A számok embere

Erdős Pált minden idők legnagyobb munkabírású matematikusaként tartja számon a tudományos közvélemény. Lássuk, miért!

Ahogy Paul Hoffman az Erdősről New York-ban 1998-ban megjelent könyvének bevezetőjében írja: a matematikus abban különbözik a többi természettudóstól, hogy mesterségét bárhol gyakorolhatja, nincs szüksége laboratóriumra, sem különleges eszközökre. Nem csoda hát, ha az Erdősről szóló számtalan anekdota némelyike is arról számol be, hogy a matematikus akár közeli barátait is meglepve gyakran állt elő első hallásra érthetetlen kijelentésekkel. Tán sokan bolondnak nézték, pedig őt csak egyetlen cél vezérelte egész életében. A matematika törvényszerűségeinek feltárása.

Erdős jelentékeny életművet hagyott hátra: több mint 1700 tudományos cikket jegyzett az idén tíz éve elhunyt tudós. Csak hogy felfogjuk ezt az óriási számot: Erdős a hetedik ikszen túl is néha évente több mint félszáz cikket publikál - más matematikus örül, ha egész életében alkot ennyit. Legendás figura, aki valóban mindent feláldozott a tudomány oltárán. Se családja, se munkája, se hobbija nem volt, sőt lakása sem: váratlanul toppant be néhány napra egy-egy kollégájához, akit aztán rövid úton otthagyott, ha már elunta magát, vagy a kolléga nem tudta tartani az iramot.

Erdős Pál (1913-1996)

Erdős

Ahogy említettük, munkája sem volt: a kevés honoráriumot, amit előadásaiért kapott, előszeretettel osztogatta szét barátai, rokonai vagy akár ismeretlenek között. 1984-ben az ötven ezer dollárral járó Wolf-díjból mindössze 720 zöldhasút tartott meg, a többit a szülei emlékének szentelt izraeli alapítványnak utalta át. Az utánpótlás neveléséről is sajátosan gondoskodott: a 80-as évek végén kölcsönadott egy tehetséges ifjú matematikusnak 1000 dollárt. Amikor évekkel később az vissza akarta adni a pénzt, Erdős csak annyit mondott, tegye a pénzzel ugyanazt, amit ő tett annak idején.