Megtalálták a kurázsiért felelős gént?

Amerikai kutatók felfedeztek egy olyan gént, mely az egereknél meghatározza, hogy az egyed milyen bátor lesz. Lehet, hogy a gén hasonlóan fontos szerepet játszik az emberek esetében is, de ezt csak a további vizsgálatok döntik el.

Nagy az eltérés az emberek között abban, hogy ki mekkora kockázatot mer vállalni. Sokan olyan munkát vagy hobbit választanak maguknak, melyektől mások libabőrösek lesznek. Elég, ha csak az alpinistákra, felhőkarcolók ablakmosóira, vagy éppen az olyan extrém sportokra gondolunk, mint a bungee jumping és az ejtőernyőzés. A seattle-i Fred Hutchinson Rákkutató Intézet (FHCRC) munkatársai most azt állítják, hogy egereken végzett kísérleteik során megtalálták azt a gént, mely meghatározza, mennyire lesz bátor az egyén. Hogyan teszi ezt?

Az amigdala helye az agyban

Ez a központ működése közben gyakorlatilag arra ösztökél minket, hogy kerüljük a veszélyes helyzeteket. Ezt elsősorban azáltal éri el, hogy a számunkra veszélyes vagy érzelmileg felkavaró pillanatokat (szituációkat, eseményeket, tapasztalatokat stb.) eltárolja a hosszú távú memóriánkban - magyarázza a kutatást vezető Jim Olson, aki egy személyes élményével illusztrálja, hogyan történik mindez. "A cserkésztáborban, ahol gyermekkoromban jártam, minden órában szirénával jelezték a vízimentő gyakorlatok kezdetét. A tábor után egy évvel is minden alkalommal megfájdult a gyomrom, amikor szirénát hallottam." A FHCI munkatársai munkatársai egérkísérletek segítségével próbálták jobban megérteni ezt a folyamatot.

A vizsgálat lényege az volt, hogy az egerekben is megtalálható neurod2 szintjét lecsökkentették, majd azt vizsgálták, hogyan reagálnak a rágcsálók a "megvonásra". Az eredményeket az Amerikai Tudományos Akadémia által kiadott folyóiratban publikálták nemrég.

Nem minden ember merné ugyanezt megtenni

A vizsgálat következő részében az egereket egy olyan dobozba helyezték, mely egyik része nyitott és világos volt, másik része viszont fedett, s ezért sötét is. A rágcsáló normál reakciója egy ilyen dobozban, hogy a biztonságot jelentő sötét részbe menekül, azonban a neurod2 nélküli egerek szívesen maradtak a fedetlen részben. Ezeknek a példányoknak "kurázsiját" mutatja az is, hogy szinte egyáltalán nem ijedtek meg, ha a tudósok felvették őket. Egyáltalán nem voltak tapasztalhatók az egerek ilyenkor megszokott reakciói.

Ezek az eredmények vajon mit jelentenek az emberek tekintetében? Minden bizonnyal nem ilyen egyszerű a helyzet. Olson véleménye szerint egyes emberek félelemérzetbeli eltéréseit valószínűleg az eltérő génszekvenciák okozzák, akárcsak például az eltérő bőrszín esetében. Kicsi az esély rá, hogy egyesek csupán azért lennének bátrabbak, mert kevesebb neurod2 gén van a szervezetükben. Mégis a mostani felfedezés rámutatott arra, hogy a jövőben az emberek esetében is kiemelten kell foglalkozni a neurod2 génnel, ha a félelemérzetet kutatják.

Éppen ezért a kutatócsoport a következő lépésben emberi DNS-mintákat fog vizsgálni, hogy többet megtudjanak arról, miként zajlik ez a folyamat az embereknél. Olson reméli, hogy a vizsgálatoknak köszönhetően 5-10 év múlva sokkal többet fogunk tudni a kockázatvállalás fiziológiai alapjairól.

Forrás: Science Central News