Az iszlám világ megosztottsága

Az iszlám vallás különböző irányzatainak viaskodása régóta gátolja, hogy kialakuljon az egység a muzulmánok között. A széttöredezettséget a vallásin felül nemzeti, etnikai és sokszor gazdasági különbségek nehezítik.

Legelőször a különféle vallási irányzatokról kell szólni, melyek a legnagyobb törésvonalakat jelentik. Az iszlám két legnagyobb irányzata a szunnita és a síita (a harmadik nagyobb irányzatról, a kharidzsitákról - szakadárok, kivonulók - ezúttal nem teszünk említést), ezek ellentétei szítják a mai iszlámon belüli konfliktusok zömét is (ld. a mostani iraki polgárháborús helyzetet). A különválás egyik legfontosabb oka az a vita volt, amely a Mohamed utáni negyedik kalifa, Ali uralkodása idején (656-661) alakult ki. A muzulmánok túlnyomó többségét (85 százaléka) alkotó szunniták elismerik az első három kalifa tevékenységét, szemben a síitákkal, akik szerint egyedül Ali tekinthető Mohamed jogos utódának, mégpedig azért, mert egyedül ő volt vér szerinti rokona a prófétának.

A zarándoklat idején

A síiták továbbá az iszlám öt pillére (hitvallás, ima, adakozás, böjt, zarándoklat) mellett hatodikként ismerik el az imámok, Mohamed leszármazottainak tévedhetetlenségét, mivel hagyományuk szerint egyedül ők Mohamed titkos tudásának letéteményesei.
Fontos irányzatnak számít még az ortodox szunnitákat a XVIII. században megújítani vágyó Muhamad ibn Abd al-Wahhab mozgalma, mely az iszlám gyökereihez akarta visszavezetni a vallást. A fundamentalista, puritán vahabiták minden más irányzatot eretneknek tekintenek. Ez leginkább Szaúd-Arábiában terjedt el, ahol a királyi család mindig is ezt a mozgalmat támogatta.

Vallási alapú politikai szembenállás

A vallás mellett többnyire összebékíthetetlen ellentét van az iszlám fundamentalizmus és a világi nacionalizmus között. A fundamentalisták a teokrácia, a vallási és nem gazdasági, politikai elvek alapján vezetett kormányzásnak a hívei. Iránban a - síita - fundamentalisták vannak hatalmon1979 óta, amikor Khomeini Ajatollah elsöpörte a sah nyugatbarát uralmát. Utódja, a ma is hatalmon levő Ali Khamenei Ajatollah ellenőrzése alatt tartja a bíróságokat, a parlamentet, a hadsereget és a rendőrséget. Az amerikai beavatkozásig a fundamentalista tálibok vezették az országot Afganisztánban is, akik iszlám törvénykezést vezettek be. Többnyire fundamentalisták alkotják a terrorista csoportokat is.

Az iszlám országok többsége mégis világi nacionalista beállítottságú, leginkább az atatürki hagyományokat ápoló Törökország, de ide tartozik Egyiptom, Szaúd-Arábia és Pakisztán is. Látszólag elvetik a fundamentalizmust, mely azért ezekben az országokban is többé-kevésbé létezik (sőt, néhol támogatásra is lel). A fundamentalistákkal szemben a világi nacionalisták a szekularizált állam hívei, a politikai döntéseket igyekeznek függetleníteni a vallási hatalomtól. Általában jó kapcsolatot ápolnak a nyugati országokkal is.
Ebben a kontextusban érdekes fejlemények történnek manapság Palesztinában, ahol a világi nacionalista, nyugatbarát Fatah pártra nagy vereséget mért a fundamentalista elveket valló, komoly terrorista szárnnyal rendelkező Hamasz, mely az iszlám dzsihádba, szent háborúba vetett hittel került hatalomra. Hogy ennek mi lesz a következménye, azt senki sem tudja.

Az iszlám világ forrpontjává alakult Irak is, ahol szintén az Egyesült Államok avatkozott be és söpörte el Szaddám Husszein katonai diktatúráját (mely azonban közel sem volt fundamentalista). A nyugati segítséggel létrejövő új Irak felépítése akadozik, sőt, a mostani polgárháborús helyzetben megbukni látszik. Az ellenállás fő oka az, hogy Irak lakosságának mintegy 60-65 százaléka síita, és több mint 30 százaléka szunnita muzulmán. Az ellenállást szítja, hogy Szaddám Husszein idején a szunnita kisebbség uralkodott a síita többségen. Ráadásul Irakban nagyszámú kurd kisebbség is él, érzékeltetve, hogy etnikai vetülete is van a szembenállásnak. (Az etnikai különbségek esetében érdemes csak arra gondolni, hogy az iszlám az arab világon kívül Ázsiában is elterjedt, sőt, maguk az irániak is mindig hangsúlyozzák perzsa múltjukat.)