A TDK-s "termékfejlesztés" meghozza gyümölcseit

"A TDK-tevékenységekben a 'termékfejlesztést' annak a tudásnak és képességnek megszerzése jelenti, amit a diák csak az iskolapadban ülve nem fog megszerezni" - véli Liska Szilárd, a soproni Nyugat-Magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Karának ötödéves közgazdász hallgatója, aki régóta diákkörös, legutóbb a tavalyi Országos Tudományos Diákköri Konferencián (OTDK) szerepelt sikeresen.

Hogyan került a tudományos kutatás közelébe és hogyan talált rá témájára?
- Azt, hogy "kutatni" szeretnék, 2003 decemberében, harmadévesként döntöttem el. Igaz, akkor még nem is tudtam, mi is az a "kutatás". Nagy Pongrác egy a '90-es évek elején íródott, "Készül a magyar gazdasági csoda?" című könyvét olvasgattam, amelyben a tanár úr a rendszerváltó kormányoknak kívánt a tulajdonszerkezet átalakításához "ötleteket adni", s az ebben a könyvben olvasottak keltették fel az állami tulajdon iránti érdeklődésemet. Ekkor döntöttem el, utánajárok a bővebb szakirodalomnak is. Ám tudtam magamról, ha nem kötött keretek között teszem ezt meg, akkor a "mindennapok egyéb teendőiben" elveszne a lelkesedésem. Talán a véletlen műve, de pár nappal később megláttam a kar helyi Tudományos Diákköri Konferenciájára invitáló plakátot, s akkor már tudtam, ennek keretein belül fogok "kutakodni". A téma a magyarországi privatizáció. Kezdetben a gazdasági oldalát vizsgáltam, majd később a munkapiaci és társadalmi hatásait.

Kik segítették a felkészülésben?
- Tanáraim, későbbi konzulenseim: Gidai Erzsébet (a soproni Közgazdaságtudományi Kar megalapítója és dékánja), valamint Lentner Csaba (a Kar gazdasági dékánhelyettese) hosszú évek óta foglalkoznak a magyar gazdasággal és a privatizáció időszakával, így kézenfekvő volt őket felkérni mentornak. Kezdettől fogva támogattak (mint sok kutatni vágyó diáktársamat), és mind a hazai, mind a külföldi szakirodalom megismertetésében, mind saját elmélkedéseimben nagy segítségemre voltak, mondhatom "szellemi dobbantót" jelentettek a dolgozat(ok) megírásában. Két dolgozatot írtam, ugyanis az első TDK után nem tudtam "elfeledni a témát", így tovább foglalkoztam vele, s a következőre már a folytatást is elkészítettem. Nagy köszönettel tartozom még Fonda Ferenc tanár úrnak is, aki a legelső prezentációm után, dicséretét kifejezve nekem ajándékozta a könyvtárának egy részét, mintegy 40, nagyrészt közgazdasági témájú könyvét, amelyeknek a napokban is rendszeresen nagy hasznát veszem. Valamint azok a barátaim is sokat segítettek, akik - sokszor egy kávé mellett - kritikus füllel hallgatták végig gondolataimat, fejtegetéseimet.

Önnek mit jelentett a diákköri munka a tudományos karrierje szempontjából?
- Azzal, hogy valaki tudományos munkát végez, beleírhatja az önéletrajzába, hogy "...dolgozatommal részt vettem ilyen-olyan TDK-n, esetleg az országos TDK-n, vagy akár határon túl, és ott helyezést is elértem...". Ez a pár sor sok előnyt jelenthet egy esetleges állásinterjún, de úgy vélem, hogy a tudás, amit az elmúlt két évben a több száz (ezer?) oldalnyi olvasással meg lehet szerezni, sokkal többet jelent. S ha az ember nem "csak" olvas, hanem mindeközben gondolkodik is, felhasználja a tudását, sokkal többet tud, mint aki csak az előadásokat magolja.

A prezentációs készség elsajátítása segítheti a karrierépítést is

Miért tartotta fontosnak, hogy elinduljon a diákköri versenyeken?
- Először, mint korábban is említettem, azért jelentkeztem a helyi TDK-ra, hogy valami "kényszerítsen a kutatásra", hogy "ne feledkezzem el" foglalkozni a kiválasztott témával. Azt, hogy az eredményt be is kell mutatni, a szükséges velejárójának tartottam. De hát valamit valamiért. Később persze már természetes volt, hogy bemutatom több tudományos diákkonferencián is. Már csak azért is, mert a konferenciákon egy szekcióban általában 15-20, olykor még több diák is bemutatja kutatási eredményeit, s az ő disszertációikból is igen sokat lehet tanulni. Nem egy olyan gazdasági, illetve üzleti elgondolásról tudok, aminek az ötlete egy TDK-előadás utáni vitán fogant meg. Engedje meg, hogy egy kis történetet is elmeséljek: biztosan minden diák tudja, hogy a TDK-n az előadás után vitára van lehetőség azért, hogy az elnökség illetve a publikum kérdéseket tegyen fel az előadónak, s erre meghatározott idő áll rendelkezésre. A Vajdasági Magyar TDK-n például 5 percet adnak a vitára. Ebbe az időbe általában 3-5 kérdés fér bele. Amikor Zentán prezentáltam a disszertációmat, mintegy 20-25 percen keresztül tettek fel nekem kérdéseket (ez egyébként kevésbé kötött konferenciákon nem egyedi), s olyan "vita" kerekedett, amelyhez szinte az egész szekcióülés csatlakozott. Nagyon sokat tanultam ott...

Mit gondol, igaz-e a diákköri munkával kapcsolatban az a köznapi mondás, hogy "Aki kimarad, lemarad"?
- Persze nem törvényszerű, de akik valamilyen témában kutatómunkát végeznek, általában nagyobb eséllyel pályázhatnak belföldi, vagy külföldi tudományos (akár PhD) ösztöndíjakra, vagy diploma után jobb állásokra. S ez nem a három betű varázsa, hanem a mindeközben megszerzett tudást és képességeket bizonyítja. Elmondhatom magamról, hogy júniusban részt vettem egy soproni, magyar-osztrák állami tulajdonban levő nagyvállalat, a GySEV Rt. többszintű kiválasztásában, ahol a szakmai interjúkon többször támaszkodhattam arra a tudásra és képességre, amelyet "a tudományos múltam" kapcsán szereztem meg. Szinte biztos vagyok benne, ha nem "tédékáztam" volna, most nem lennék annak a 300 pályázóból kiválasztott 20 fős csapatnak a tagja, amely a cég pályakarrier-programjában vesz részt.

Hogyan ajánlaná ifjú kollégáinak a diákköri mozgalmat?
- Megpróbálok a szakmámból kiragadni egy példát: az elvben elképzelhető, hogy egy vállalat termékfejlesztés és reklám nélkül is meg tud élni. De a valóságban egy olyan erős versenypiacon, mint az Európai Unió, vagy akár a világgazdaság, ez lehetetlen. A termékfejlesztés arra való ugyanis, hogy a vállalat a termékébe olyan dolgot építsen bele, amellyel a vásárlójának a versenytárs termékénél többet, valami pluszt ad. A reklám pedig arra, hogy a terméket sikerüljön is eladni. A TDK-tevékenységekben a "termékfejlesztést" annak a tudásnak és képességnek megszerzése jelenti, amit a diák csak az iskolapadban ülve nem fog megszerezni (pl.: megszólalni, bemutatkozni egy ismeretlen közeg előtt, előadást tartani nekik, és azzal eladni magát). Reklámnak pedig tényleg nem rossz az a néhány sor az önéletrajzban...