottak a XIII. században a nemesi vármegyék létrehozásával. Emiatt Magyarországon egy egészen új rendszert kellett bevezetni, hogy az európai régiórendszerbe be tudjunk kapcsolódni.
A hazai megyerendszer |
A NUTS 2-es régiók |
- Nyugat-Dunántúl (Győr-Moson-Sopron megye, Vas megye, Zala megye),
- Közép-Dunántúl (Veszprém megye, Fejér megye, Komárom-Esztergom megye),
- Dél-Dunántúl (Baranya megye, Somogy megye, Tolna megye),
- Közép-Magyarország (Budapest, Pest megye),
- Észak-Magyarország (Heves megye, Nógrád megye, Borsod-Abaúj-Zemplén megye),
- Észak-Alföld (Jász-Nagykun-Szolnok megye, Hajdú-Bihar megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye),
- Dél-Alföld (Bács-Kiskun megye, Békés megye, Csongrád megye).