Az ME révén egy országban tudatosult, milyen fontos elem a víz

Somlyódy Lászlót, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszékének professzorát arról kérdeztük, min dolgozik mostanában, illetve hogyan emlékszik vissza három évvel ezelőtt nálunk tartott előadására.

Professzor úr éppen három évvel ezelőtt, 2003. február elején tartott előadást a Mindentudás Egyetemén a vízről. Mára a programsorozat a hazai tudományos ismeretterjesztés egyik védjegyévé vált, Ön azonban még az előadássorozat elején szerepelt. Fel tudja idézni, milyen érzések, gondolatok foglalkoztatták felkészülés közben? Milyen lehetőségeket látott egy ilyen, az egyetemi előadásaitól nagyban eltérő jellegű szereplésben?
- Oktatóként és kutatóként viszonylag sok előadást tartok, általában néhány száz, legfeljebb egy-két ezer ember előtt. Az ME előadást - az ismétlésekkel együtt - talán egy millió ember is látta, hallotta, azaz nagyságrendekkel többekhez "szólhattam", mint korábban. Ezt már az előkészületek során sejtettük. Ily módon a tétet és a lehetőséget is óriásinak és inspirálónak éreztem. A lehetőséget, hogy "egy országgal" tudatosítsam, a víz életünket keresztül-kasul befolyásoló, sérülékeny elem, amivel mindannyiunknak érzékenyen kell törődnünk. Ennek elmondásához olyan témát kellett találnom, ami mindennapjainkhoz és sokak érdeklődéséhez kapcsolódik. Nem kevés töprengést követően az öblítéses toalettnél (hányszor húzzuk le naponta?) és a Balatonnál, a "magyar tengernél" kötöttem ki.

Somlyódy László

Beigazolódtak-e sejtései az előadás visszhangját illetően? Milyen reakciókat kapott - kollégáktól, barátoktól, tanítványoktól vagy akár nem szakmabeli érdeklődőktől?

Professzor urat a közelmúltban megszólaltattuk a Balaton vízpótlásával kapcsolatban. Az azóta eltelt több mint három hónap hozott-e újabb tanulságokat a nagy sajtóvisszhangot kapott ügyben?
- Legutóbbi beszélgetésünk óta a Balaton vízpótlása terén sok újdonság nem történt. Jó érzés, hogy a mérések teljes mértékben igazolták elemzéseinket. A tó feltöltődött és ahogyan 2003-ban becsültük, ma a fő kérdés az, hogy a Sió el tudja-e vezetni a felesleges többlet vízmennyiséget. A jövő sürgető feladata a csatorna vízszállító képességének fokozása azért, hogy magasabb vízszintek legyenek megnyugtatóan tarthatók.

Kérem, foglalja össze röviden olvasóinknak, hogy jelenleg milyen kutatásokon dolgozik!
- Úgy érzem, átmeneti helyzetben vagyok. A Víz Világszövetség elnökeként idén jár le a mandátumom. Több, nagy kutatási témánk is ebben az évben zárul. Az egyik a korszerű biológiai-kémiai szennyvíztisztítási módszerek fejlesztésével foglalkozik annak érdekében, hogy a hazai városi szennyvizek sajátosságait szem előtt tartva az EU-előírásokat minél hatékonyabban tudjuk teljesíteni. A másik a modern számítástechnikára, informatikára és távérzékelésre épített árvízszabályozási döntéstámogató rendszer fejlesztését célozza meg, különös tekintettel a Tisza-völgyre. Új programjaink is indultak. Ezek közül csak a Balatont említem. A megfigyelt alacsony vízállásból és nagy vízszintingadozásból kiindulva azt vizsgáljuk, hogy különböző időjárási viszonyok mellett - éghajlatváltozással vagy anélkül - hogyan alakul a tó vízszintje, és ez milyen morfometriai, fizikai, kémiai és ökológiai változásokat okozhat, különösen a partközeli sávban.

Végül, úgy érzem elérkezett a nyugodt értékelés ideje: többet szeretnék írni. Az Ecological Modelling c. folyóiratban szerkesztek a Balatonról egy különszámot. Részt veszek a "Late Lessons from Early Warning: the Precautionary Principle 1986-2000" c. nagysikerű könyv második kötetének írásában. Tervezem a 2000-ben megjelent vízgazdálkodási stratégiai könyvünk tömör kritikai átgondolását: mi történt az elmúlt öt év alatt és mi nem? Végül, még egy tervet dédelgetek: esettanulmányokra alapozva könyvet írni arról, a holnap intuitív mérnöke hogyan tudja kezelni a víz és a környezet területén jelentkező bonyolult problémákat a jövő logarlécével, azaz korszerű modellekkel és döntéstámogató módszerekkel. Meddig terjednek tudományos ismereteink? Hogyan pótoljuk a hiányzókat és mit tegyünk a bizonytalanságokkal? Hogyan kezeljük a tudomány és a döntéshozás gyakran ágas-bogas kapcsolatát?