A sokoldalú sejt

Pósfai György szegedi biológus kutatócsoportja a közelmúltban a rangos Science-ben publikált tanulmányt.

A valódi tudománynak nem szabnak határt az országhatárok. Adódik a következő kérdés: hogyan publikál egy szegedi kutató az egyik legtekintélyesebb természettudományi folyóiratban, a Science-ben?
- A molekuláris biológia egységes tudományág az egész világon, ugyanazokat a folyóiratokat olvassuk Szegeden, mint Indiában. Ebből is adódik, hogy a legtöbb esetben nemzetközi kutatócsoportok állnak össze, ahogy a mi esetünkben is történt. Könnyen elképzelhető, hogy a szomszédos laboratóriumban dolgozókkal kevesebb a kapcsolatunk, mint a Föld másik felén dolgozó kollégákkal. Azt, hogy hol tudunk publikálni, elsősorban a munka minősége határozza meg. Ha valaki a csúcsot célozza meg, akkor beküldi az írását a Nature-be vagy a Science-be, ahol kiadják azt szakértő bírálóknak. Az esetek döntő többségében azonban még korábban megakad a folyamat, ugyanis a szerkesztő visszaküldi a cikket, mondván, nem elég széles közönségnek szól a kutatás. Ha eljut a bírálókhoz a cikk, azok is alapos rostálást végeznek. Nem könnyű tehát bekerülni ezekbe a lapokba. Nyilván számít a téma divatossága, aktualitása, s befolyásolhatja a bírálók véleményét a cikk fontosságáról a kutatóhely, a szerzők ismertsége is.

Pósfai György
(forrás: www.szbk.hu)

A Science-cikk hatása mérhető-e anyagiakban? Vagyis mit jelenthet ez a publikáció a pályázatok elbírálásakor?

Természetesen hosszú út vezetett idáig. Maga a kutatás egy pusztán érdekes projektként indult. Amikor már megvolt több kólivariáns genetikai térképe, kiderült, hogy bár sok közös rész van, bizonyos elemek csak bizonyos variánsokban vannak meg. Ekkor még nem tudtuk, ezek pontosan mire szolgálnak, illetve, hogy kibírja-e a baktérium, ha ezeket eltávolítjuk belőle. Később kiderült, hogy ezek csupán a speciális életkörülményekhez szükséges elemeket tartalmazzák, vagyis eltávolításuk nem okoz működési problémát, sőt, az egyszerűsített sejt még hatékonyabban, stabilabban is működik. Ebből aztán már kézenfekvő volt a gyakorlati alkalmazhatóságra gondolni.

Hogyan tovább ezek után?
- Minden jó kutatás úgy működik, hogy ha az ember megold valamit, akkor számtalan új kérdés vetődik fel. Munka közben rengeteg érdekes jelenségre felfigyeltünk, melyek a kutatás oldalágai lehetnek. Vannak például önállóságra képes, ugráló gének a sejtben, nagy kérdés, hogy ezek miért jöttek létre, mi a szerepük evolúciós szempontból. Az egyszerűsített sejt kiváló eszköz ennek tanulmányozásához. A távlatokat tekintve: a biológia eddig "puha" tudomány volt - terminusai nem fejlődtek ki olyan mértékben, mint a matematika vagy a fizika esetében. Ma azonban ott tartunk, hogy számítógépes modellek segítségével virtuális sejt is építhető, egzakt módon leírva bizonyos elemek működését. Ezek a modellek természetesen még nem teljesen kidolgozottak, így nem adnak választ mindenre. Ahogy ezek a modellek egyre fejlődnek, gazdagodnak, mi ezzel párhuzamosan egyszerűsítjük tovább a sejtjeinket. A megoldás - a két folyamat találkozási pontja - valahol középen vár ránk.