A számok embere

Erdős Pált minden idők legnagyobb munkabírású matematikusaként tartja számon a tudományos közvélemény. Lássuk, miért!

Előadásai művészi ambíciókra utalnak: bár mindenki összeaszott, aprótermetű öregemberként emlékszik rá, ha szerető közönsége elé lépett, megtelt energiával, és képes volt ezredszer is ugyanolyan élvezetesen elmondani ugyanazt a történetet. 83 éves korában érte a halál, ám ő már hatvanon túl "élő halottként" emlegette magát, s miután legtöbb barátját, kortársát túlélte, döbbenten tapasztalta a rajtuk érzékelhető szellemi és testi leépülést.

A fiatal tehetségekre mindig akadt ideje: élete során közel 500 (!) társszerzővel dolgozott együtt, többel, mint bármelyik matematikus. Ezekről a szerencsés matematikusokról mondják azt, hogy Erdős-számuk 1, vagyis ők még együtt dolgozhattak a Mesterrel. Ha valakinek 2 az Erdős-száma, akkor olyan emberrel publikált közösen, aki még dolgozott Erdőssel és így tovább. Az Erdős-szám tudományos vizsgálatának ideje is eljött: a rochesteri Oakland Egyetemen Jerrold Grossman üzemelteti az Erdős Number Projectet, amely a hőn áhított mérőszámok követésére, vizsgálatára vállalkozott.

Mint igazi tudós, a "valódi világban" esetlenül mozgott: Ronald Graham viselte gondját Erdősnek az anyja halála után. Graham intézte vízumkérelmét, kezelte tiszteletdíjait, rendszerezte cikkeit, valamint intézte levelezését is. Ez utóbbi nem mindennapi teljesítmény volt, mivel Erdős évente másfélezer levelet írt, melyek szinte kizárólag a matematikával foglalkoztak. Akik ismerték a két barátot, azt mondták, olyanok voltak ketten, mint az öreg házastársak. Állandóan civakodtak egymással, miközben a szemük boldogan csillogott egy-egy ezerszer elmondott replikát hallva.

A matematikában a szüntelen kíváncsiság hajtotta előre Erdőst. Mint a legnagyobbak általában, ő is a legegyszerűbb kérdésekkel kezdte, azaz triviális kérdéseket tett fel, s kritikusan állt hozzá mindazon dolgokhoz, melyeket mások evidensnek hittek. A hétköznapi élet tényei egyszerűen nem érdekelték: már 21 éves volt, amikor élete első vajaskenyerét elkészítette - korábban mindig anyja vagy a cselédek gondoskodtak erről. Bár hároméves fejjel háromjegyű számokat szorzott össze, négyévesen pedig felfedezte a negatív számokat, mindez nem akadályozta meg abban, hogy csupán tizenegy évesen próbálja meg életében először megkötni a cipőfűzőjét.

Erdős Pál megkerülhetetlen életműve egyszerre bizonyítja és cáfolja a közhelyet, miszerint a tudósok elefántcsonttornyukba visszahúzódó csodabogarak. Lehet, sőt biztos, hogy Erdős az egyik legcsodálatosabb csodabogár volt, aki valaha élt, ám tudományos munkássága minden laikust és szakembert lenyűgöz.